Hétköznapok egy másik életben - dübörög a 29. Művészetek völgye fesztivál

Publikálás dátuma
2019.07.23. 11:30
Boban Markovic és Palya Bea energiával és élettel töltötték meg a teret
Fotó: MŰVÉSZETEK VÖLGYE
Ezen a héten végre ismét mosógépbe tehetjük a lelkünket és kimoshatunk belőle minden rosszat, ami tavaly óta rárakódott. Elindult ugyanis a Művészetek völgye fesztivál, aminél nincs is alkalmasabb tér erre. A völgy első hétvégéjén Boban Markovic, az Aurevoir. és Rohmann Ditta is elvarázsolta a közönséget.
Pénteken elstartolt és azóta is dübörög a 29. Művészetek völgye, Kapolcs feldíszített, életre kelt udvarait bámészkodó embertömeg lepte el, a domboldalban koncerteken ugrálnak, a templomok csendjét pedig cselló, hegedű és hárfa hangja töri meg. A fesztivál az első hétvégén komolyabb fennakadás nélkül vette az akadályokat, a most bevezetett környezettudatos új rendszer is gördülékenyen működött, csak néhol fogytak el a repoharak, amelyeknek hála végre nem árasztja el a falvakat a szemét, hiszen mindenki a sajátjába kérheti az italát. De nem csak ebben újított a völgy. Az ételeket cukornádból készült tányérokon kapjuk és kukoricából készült evőeszközökkel fogyaszthatjuk el. Ezeket később Keszthelyen komposztálják. A gyakorlat a fiatalok között a legnépszerűbb, sokan tudatosan keresik a kihelyezett szelektív hulladékgyűjtőket is. Az első hétvége egyik legnagyobb dobása vitathatatlanul Boban Markovic Orkestra vasárnapi koncertje volt, akik Palya Beával zenéltek és töltötték meg élettel és energiával a teret. A hangolódás sem volt hétköznapi, hiszen előttük a mára a völgy visszatérő vendégeként ismert Csík zenekar játszott. De korábban nem okozott csalódást az Anna and the barbies sem, Pásztor Anna énekes pénteken szinte szétszedte a színpadot. Akinek pedig már túl sok a tömegből és egy kis békére vágyik, csigabusszal átzötyöghet a programokban szintén bővelkedő Taliándörögdre, vagy Vigántpetendre, ahol nyugalmasabb körülmények várják az érdeklődőket. Persze esténként itt is kirúgják a ház oldalát, a szombati magyar zenekar, az Aurevoir koncertjén olyan hévvel ugráltak a kamaszok, mintha nem lenne holnap. Érthető is, a négy éve alakult, népzenei elemekből is építkező, energikus, ethno-beat zenekart könnyű megszeretni. Akik pedig a könnyűzene helyett komolyzenét preferálják, azok is bővel találnak maguknak emlékezetes koncerteket. Vasárnap délután például a kapolcsi római katolikus templomban játszott Bábel Klára hárfa- és Rohmann Ditta cselló művész, akik meghatóan szép koncertet adtak. A fesztivál minden évben elvarázsolja a résztvevőket. A közönségben sokan már ismerősként köszöntik egymást, hiszen évtizedek óta itt nyaralnak. „A második Művészetek völgye óta járunk Kapolcsra, csupán 1-2 olyan év volt, mikor nem tudtunk jönni és többnyire az elejétől a végéig lent vagyunk. Kezdetben a feleségemmel nagyon élveztük, hogy ez egy rejtett, családias falusi rendezvény volt, de annak is örültem, mikor felfejlődött és hirtelen nagyon sok program lett. Bekapcsolódott Monostorapáti, Pula, Taliándörögd, Vigántpetend is. Akkoriban sokkal több komolyzenei és jazz előadás volt, amit nagyon szerettem. Most ez picit háttérbe szorult, de ettől függetlenül töretlenül szeretjük a fesztivált - mondja Görög László. Nem is nehéz szeretni, a napok itt boldog önfeledtségben telnek, mintha csak egy másik életbe csöppentünk volna, ahol nem rémisztgetnek minket migránsáradattal a hitelét vesztett köztévén, nincsenek helikopterező politikusok, sem magukra hagyott sérült gyerekek. Itt tíz napig másfajta hétköznapokban élünk. Olyanokban, ahol az emberek kicsit kevesebbet stresszelnek és picit jobban figyelnek egymásra. Vagy legalábbis örömmel süppedünk ebbe az illúzióba.      
A Művészetek völgye minden évben elvarázsolja a résztvevőket
Fotó: MŰVÉSZETEK VÖLGYE

Mi lesz még?

Vasárnapig még bőven lesz min ámulni, a nagyszínpadon fellép Péterfy Bori, Dés László, a most 10 éves Szabó Balázs Bandája és a Modern Art Orchestra, a Budapest Bar, de érkezik a Kosheen is. A családokat gyerekprogramokkal várják, a sport szerelmesei minden reggel jógázhatnak, a népzenét kedvelők pedig hajnalig rophatják a Folk udvarban. A Momentán társulat is elhozta szinte a teljes repertoárját, így garantált a jókedv. A Kaláka udvarban Lackfi János idén is szívesen ír verseket bárkivel, és kortárs írókkal és költőkkel, művészekkel is találkozhatunk. Jön Varró Dani, Kiss Judit Ágnes és Szirtes Edina Mókus is. Harcsa Veronika pedig saját udvarában ámítja el a közönséget.

Szerző

Üdv ZAZ valóságban!

Publikálás dátuma
2019.07.23. 10:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Az igazi politikát az együtt cselekvő polgárok jelentik - állítja a francia énekesnő Isabelle Geffroy, ismertebb nevén ZAZ, akivel a Budapest Parkban adott koncertje előtt beszélgettünk.
„Ha a jó Isten barátja volnék, ha ismerném az imákat…, ha mindent ki tudnék törölni, hogy újra kezdjem, ha királynő volnék, vagy varázsló… A titánok hadseregének tüzében meggyújtanám a lángokat, a gyermekek kifakult álmaiban színeket varázsolnék a büntetésekből, Édent teremtenék …” Ez az álom megvalósítható lenne a mai világban? Ön hogyan veszi ki a részét egy jobb világ megteremtésében? Ha mindenki egyszerre hinne benne, akkor igen. Azzal kéne kezdeni, hogy ne a tévére, ne a negatív dolgokra figyeljünk, hanem kezdjünk el cselekedni. Végig kell gondolni, hogy te mit tudsz tenni egy jobb világ megteremtése érdekében, hogy hogyan tudod ki venni a részed ebben az állandó mozgásban lévő dinamikában, és azt el kell kezdeni csinálni! Nem várhatod örökké, hogy az állam, vagy akárki más tegye meg helyetted akárcsak az első lépést is, mert akkor te magad is örökre áldozat maradsz. Egyszerű azt gondolni, hogy a világ mindig ugyanolyan marad, de nem megoldás, és mindenkinek feladata, hogy erőfeszítéseket tegyen ezek megőrzésére. Igyekszem a mindennapokban is odafigyelni az olyan kis dolgokra, tettekre, amik igazán számítanak, így például még a turnén is vigyázunk arra, hogy ne károsítsuk a környezetünket. Létrehoztam egy Zazimut nevű projekt hálózatot, amiben immár közel kétszáz civil szervezet, egyesület kapcsolódik össze egy platformon, egymás munkáját ötletekkel, tapasztalatokkal segítve. Csináltunk egy fesztivált Ardèche-ben, ahol a zene mellett ilyen civil szervezetek konferenciáin vehetnek részt az érdeklődők, de indítottunk egy oktatási projektet is, aminek az a célja, hogy mindenkinek biztosítsa az életre szóló tanulást. A lehetőségek határtalanok. Mennyire szokott politikai üzeneteket megfogalmazni a szövegeiben?  Szerintem az igazi politikát az együtt cselekvő polgárok jelentik. Időről időre visszatér az utcára, akusztikus koncertet adni a járókelőknek. Az utcai zenélésre jellemző spontaneitást, közvetlenséget, nyitottságot, kitárulkozást mennyire lehet megőrizni a színpadon, ahol profi, látványelemekkel tűzdelt show-t vár el a közönség? A közönség az utcán és a színpadon is autentikusságot vár, és a zene fontosabb, mint látványvilág. Nem a vizuális effektektől lesz jó egy koncert. A túl sok körítés helyett szerintem fontosabb a zene őszinteségére, az interpretációra hagyatkozni. Az egyszerűség néha több. Volt már olyan, hogy úgy érezte, hogy kifogyott az ötletekből? Nem igazán. Az alkotás azért zseniális, mert bármit csinálsz, mindig valami új lesz belőle. Az a fontos, hogy merj őszintén, természetesen mozogni, énekelni, ne félj új dolgokat kipróbálni. Normális, ha tartasz az ismeretlentől, de az sokkal ijesztőbb, ha nem csinálsz semmit.    Az „Effet Miroir” előtt legutóbb 2013-ban jelent meg önálló lemeze. Mivel töltötte a köztes időszakot? Zenével, énekléssel mindenhol. Az új albumon, a 2013-as Recto verso-hoz képest egy igencsak átformálódott világkép érezhető. Ez minek köszönhető? Inkább csak az interpretáció változott, az előző kicsit poposabb, rockosabb, szvingesebb lemezhez képest ez egy valóban sokkal intimebb hangvétel. Szeretek kísérletezni, és úgy tudok fejlődni, ha kipróbálom magam új dolgokban is. Az új albummal kapcsolatban egyszer azt mondta: „Minden, amit látunk a világban, a saját látomásunk, a lencséinken keresztül, amit szeretünk, amit gyűlölünk, ami mérgessé tesz, amit teremtünk… Amikor körülnézünk, gyakran magunkat látjuk.” Mindig törekedni kell rá, hogy igazak, őszinték, igazságosak legyünk önmagunkkal, és hogy ne maradjunk állandóan csak az áldozat szerepében. Persze van, mikor valami iszonyúan idegesít, vagy mérges leszel valakire, de ezek elmúlnak, és a végén csak az számít, hogy megértsd, miért váltotta ki belőled adott esemény, vagy személy azt, amit. Sokkal könnyebb a másikat hibáztatni, de nem megoldás semmire. Erről szól ez az album. Korábban többször is megfordult már magyar színpadokon. Mit tapasztalt, milyen a magyar közönség? Mennyire érti, mennyire azonosul az Ön dalaival? Azonnal jönnek velem. Bár sokan nem értik a szövegeket, az érzelmek és az energiák szintjén mind egy nyelvet beszélünk.   

Névjegy

ZAZ, azaz Isabelle Geffroy - Francia énekesnő, dalszerző, aki jazz, blues, pop-rock és a francia sanzonok stílusában énekel. 2001-ben kezdte profi zenei karrierjét, több zenekarban is énekelt, mielőtt első, 2010-ben megjelent Zaz című albumával berobbant a köztudatba. Je veux című dala listavezető volt Franciaországban, Belgiumban és Lengyelországban. 2011-ben elnyerte az EBBA, 2015-ben pedig a legjobb nemzetközi rock/pop művésznek járó 2015. Echo díjat. Minden koncertje helyszínén kiválaszt egy civil szervezetet, amelyet támogat, Budapesten ez az Oltalom Karitatív Egyesület.

Vastaps és mámor

Bombaként robbant vasárnap este a Budapest Park High Five fesztiváljának első vendégeként Zaz. A francia énekesnő az őt példaképének tekintő, a Parfüm című számáról ismert, Boggie után állt közönség elé, szerencsére hamar elfeledtetve az előzenekar okozta kellemetlen perceket. Elsöprő energiával robbant be a színpadra, ahol aztán az első pillanattól kezdve az utolsóig lenyűgözte a küzdőtéren összegyűlt többezres tömeget. Jazz, blues, pop -rock és sanzonos számaival nem csak a műfaji, hanem az érzelmi paletta széles skáláján is végigkalauzolt. Egyik pillanatban még a párizsi életérzést megidéző könnyed dalocskára rugóztak önkéntelenül a térdek, a következőben szívszorító hangvételű, zongorakísérettel, térden állva előadott lírai számtól libabőrözött a néma, átszellemült tömeg, hogy aztán néhány perccel később, egy emberként üvöltse a jól ismert Je veux című dal refrénjének sorait: Bienvenue dans ma réalité! (Üdv a valóságomban/világomban!) S ha az énekesnőt körül lengő, az egész nézőteret betöltő, szinte mellbevágóan erős, sallang mentes, végtelenül őszinte és mélyről jövő emberi és női energiák önmagukban nem varázsoltak volna el valakit, az olyan, magyarra fordított, kislányos bájjal törve felolvasott gondolatok, mint: „előbb meg kell tanulnunk önmagunkról gondoskodni, ahhoz hogy később másról is tudjunk”, a franciásan ejtett „Köszönöm” és „Tapsoljatok”,szavak biztosan megtették a kívánt hatást. Ráadásul a koncert közepén bejelentette, hogy a Zazimut program részeként minden országban adománnyal segíti az arra rászorulókat, így Magyarországon a lelkileg és szociálisan elhagyott, kiszolgáltatott, vagy veszélyeztetett élethelyzetben lévő egyének és csoportok segítése mellett elköteleződött Oltalom Karitatív Egyesületet. Megható pillanat volt, amikor színpadra hívta és szorosan megölelte az egyesület képviselőjét, ugyanolyan ZAZ-os tiszta, gyermeki őszinteséggel, szeretettel, lelkesedéssel, mint ami minden mozdulatára jellemző, hogy aztán önfényezés, önünneplés nélkül egyszerűen újra mikrofont ragadjon, és folytassa az örömzenét. A vastaps nem is maradt el, ő pedig annyira belefeledkezett a mámorba, hogy végül egyik kollégája kapta ölbe és cipelte le a színpadról.  

Témák
Zaz interjú

Klipesített Vízkereszt

Publikálás dátuma
2019.07.22. 12:10

Fotó: Deim Balázs
A Sztalker Csoport tagjai a most nyári a Vízkereszt, de amúgy mindegy című produkciójukban is hűek maradtak önmagukhoz. Vagyis, hogy a közösségért, egymásért csinálnak színházat, és arra kíváncsiak, hogy együtt mire képesek. Tavaly a Míg fekszem kiterítve című előadásban már megmutatták az oroszlánkörmeiket. Aztán jött a Woyzeck a Nemzetiben, a Poszton a fődíj. Lehet róla vitatkozni, miért lettek ennyire felkapottak, a fiatal alkotók nem vállalják-e magukat túl. Mindenesetre a Gyulai Várszínházzal közösen bemutatott Shakespeare adaptáció Vecsei H. Miklós fordításában Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében a Szentendrei Teátrumban is izgalmas estét eredményezett. Már az eleje sodró. Bejön mindenki és táncol, a színpadon lévők együtt mozognak. A színlapon nem tüntetnek fel koreográfust, tehát valószínű, hogy a mozgások improvizációkból születtek, közös ötletekből merítkezve. Az előadás legerősebb momentuma lett ez a fajta kifejezésmód. Szabad, szárnyaló és a mélyre hatol. Önmagukból fogalmaznak és ez a legfőbb erénye ennek a színházi nyelvnek. Bevállalva a bizonytalanságot, az esetleges tévedést is. Az előadás fő motívuma a szerelem. Mi is a szerelem – hangzik el a kérdés. Aztán meg is válaszolják: „ilyen a szerelem azt engedi be, aki nem kéri.” Hát igen, a szerelem nem azért izgalmas, mert viszonzott. A vágyakról szól ez az előadás és arról, hogy elérhetjük-e egyáltalán a beteljesedést. Mit kell ahhoz tenni, mennyi kompromisszum fér bele? A Vízkeresztről az irodalomtörténészek azt tartják, hogy Shakespeare egyik legszabadabb műve, nos ez a szabadság a Sztalker előadásában is megjelenik. Mindent lehet, tartják, és van is minden. Pörgő, karakteres, olykor humoros zenék, beszólások, asszociációk. Abból merítkeznek, ami körülöttünk van, a videó klipek, szappanoperák világából, színházi helyzetgyakorlatokból, önreflexív elemekből. Csak annyira ragaszkodnak az alapsztorihoz, amennyire nagyon szükséges. És ha már szabadság, itt mindenki ad puszit mindenkinek. Lány fiúnak, fiú fiúnak és lány lánynak. Persze ez az alaptörténetben is benne van, de itt mintha nagyobb hangsúlyt kapna. De ez nem kimódolt, hanem teljesen természetes. A szerelem nem nemekhez kötődik, más a mozgatórugó. A színészek rendkívül élvezik az együttlétet és ez átragad a közönségre. Ez a színház felvállaltan lazít, segít abban, hogy önmagunk legyünk. A vége aztán brutális. a becsapott, megalázott Malvolio, akárcsak a ma népszerű fekete rapper a This is America című klipben, erre a zenére, egyszerűen fejbe lő mindenkit. Nincs megbocsátás! Valamit valamiért. Több, mint figyelmeztető!   

Infó

Shakespeare: Vízkereszt, de amúgy mindegy Vecsei H. Miklós fordításában A Sztalker Csoport és a Gyulai Várszínház produkciója Szentendrei Teátrum Városháza udvara

Szerző