A pörgés foglyai

Régen kávét ittam, nagyon sokat, de ez már a múlté - dörmögött bele a kamerába a világhírű színész, miközben a piacvezető magyar energiaitalgyártó cég fő termékét reklámozta. Bruce Willis reklámcelebként fel is hörpintette a doboz tartalmát. A tíz órás New York-i forgatás során annyit ivott belőle, hogy a rendező kénytelen volt leállítani, mert az egészségét - s persze a film sikerességét - féltette tőle. Átszoktatták az ásványvízre, elvégre ha az ember már elmúlt 60, jól teszi, ha vigyáz magára. Vagy ha nem, hát jó, ha vannak őrzőangyalai, mint az aggodalmaskodó reklámfilmrendező.
Az Amerikában befutott sztárt - ez is ritkaságszámba megy - a magyar mentalitás megtestesítőjeként használták. A legfrissebb piaci adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy honfitársaink a környező országok népeit messze lepipálva, olyannyira nem képesek spontán pörögni, hogy függővé váltak a koffeines italoktól. Hiába srófolja egyre feljebb az árukat a különadó, egyetlen esztendő alatt 32 milliárd forintot hagytak értük a boltokban, 171 millió palack tartalma gurult le a torkokon. 
Aligha tévedünk: korunk legjobb üzleteinek egyike ez! A világpiacot uraló osztrák vörös bika marketingjéből telik önálló csapat indítására a Forma1-ben, és szponzorációra a műrepülő versenyeken is.
Az energiaitalokra azonban ráragasztották az egészségkárosító bélyeget, a betiltás határára jutottak. Ám láss csodát, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság mégis kijelentette: "összetevőik a fogyasztás szempontjából biztonságosak." A toxikológiai tapasztalatok viszont ennek ellentmondanak, és nem csak azoknál, akik túlzott koffeinbevitelnél többre vállalkoznak. A Magyar Élelmiszerkönyv ennek ellenére óvatos. Összeállítói számára nem ismeretes az energiaital fogalma, legfeljebb a koffein (taurin) tartalmú, szénsavas üdítőitalé. Ki érti ezt?
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.07.19. 09:38

A brüsszeli hölgy

Végül is úgy történt minden, ahogy történnie kellett. A május 26-i EU-parlamenti választás után másfél hónappal a győztes Néppárthoz tartozó CDU – Merkel kancellár régi munkatársa és hosszú kormányzati tapasztalattal rendelkező – politikusa, Ursula von der Leyen fajsúlyos jelöltként jelent meg hirtelen a kontinentális közélet legmagasabb szintű fórumán. Megválasztása előtt (!) egy nappal lemondott kormányzati tisztségéről (a Német Szövetségi Köztársaság védelmi minisztere volt), amely lépéssel egyrészt nagy kockázatot vállalt, másrészt igazolta erős európai elkötelezettségét. Fontos és jelzés értékű lépés volt, gondoljunk csak a hazai gyakorlatra, amikor a tisztségre pályázók csak akkor mondanak le régi hivatalukról, ha az újat már megszerezték. Ez a hölgy már megválasztása előtt megmutatta, hogy a tisztesség és a komoly ambíció jól megfér egymással. 
Július 16-án délelőtt olyan beszédet mondott három nyelven az Európai Parlamentben, hogy - Deutsch Tamás politikai szédelgő és a szélsőségesek kivételével – mindenki nagyot csettintett. Von der Leyen asszony elnöki poszthoz vezető útja ugyan nem volt teljesen sima (gondoljunk csak Weber és Timmermans hányattatásaira és a csúcsjelölti szisztéma megkontrázására), de a végeredmény – legalábbis pillanatnyilag – mindenképpen derűre ad okot. Az, hogy Deutsch néppárti bizottsági alelnök (ez azért vicc a köbön) és csapata nem lelkesedett, no, azon ne csodálkozzunk, hiszen társaival együtt pontosan érzi/tudja, hogy ezzel az asszonnyal nem lehet majd kukoricázni, és nem lehet majd úgy poénkodni, hogy „nőügyekkel nem foglalkozom". Lesznek itt bizony nőügyek, ezt már azzal is jelezte az új EB elnök, hogy határozott szándéka szerint a Bizottság fele nő, fele férfi lesz. Von der Leyen: „Garantálni fogom a teljes nemek közötti egyenlőséget a biztosok testületében. Ha a tagállamok nem javasolnak elegendő nőt, nem fogok habozni új neveket kérni”.
A szavazás előtti programbeszédében a jelölt európai szintű minimális bért és munkanélküli segélyt ígért. Arra is utalt, hogy indítványozza egy új alkotmányossági mechanizmus bevezetését is, amelynek értelmében évente minden tagállamban vizsgálni fogják a jogállami normák maradéktalan betartását. Hangsúlyozta, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása számára szent dolog, annak megsértése főben járó bűn. És amitől kiütést kaphattak a hazai jobboldal prominensei, hogy a brüsszeli bizottság elnök asszonya még 2012-ben kijelentette: az Egyesült Államokhoz, Németországhoz vagy Svájchoz hasonló szövetségi államot szeretne Európában is. Az Európai Egyesült Államok gondolatát Magyarországon csak egyetlen politikai párt, a Demokratikus Koalíció karolta fel és tűzte zászlajára. De az új elnök üzent a zöldeknek is: „A legsürgetőbb kihívásunk bolygónk egészséges megtartása. Ez korunk legnagyobb felelőssége és lehetősége. Azt akarom, hogy Európa 2050-re váljon az első klíma-semleges kontinenssé.” (Az erre vonatkozó paktumot vétózta meg a közeli múltban – a csehek és az észtek társaságában - a magyarok vezetője.) 
Elszántságot tükröznek az alábbi mondatok is: „Bárki, aki velem tart, hogy Európa egyre erősebbé váljon és virágozhasson, számíthat rám mint lelkes támogatóra. Mindazonáltal bárki, aki Európa gyengülését vagy megosztását akarja, vagy értékeit rabolni fogja, kíméletlen ellenfelet talál bennem.” Könnyen kikövetkeztethető, hogy ez a kemény megnyilatkozás elsősorban a romboló és zsaroló szerepben fellépő V4-es csapatnak szólt. 
„Brüsszelben születtem európaiként, és csak később derült ki számomra, hogy német vagyok és alsó-szászországi. Ezért csak egy lehetőség van számomra: Európa egyesítése és megerősítése.” 
Én mostantól hiszek a sorsszerűségben, nevezetesen abban, hogy az unió fővárosában hatvan évvel ezelőtt világra jött kislány - aki töretlen karrierjével párhuzamosan összetartotta népes famíliáját is – visszatérve szülővárosába az európai népek elkötelezett és progresszív vezetője lesz. Ismét nagycsaládot kell összetartania. Bízzunk állhatatosságában és sikerében!
Frissítve: 2019.07.19. 09:39

Nevelés

Meglehet, senkinek sem tűnt fel a nyári uborkaszezon sodrásában, hogy Hódmezővásárhely polgármesternek gyermeknevelő állásfoglalása nem az ötévesekről, hanem a felnőttek ötéves ciklusidejében sorra kerülő helyhatósági választások viselkedési rendjéről szólt. Az ATV még „ütős” közvélemény-kutatást is végzett. S íme, a szavazók kb. 40 százaléka egyetértett az erőszak alkalmazásával – amely hányad vészesen azonos a Fidesz-hívők számarányával.
Próbáljunk némi magyarázattal szolgálni: az ember különleges jellemzője az állatvilágból történt kiemelkedés óta az értelmes, logikus gondolkodás képessége. Ehhez folyamatosan ki kell építenie sajátos – nem a fájdalom-tudat tapasztalataira, hanem a családi és társadalmi ismeretek tárházára alapozott – ismeret-alkalmazási gyakorlatát. A gyermekek rávezetési nevelésében nyilvánvalóan szükséges bizonyos alapismeretek beszereztetése, hogy a szóbeli feddés hatásos legyen. A választópolgárok neveléséhez pedig olyan tapasztalatok közreadása kell az oktatás rendjén keresztül, melyek nem korlátozzák a döntéshozatalban közrejátszó történelmi-társadalmi követelményeket. Amikor a papa-mama (tanár) üt, az korlátozza a „jólneveltek” vitaképességét, vagy amikor a kormányzat erőből a maga kétharmadával elutasítja az ellenfél szólásszabadságát, a nyílt viták eleve eredménytelenek és reménytelenek. Az erőszak-politika érvényesül.
Ha csak az említett eseménnyel egyidejű történéseket tekintjük: amíg a menekülttáborok ellátási helyzetének vizsgálatánál nincs lehetőség a hivatalos és ellenzéki álláspontok nyilvános, közös bemutatására és egyeztetésére, a fóti gyermekváros felszámolásának ellenőrzésére, a nemzetközi korrupciós bíróságok vizsgálatának engedélyezésére – ez mind csak a torkunkon lenyomott szörnyűségek igazolása. Nem is beszélve a vízerőművek építésének általános tilalmáról, a világörökségi helyszínek, a városi zöldterületek állapotáról, a szélnek eresztett orvosok utáni egészségügyi helyzetről (és még lehetne sorolni), melyek mind az értelmes, dokumentumokkal alátámasztott viták helyett dőlnek el úgy, ahogy.
Az természetes: ha lent kézzel is üthetek, legfelül a legerősebb fegyver sem tiltott a hatalom biztosításához. A fiatal legyen olyan, amilyennek én akarom: ez a hivatalos kormánypolitika.
Hogyan lesz ebből korszerű európai jövő?
Frissítve: 2019.07.19. 09:41