Fantomok

Újra Bacsó Péterhez nyúlok, konkrétan a Tanúhoz, mert egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a filmrendező szerény fantáziával bírt, gyenge előképét alkotta meg mindannak, ami a XXI. század Magyarországára immár jellemző. Bástya elvtárs például csak egy uszodát sajátított ki, azt is csak arra az időre, amíg úszni volt kedve, és eszébe sem jutott a hétvégi háza sarkába építtetni egy versenyuszodát. Pedig hát megtehette volna, hisz tudjuk, Czinege elvtárs saját lejárót kanyaríttatott az M7-esen, csak azért, hogy sztrádán közelíthesse meg Lovasberényt. De mi ez a kisvasúthoz képest? Noha éppenséggel ő is telepíthetett volna egyet, akár a Felcsút-Lovasberény vonalra. Szegény Bacsó meg megelégedett a szocialista szellem vasútjával, pedig gondolhatott volna merészebbet is.

Aztán ott volt a magyar narancs: igazán nem mondhatja Bacsó, hogy merészet húzott ezzel az ötlettel, amikor fantomnarancsot mutatott be a tisztelt publikumnak, citrom formájában. 2019-ben ezt már másként csinálják: potom 447 millió forintot lehet felvenni a kormánytól egy nemlétező katonai beruházásra. Még az is megengedhető, hogy – engedéllyel – máshova telepítsék a nemlétező katonai logisztikai központot, és még az is, hogy a logisztikai központ egyszerűen a semmibe tűnjön, noha a pénzt felvették rá. Hol jutott volna eszébe ilyesmi Bacsónak? Moldova György is csak odáig merészkedett, hogy vak ellenőrt küldött a nem működő üzembe. Még szerencse, hogy a Pénzügyminisztérium azt mondja, majd vizsgálódni fog; nincs kizárva, hogy Moldova ellenőrét már kormányzati státuszba vették.

Az elképzelhető, hogy Szerencsen – a nemlétező beruházásnál – lesz majd dolga, Triesztbe viszont biztosan nem kell utaznia, ott ugyanis a kormány maga lépett egy nagyot: 31 millió euróért megvásárolta a kikötő egy 300 méter hosszú partszakasszal rendelkező 32 hektáros területét annak az érdekében, hogy Magyarország tengeri kikötőt és kijáratot létesítsen ott a magyar vállalkozások számára. Bacsó ilyet se lett volna képes kitalálni; tízmilliárdért venni valamit, ami csak arra alkalmatlan, amiért megvásárolták, hát ez igazán túlment az ő fantáziáján... A szakértők ugyanis azt állítják: az inkriminált tengeri partszakasz mindenre jó, csak kikötőnek nem. Ott még gátőr sem lehetne Pelikán, noha azért a napsütötte Adrián az élet mégis egy habostorta. Kiváltképp, ha állami tízmilliárd gurul oda. A pénz persze nem fantom, csak legfeljebb a kikötő.

De ne legyünk kicsinyesek, lépjünk túl a fantom katonai központon és a fantom kikötőn, hiszen van ennél nagyobb ötlet is: a fantom metró. Szeptembertől már használhatjuk is az 5-ös metrót, és ha nem engedjük Pelikán gyerekét a közelébe, sose derül ki, hogy valójában nem a metrón, hanem egy HÉV-en ülünk.

De ha mégis, nyugodtan elmondhatjuk: kicsi, savanyú, de a mi metrónk. És amennyibe ez az egész nekünk kerülni fog, annyiból újabb partszakaszokat is vásárolhatunk valamelyik tengeren. Ha szerencsénk lesz, még egy kikötő is bele fog esni.