Mint cseppben a tenger, úgy tükröződik a minapi törvényhozási elítélő határozatban az amerikai politikai retorika egyre romló állapota, amely a nemzet emberemlékezet óta nem tapasztalt megosztottságáról tanúskodik.
A demokrata párti többségű washingtoni képviselőház 240-187 arányban elfogadott határozattal ítélte el Donald Trump azon Twitter-bejegyzéseit, amelyekkel az elnök négy demokrata párti képviselőnőre támadott. A határozatot a képviselőház hangos szócsatákkal tűzdelt vita után szavazta meg. A republikánus törvényhozók közül csupán négyen voksoltak együtt a demokratákkal, és ítélték el az elnök Twitter-bejegyzéseit. Ezekben Trump a kormány munkáját keményen bíráló négy demokrata párti képviselőnőnek azt üzente: ha nem érzik jól magukat az Egyesült Államokban, el is mehetnek, akár abba az országba, ahonnan jöttek.
Mind a négy politikust tavaly választották be a kongresszusba, és Ilhan Omar minnesotai képviselő kivételével valamennyien az Egyesült Államokban látták meg a napvilágot, vagyis született amerikai állampolgárok. Omar 1992-ben, a polgárháború elől menekülő szüleivel érkezett Szomáliából. A New York-i Alexandria Ocasio-Cortez felmenői Puerto Ricóból származnak, az Illinos állambeli Rashida Tlaib palesztin gyökerű, a massachusettsi Ayanna Pressley pedig afroamerikai.
Trump a Twitter-bejegyzésekben nem nevezte néven a négy képviselőnőt, de eddigi megnyilatkozásaik alapján az elemzők és a politikusok egyaránt gyorsan beazonosították őket. Ők négyen a Demokrata Párt új politikusnemzedékének igen tevékeny és meglehetősen radikális képviselői, akik gyakran tesznek közösen nyilatkozatot különböző politikai témákban, élesen kritizálva a Fehér Ház jelenlegi lakóját és az ő kormányzatát.
Az elnök a Twitter-üzenetei által keltett vihar nyomán kénytelen volt a Fehér Ház rózsakertjében újságírók előtt személyesen is beszélni az ügyről. Azt mondta, "ezek az emberek állandóan panaszkodnak, utálják az országunkat, zsigeri a gyűlöletük". Majd úgy fogalmazott: "ha nem érzik jól magukat itt, akkor el lehet menni innen". A Twitter-bejegyzések egyikében az elnök olyan megjegyzést is tett, hogy ezeknek a demokrata párti törvényhozó nőknek, akik "hangosan és rosszindulatúan" bírálják a washingtoni vezetést, oda kellene visszamenniük, ahol a kormányzás – ha létezik egyáltalán – „katasztrofális, korrupt és alkalmatlan”.
A képviselőházi határozat rasszistának minősítette Trump kitételeit, és kiemelte, hogy azok hozzájárultak "a félelem, valamint az újonnan jött és a színes bőrű amerikaiak iránti gyűlölet erősödéséhez". Az elnök - újabb Twitter-bejegyzésében - visszautasította, hogy megállapításai rasszisták lettek volna. "Egyetlen porcikám sem fajgyűlölő” - írta, mire Alexandria Ocasio-Cortez azzal reagált: lehet, hogy a porcikái közül egy sem, „de az agya és a szíve igenis rasszista”.
A négy érintett politikusnő olyannyira a Demokrata Párt balszélén helyezkedik el, hogy többször élesen ütközött a véleményük Nancy Pelosi képviselőházi elnökével. A legfontosabb politikai nézeteltérésük történetesen éppen az, hogy helyénvaló lenne-e megindítani Trump ellen az elmozdításra irányuló bűnvádi eljárást, az úgynevezett impeachmentet. A „négyek” szerint igen, a bal-jobb skála másik oldalán elhelyezkedő Pelosi szerint viszont nem, mert hiába van meg a szükséges többség a képviselőházban a folyamat elkezdéséhez, az elmarasztaló verdiktre vonatkozó indítvány úgyis elbukna a republikánus többségű szenátusban.
Trump egészen otromba megjegyzései sikeresen elsimították a „négyek” és Pelosi nézeteltéréseit, a házelnök asszony a megtámadottak mellé állt, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy Trump szavait rasszistának kell minősíteni.
A rasszista utalások az Egyesült Államokban évtizedek óta főbenjáró bűnnek számítanak. A rasszista gondolkodásmód elleni küzdelmek során került be az amerikai közélet szótárába a „PC”, a „political correctness”. Idővel aztán a „politikai korrektség” elvárásának számos más vetülete jelent meg a közbeszédben, de mindez a bőrszín alapján történő diszkriminációellenességből nőtt ki. Közel fél évszázadnak kellett ahhoz eltelnie, hogy a mindennapi szóhasználat eljusson a „négertől” a „feketén” át az „afrikai amerikai” kifejezés használatáig, inkább vállalva a szóösszetétel nehézkességét, csak azért, hogy írmagja se maradjon a degradálónak tekinthető szóhasználatnak. Ráadásul ennek a fél évszázadnak a kezdete is csaknem száz évvel a rabszolgaság eltörlését eredményező polgárháború után volt. A folyamat tehát hosszadalmas és fájdalmas, most pedig újra romlik a helyzet.
Donald Trump olyan érzéketlenül rúg fel egy sor társadalmi és politikai közmegegyezést, hogy a végtelenségig polarizálja az amerikai közéletet. Párthovatartozás szerinti rokonszenv, illetve ellenszenv mindig is létezett, de olyan talán még sohasem volt, hogy tisztességben megőszült, tudós standfordi professzor a nemzet szégyenének minősítse az elnököt, márpedig ez most megtörténik. Az ilyen sommás értékeléshez nem elég pusztán a pártrokonszenv különbözősége.
A felrúgott közmegegyezések hosszú listájának talán az élén – de mindenképpen az élmezőnyben – található a bevándorlókhoz való viszony. Amerika attól lett az, ami, hogy a korlátlan lehetőségek hazájaként fogadta be a legkülönbözőbb bevándorlókat. Trump „menjetek vissza” retorikája mindennek a tagadása. És e retorikát tettek kísérik: az elnök sehogy nem akar letenni arról, hogy pénzt szerezzen a mexikói határ mentén felhúzandó acélkerítésre, annak ellenére sem, hogy a költségvetési kasszához a képviselőház hozzájárulása nélkül igancsak bajos hozzáférni. Közben drámai riportok látnak napvilágot arról, hogy miként szakítják el a határon az illegális bevándorló felnőttektől a gyermekeiket, és aztán milyen embertelen körülmények közt őrzik ezeket a gyerekeket.
Az amerikai kormányzat legutóbbi lépése ezen a területen az volt, hogy a minap a belbiztonsági minisztérium és az igazságügyi tárca közölte: szigorúbb szabályozást vezet be a menedékkérők számára. Az új intézkedésekkel gyakorlatilag megvonták a menedékkérelem jogát mindazoktól a migránsoktól, akik Mexikó felől érkezve akarnak bejutni az Egyesült Államokba.
A szigorítás előtt egy nappal pedig az Egyesült Államok nagyvárosaiban megkezdődtek az illegális migránsok elleni razziák. "Ezek az emberek törvénytelenül jöttek országunkba, és mi törvényesen eltávolítjuk őket" - nyilatkozott az elnök. Szavai bármennyire is támaszkodnak létező jogszabályokra, a lényeg akkor is az, hogy Trump fel akarja számolni Amerika befogadó jellegét.
Mivel a visszaküldött, illetve kitoloncolt „illegálisok” zöme Közép-Amerika szülötte, a migrációellenesség újra felszínre hozott a bőrszínhez kapcsolódó előítéleteket, csak ezúttal nem feltétlenül a fekete bőrűekkel szemben, hanem inkább a „latinnak” mondott etnikummal szemben.
A nyugalomra vágyó, a hosszú ideje tartó gazdasági növekedést élvezni akaró kisvárosi, "földszintes" Amerika jelentős része beleszeretett Trumpba, és lehet, hogy jövőre újra fogja választani. De az elnök jelszava, hogy „tegyük újra naggyá Amerikát”, mind többek számára azt is jelenti hogy „tegyük fehérebbé Amerikát”.
