Pénteken elstartolt és azóta is dübörög a 29. Művészetek völgye, Kapolcs feldíszített, életre kelt udvarait bámészkodó embertömeg lepte el, a domboldalban koncerteken ugrálnak, a templomok csendjét pedig cselló, hegedű és hárfa hangja töri meg. A fesztivál az első hétvégén komolyabb fennakadás nélkül vette az akadályokat, a most bevezetett környezettudatos új rendszer is gördülékenyen működött, csak néhol fogytak el a repoharak, amelyeknek hála végre nem árasztja el a falvakat a szemét, hiszen mindenki a sajátjába kérheti az italát. De nem csak ebben újított a völgy. Az ételeket cukornádból készült tányérokon kapjuk és kukoricából készült evőeszközökkel fogyaszthatjuk el. Ezeket később Keszthelyen komposztálják. A gyakorlat a fiatalok között a legnépszerűbb, sokan tudatosan keresik a kihelyezett szelektív hulladékgyűjtőket is.
Az első hétvége egyik legnagyobb dobása vitathatatlanul Boban Markovic Orkestra vasárnapi koncertje volt, akik Palya Beával zenéltek és töltötték meg élettel és energiával a teret. A hangolódás sem volt hétköznapi, hiszen előttük a mára a völgy visszatérő vendégeként ismert Csík zenekar játszott. De korábban nem okozott csalódást az Anna and the barbies sem, Pásztor Anna énekes pénteken szinte szétszedte a színpadot.
Akinek pedig már túl sok a tömegből és egy kis békére vágyik, csigabusszal átzötyöghet a programokban szintén bővelkedő Taliándörögdre, vagy Vigántpetendre, ahol nyugalmasabb körülmények várják az érdeklődőket. Persze esténként itt is kirúgják a ház oldalát, a szombati magyar zenekar, az Aurevoir koncertjén olyan hévvel ugráltak a kamaszok, mintha nem lenne holnap. Érthető is, a négy éve alakult, népzenei elemekből is építkező, energikus, ethno-beat zenekart könnyű megszeretni. Akik pedig a könnyűzene helyett komolyzenét preferálják, azok is bővel találnak maguknak emlékezetes koncerteket. Vasárnap délután például a kapolcsi római katolikus templomban játszott Bábel Klára hárfa- és Rohmann Ditta cselló művész, akik meghatóan szép koncertet adtak.
A fesztivál minden évben elvarázsolja a résztvevőket. A közönségben sokan már ismerősként köszöntik egymást, hiszen évtizedek óta itt nyaralnak. „A második Művészetek völgye óta járunk Kapolcsra, csupán 1-2 olyan év volt, mikor nem tudtunk jönni és többnyire az elejétől a végéig lent vagyunk. Kezdetben a feleségemmel nagyon élveztük, hogy ez egy rejtett, családias falusi rendezvény volt, de annak is örültem, mikor felfejlődött és hirtelen nagyon sok program lett. Bekapcsolódott Monostorapáti, Pula, Taliándörögd, Vigántpetend is. Akkoriban sokkal több komolyzenei és jazz előadás volt, amit nagyon szerettem. Most ez picit háttérbe szorult, de ettől függetlenül töretlenül szeretjük a fesztivált - mondja Görög László.
Nem is nehéz szeretni, a napok itt boldog önfeledtségben telnek, mintha csak egy másik életbe csöppentünk volna, ahol nem rémisztgetnek minket migránsáradattal a hitelét vesztett köztévén, nincsenek helikopterező politikusok, sem magukra hagyott sérült gyerekek. Itt tíz napig másfajta hétköznapokban élünk. Olyanokban, ahol az emberek kicsit kevesebbet stresszelnek és picit jobban figyelnek egymásra. Vagy legalábbis örömmel süppedünk ebbe az illúzióba.
