Többféle kábítószert is fogyasztott a baleset előtt a fizetőkapunál egy családot letaroló horvát sofőr

Publikálás dátuma
2019.07.16. 12:29

Fotó: Facebook/Nezavisni cestarski sindikat
Nem is emlékszik a baleset körülményeire.
Többféle kábítószert is fogyasztott a baleset előtt az a sofőr, aki múlt csütörtökön lassítás nélkül belehajtott egy magyar rendszámú autóba Horvátországban, az A4-es autópálya Sveta Helena-i fizetőkapujánál, és súlyos sérüléseket okozott a magyar származású családnak - közölte a Jutarnji List című zágrábi napilap az internetes oldalán kedden. Amfetamin, diazepám és a köznyelvben Ginaként ismert GHB is volt a 35 éves sofőr vérében. A Jutarnji List azt is tudni véli, hogy a balesetet követően a sofőr csak egyetlen telefonhívást indított, apját hívta fel, akivel sokkos állapotban közölte, hogy "embereket ölt meg Sveta Helenánál". A rendőrség továbbra is várja a telefonszolgáltató jelentését, hogy kiderüljön, a sofőr használta-e telefonját közvetlenül a baleset előtt. A rendőrségi kihallgatás során a férfi azt mondta, nem emlékszik a baleset körülményeire. A horvát rendőrség korábban közölte, hogy a BMW-t vezető férfi a megengedett óránkénti 50 kilométeres sebesség helyett lassítás nélkül, az előzetes becslés szerint 150 kilométeres sebességgel csapódott bele a fizetőkapunál álló, magyar rendszámú Skodába. A zágrábi megyei bíróság hétfőn harmincnapos vizsgálati fogságságba helyezte a BMW sofőrjét az indoklás szerint azért, mert fennáll a lehetősége annak, hogy megismétli a bűncselekményt. A balesetben két felnőtt és egy gyerek sérült meg. A magyar származású édesapa és horvát származású édesanya hétéves gyermekével Ausztráliából érkezett Magyarországra, ahonnan a horvát tengerpartra szerettek volna utazni. A család válságos állapotban került kórházba, de mindhárom sérült túl van az életveszélyen. A sajtónak nem kívántak nyilatkozni.
Szerző

Orbán rezsimjében az abszurd vált az elfogadottá

Publikálás dátuma
2019.07.16. 09:00

Fotó: Rónay Tamás
A honi sajtó helyzete is téma volt a dél-franciaországi nemzetközi sajtófesztiválon. Megállapíthattuk, nem túl jó a hírünk a világban.
 „A mai világban nem egyszerű mérsékeltnek lenni. Ma épp a visszafogottság hátrányos” – mondta a szálloda halljában lemondóan Céline Pigalle, a BFM hírtelevízió igazgatója. Majd, felém fordulva, mintha magát akarta volna biztatni, megjegyezte: Magyarországon még rosszabb a helyzet, ott az abszurd vált elfogadottá. Nem sokkal később értettem meg nem éppen kitörő örömének okát. A franciaországi, Couthures-sur-Garonne nevű településen három napig tartó, vasárnap befejeződött Nemzetközi Újságíró Fesztivál alkalmából, a néhány órával később tartott előadásán kisebb botrányt okozott egy néhány fős, sárgamellényesekből álló különítmény. Közbekiabálásokkal, nyomdafestéket nem tűrő megjegyzésekkel illették Pigallet,  mert szerintük a hírcsatorna inkorrekt módon számolt be a november óta tartó tüntetésekről. A hangulat amúgy is feszült volt, hiszen a sárgamellényesek a párizsi, július 14-iki megmozdulásokra készültek. Nem állítanám, hogy ezzel a viselkedéssel a külső szemlélőt a maguk oldalára állították volna még akkor sem, ha egy budapesti újságíró aligha kompetens annak megítélésében, hogy egy francia hírtelevízió túlzottan az általuk végrehajtott erőszakra koncentrált-e. Túl sok a négy országos francia hírtelevízió – panaszkodott az egyik felszólaló, mert szerinte így a tévék hírgyárrá válnak, nem a különféle események hátterére koncentrálnak, így elvész a lényeg. Irigylése méltó problémák – gondolhattuk. Franciaországban ugyanis a hírtévéket nem úgy kell elképzelni, mint nálunk, nem egy bizonyos párt szócsövei. Amikor arról érdeklődtünk egy helyi újságírótól, akkor eszerint Emmanuel Macron elnököt támogatja-e a BFM tv, úgy nézett ránk, mintha egy idegen bolygóról toppantunk volna ide. Itt ugyanis nem arról van szó, egy médium elfogult-e a kormány irányába vagy sem, hanem arról: túl nagy teret engednek-e a bulvárnak, vagy sem. A Le Temps című svájci lap párizsi tudósítója arról elmélkedett, hogy a sárgamellényesek több megmozdulásán is jelen volt, s az öklüket rázva közölték vele: ők aztán soha többé nem hajlandóak még csak belekukkantani sem a BFM tv beszámolóiba. Eltelt néhány óra, véget ért a tüntetés, majd ugyanazok, akik annyira harciasan bírálták a médiát, azon háborogtak, miközben persze épp a BFM tv műsorát nézték, hogy őket miért nem vágták be a tudósításba. Nem volt egyetértés a felszólalók között arról, vajon vége-e a sárgamellényesek mozgalmának. A július 14-i események nem feltétlenül azt mutatták, hogy csillapodott az eltökéltségük, de az biztos, hogy a társadalom általi megítélésük nem a régi. Egyesek azt furcsállták, hogy egy ilyen kis mozgalom miként határozhatta meg hónapokon át a francia belpolitikát. Egy érdekes vélemény szerint a sárgamellényesek a populizmus francia kifejezésmódja, a Le Pen család pedig már több évtizede a politika része, így a jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) a sokat szidott elit részének tekinthető, bármit mondjon is Marine Le Pen. Alighanem örök vitatéma marad, túl kemény volt-e a rendőrség. Egy fiú a Twitteren tudósított a tüntetésekről, de a sárgamellényesekkel együtt őrizetbe vették hatóság elleni erőszak miatt. Mivel újságíróigazolványa még nem volt, így nem is tudta igazolni magát. Szerinte a rendőrök messze túlléptek hatáskörükön, bár ezt a véleményét messze nem mindenki osztotta Francia, belterjes gondok – legyinthetnénk, de ennél, különösen a mi szempontunkból, sokkal többről van szó. Így működik egy pluralista társadalom, amelyben nem felülről mondják meg azt, hogyan kell gondolkodni akár a legegyszerűbb témáról is. Ahol sokadik alkalom után sem képesek felfogni azt, hogy létezik egy ország az Európai Unióban, ahol ki tudja hány tízezer plakáton „üzennek” Brüsszelnek, mindezt horribilis állami pénzért. „Nem értem, ha ennyire sokan támogatják az Uniót Magyarországon, akkor hogy fordulhat elő ez az ellentmondás?” – kérdezi kitartóan egy a magyar sajtó helyzetéről szóló előadáson az egyik érdeklődő. A kérdés teljesen jogos, de választ nem könnyű adni, hiszen „Abszurdisztánt” gyakran még az sem érti meg igazán, aki benne él. El kell ismerni, sok helyi újságíró érdeklődött a magyar helyzet iránt, bár időnként egészen vad elképzeléseik voltak a nálunk uralkodó viszonyokról. Az egyik neves francia hetilap újságírója arról érdeklődött, hogy ellenzéki lap újságírójaként nem tarok-e fizikai atrocitásoktól. Megnyugtattam, nem, bár külpolitikusként messze nem vagyok annyira fontos a hatalom számára, mint a belpolitikai újságírók. Egy ifjú hölgy, aki önkéntesként dolgozik egy helyi médiumnál, arra próbálta keresni a választ, cenzúrázzák-e a cikkeket Magyarországon. Itt azért még nem tartunk – mondtam, bár ezzel láthatóan némi csalódottságot okoztam számára. Az egyik vitán egy újságíró meglehetősen karakteres véleményt fogalmazott meg. Úgy vélte ugyanis, hogy a politikai vitákat a politikai korrektség miatt alapvetően a baloldali gondolkodás határozza meg. El kell ismerni, alaposan felrázta a kissé elszenderülő publikumot. Az Uniót érintő kérdések is szóba kerültek, s abban a jelenlévő újságírók egyetértettek: nem fenyeget az Európai Unió felrobbanásának veszélye. Az El País spanyol napilap párizsi tudósítója, Marc Bassets például elmondta, náluk a Vox nevű szélsőjobboldali párt is kész tényként kezeli az uniós tagságot. A Le Soir című brüsszeli lap párizsi tudósítója pedig nem győzte hangsúlyozni, hiába szerepeltek jól a májusi választáson a flamand nacionalisták, a belga lapok uniópártiak. Hangsúlyeltolódások azért vannak, akár egy szerkesztőségén belül is. A Süddeutsche Zeitung párizsi tudósítója, Nadia Pantel arról számolt be, hogy náluk a baloldali liberálisok igencsak Macron-pártiaknak, így amikor cikkében bírálta a francia elnök uniós reformelképzeléseit, némi fejmosásban részesítették lapjánál. A nemzetközi újságírókonferencia arra különösen jó, hogy jobban megismerjük egymást Európában. S talán arra is, hogy jobban felfigyeljenek arra, Magyarország mintha más világ lenne az EU-n belül.  

Tárgyalna Teherán Washingtonnal, de a szankciók feloldását kérik

Publikálás dátuma
2019.07.16. 08:20
Mohamed Dzsavád Zaríf, Irán külügyminisztere
Fotó: ATTA KENARE / AFP
Iránnak nem érdeke az atomfegyver kifejlesztése, a békés utat választanák Amerikával szemben -hangsúlyozta New York-i látogatása során az iráni külügyminiszter.
Teherán kész a tárgyalásokra Washingtonnal, amennyiben az Egyesült Államok feloldja az Irán elleni szankcióit - jelentette ki Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter az NBC televízió kedd éjjeli híradójának New Yorkban adott interjújában, melyet az MTI is idéz. Zaríf az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) ülése alkalmával tartózkodik New Yorkban. Az interjúban leszögezte: Irán nem akar háborút az Egyesült Államokkal, de Donald Trump elnöknek meg kell szüntetnie az általa bevezetett szankciókat, ha meg akarja nyitni az utat a tárgyalások előtt. Meggyőződése szerint sem Irán, sem az Egyesült Államok nem akar fegyveres konfliktust, és nem fenyeget a háború közvetlen veszélye közöttük. 

„Nem mi álltunk fel az asztaltól”

„Azt gondolom, hogy az amerikai elnök nem akar háborút, de a körülötte lévők nem bánnák” - jelentette ki. Szerinte ezek a háborút szorgalmazók nem érik el, amit akarnak, mert - mint mondta - „végül mindig az óvatosság győzedelmeskedik. Az emberek tudják, hogy Irán nagy és büszke ország és nem vennénk könnyedén egy katonai támadást”. Zaríf azt is hangsúlyozta, hogy Nnm Irán, hanem az Egyesült Államok ásta alá a diplomáciai erőfeszítéseket azzal, hogy egyoldalúan felmondta a 2015-ben aláírt többhatalmi megállapodást az iráni atomprogramról. „Az Egyesült Államok állt fel a tárgyalóasztaltól, de mindig örömmel fogadjuk a visszatérését” - mondta a külügyminiszter, hozzátéve,
országának nem érdeke, hogy atomfegyvert fejlesszen ki, jóllehet, ezt eddig is megtehette volna, ha akarja, mert képes rá.

Alig engedték be a külügyminisztert

Mohamed Dzsavád Zaríf vasárnap érkezett meg az ENSZ-konferenciára, de szinte az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy megkapja-e az amerikai vízumot, mert az amerikai kormány a múlt hónapban még a beutazását megtiltó szankcióval fenyegette meg. Végül mind Zaríf, mind az őt kísérő delegáció beutazhatott, de mozgásukat az amerikai kormányzat alaposan korlátozza. Csakis az ENSZ-palota, az iráni ENSZ-képviselet, az ENSZ-nagyköveti rezidencia és a Kennedy repülőtér közötti úton mozoghatnak.  Az ENSZ hétfőn aggasztónak nevezte a korlátozásokat. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a The Washington Post című lapnak adott interjújában azzal próbálta megvédeni a kormány döntését, hogy "az amerikai diplomaták sem bóklásznak Teherán utcáin, így semmi okát nem látjuk annak, hogy iráni diplomaták szabadon sétáljanak New Yorkban".    Pompeo megvádolta az iráni külügyminisztert azzal, hogy „rosszindulatú propaganda terjesztésére használja fel az Egyesült Államokban tapasztalható szabadságot”. Hozzátette: elfogadna egy ajánlatot, hogy szerepeljen az iráni televízióban. „Elmondanám, hogy támogatjuk az iráni népet, és tisztában vagyunk azzal, hogy ez a forradalmi teokrácia nem az ő érdekeiket szolgálja” - mondta Pompeo a lapinterjúban. 
Szerző