Javítani sosem késő

Rokonszenves üzletember keresett fel a pekingi nagykövetségen.

– A fiamnak szeretnék diplomát vásárolni. Úgy tudom, itt ez lehetséges.

– De nem törvényes.

– Elkísér?

Fogalmam sem volt, merre menjünk, végül gépkocsivezetőnk vállalta a szállítást. Hosszan autóztunk, már a Hármas Gyűrűt is elhagytuk, a város déli része felé tartottunk, aztán megálltunk egy kereszteződésnél. Szűk, zsúfolt utca volt. Megtaláltuk a boltot, az eladó készséges fiatalember volt, teával is kínált. Jól beszélt angolul, ő nem itt szerezte a diplomáját.

– Mi a kívánsága?

– Oxford. Nemzetközi jog. Idén végezzen.

– Nem probléma. Az adatokat egy lapra szíveskedjen leírni. Mikorra kéri?

– Azonnal.

– Sétáljanak fél óráig, addig megcsináljuk.

És meg is csinálták. Ott feküdt az asztalon a gyönyörű, bőrbe kötött diploma. Illata, mint az igazi. A magyar üzletember egyeztette az adatokat, a kínai türelmesen várt.

– A tanszékvezetők, a karigazgatók, a dékán és a rektor aláírásával, természetesen. És jár még hozzá néhány dolog: Mrs. Cranbery szállásadói igazolása a Stockman Streetről, buszbérlet, egészségügyi dokumentum, két látogatás az egyetemi rendelőben regisztrálva, telefonbérleti szerződés és egy rendőri ellenőrzési igazolás, hogy azért minden ne legyen tökéletes. Ja, és egy evezős-tagsági. A fiú fényképét elhelyezzük az évkönyvekben, és majd készítünk fotókat is a búcsúrendezvényeken. A college tagsága is benne van, bár ennek csak társasági körökben van jelentősége. Ha bármi másra szükség lenne, a fiatalember csak üzenjen.

– Szép – a magyar üzletember nagyot nyelt. – Szóval minden hitelesnek látszik.

– Szükség esetén készíthetünk további tanulmányi anyagokat is, ha egy állás betöltéséhez szükség van rá, de azokat úgysem olvassa el senki. Huszonötezer dollár. Készpénzben – zárta le a beszélgetést a kínai.

Az üzletember fizetett.

– Minden felsőoktatási intézményről kaphatunk okmányt? – kérdeztem. – Például a budapesti Radnóti Miklós gimnáziumról?

A fiatalember a képernyőjét nézte.

– De hát maga ott végzett. 1967-ben.

– Elveszett az érettségi bizonyítványom.

A kínai elnevette magát.

– Holnapra elkészül. Látom, maga pekingi, így csak ötven dollárt kell fizetnie. Gondolom, jelesen érettségizett.

– Nem, matematikából négyesem volt.

– Még javíthat – nevetett. – Soha nem késő.

Mindent megbeszéltünk, az üzletember elégedetten távozott, ügyesek, mondta, amikor beszálltunk az autóba, határozottan ügyesek. Mielőtt indultunk, a kínai eladó kopogott az autó ablakán.

– Az egyetem jelszava – lihegte. – Ez fontos, sokan megkérdezik. „Dominus Illuminatio Mea” – bármit jelentsen is.

„Az Úr az Én Világosságom”. Ezt jelenti. Csak a rend kedvéért.