Azok a fiatal tanárnők, akik 2013 szeptembere, vagyis a pedagógus életpálya elindítása után gyermeket szültek, és a tavasszal jelentkeztek, hogy 2020-ban részt vennének a Pedagógus II. fokozatba lépéshez szükséges minősítő eljárásban, most sorra kapják az elutasító értesítéseket, mondván, nincs meg a törvényben előírt 6 éves gyakorlati idejük.
Egy XI. kerületi iskolában Andreával együtt hárman kaptak „tájékoztatást a 2020. évi minősítési tervbe való bekerülés elutasításáról”. Neki 2013 novemberében, nem sokkal az életpályarendszer elindítása után született meg a kisfia, akivel nagyjából másfél évet volt otthon, 2015 szeptemberétől tanított ismét. A törvény számítása szerint tehát valóban nincs meg a kellő gyakorlata, a valóságban azonban annál sokkal több is a tapasztalata, hiszen 2003-ban kezdett tanítani mostani iskolájában. Minden érintett tiltakozik az ellen, hogy egy határvonal indoklás nélküli meghúzása hosszú éveket töröl ki a szakmai életútjukból. Nem értik, hogy a több gyermek születéséért lassan mindenre kész kormány miért engedi meg a kisgyermekes pedagógusok ilyen hátrányos megkülönböztetését.
A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) is érthetetlennek tartja a megoldást, amivel az állam éveket töröl ki a tanárnők, tanítónők és óvónők szakmai életútjából, miközben tudomásuk szerint eddig soha nem sikerült feltölteni a minősítésre vállalkozók éves keretét. A szervezet alelnöke arra is felhívja a figyelmet, hogy a pedagógustársadalom a passzív rezisztenciát választotta a folyamatos törvénymódosítások, átszervezések miatt szerintük káoszba süllyedt közoktatás vezetésével szemben. Ez például abban nyilvánul meg, hogy csak a szakma legelhivatottabb szelete vállalja a rengeteg pluszmunkával, viszont csak nagyjából nettó 10 ezer forint béremeléssel járó megméretést, a többség önként nem jelentkezik a minősítő eljárásra – mutatja be a helyzetet Gosztonyi Gábor, aki épp ezért úgy gondolja, az államnak mindent meg kellene tenni ezeknek a jó szakembereknek a megtartására. 2022-ben, vagyis az életpálya kilencedik évében mindenkinek kötelező lesz átesni az eljáráson, ha nem sikerül, két év múlva megismételheti, de ha a szakmai bírálók akkor is kevésnek találják a teljesítményét, elküldik a pályáról. A PSZ biztos benne, hogy nincs elég vizsgáztató mesterpedagógus sem, hogy állni tudják a várható rohamot.
A tapasztalatok alapján a jelentkezők tíz százaléka végül nem is kezdi el a minősítést, közben elhagyja a pályát. A legfiatalabbak már korábban elgondolkodnak ezen. A gyakornokok például már akkor, amikor a tavasszal letett minősítő vizsgájuk után szeptembertől már annyi munkát várnak tőlük, mint a régóta a pályán lévőktől, miközben a bérüket csak következő januárban emelik meg. A közoktatásban tapasztalható fejetlenséget jelzi az is – folytatja a hibalistát Gosztonyi Gábor, hogy ha egy pedagógus gyakornok művészeti iskolában kezd, első perctől taníthat 26 órában, míg egy sima általános iskolában csak 20 órában foglalkoztathatják.
Persze a végén nagyon könnyen kiderülhet, hogy az egész uniós forrásból felépített életpálya a minősítő rendszerrel együtt hamarosan a kukában végzi. Jövőre ugyanis már a magyar költségvetésből kellene fedezni a rendszer kiadásait. Az emberminisztérium egy pedagógus státustörvény kidolgozását lengette be a tavasszal, amiről azonban egyelőre semmit nem tudni, így azt sem, vajon magába olvasztja-e az életpálya előmeneteli rendszerét vagy párhuzamosan él majd egymás mellett a két jogszabály.
