Szálló helyett iroda és konténer jut a munkásoknak

Az elmúlt években nem épült elég lakhely a távolról érkező dolgozóknak, ezért az önkormányzatok és a munkaközvetítők egyre extrémebb megoldásokat találnak ki.

Budapest VII. kerületében, a Nagy Diófa utca 30-32. szám alatti társasház lakói egyik napról a másikra arra ébredtek tavaly év végén, hogy egyre több ismeretlent látnak az épület folyosóin. Munkásemberek voltak, de a házba nem dolgozni jöttek, hanem lakni. Az erzsébetvárosi önkormányzat ugyanis úgy döntött: a kerület tulajdonában lévő két földszinti irodahelyiségét munkásszállóvá alakítja.

A többi lakó kezdetben csendben tűrte a kialakult helyzetet, abban bíztak, hogy ez csak átmeneti állapot. Majd egyre többen költöztek be a „szállóba”, a takaros kis kerttel is rendelkező udvaron megjelent egy hűtőgép, egy villanyrezsó, s az addig megszokott csendnek is búcsút inthettek a helyiek.

– Már hajnalban kint cigiznek, kávéznak, hangosan beszélnek. Nem tudják a kapukódot, és ha éjjel érkeznek vissza, felkeltenek bárkit, hogy engedje be őket. Van, hogy kitámasztják a kaput, akárki bejöhet, még a szomszédos kocsmából is – panaszolta az egyik lakó. Egy másik házban élő szerint aggályos, hogy semmit nem tudnak az önkormányzat által beköltöztetett emberekről, a kerületvezetés ugyanis sem őket, sem pedig a közös képviselőt nem tájékoztatta.

A közös képviseletet a Willco Bt. látja el, a társaság műszaki vezetője, Pálmai Vilmos lapunknak azt mondta: a korábbi irodahelyiségek munkásszállóvá alakítása olyan funkcióváltás, amiről az önkormányzatnak kötelessége lett volna beszámolnia.

– Ez a hasznosítási mód sérti az ott lakó lakástulajdonosok és bérlők lakhatási jogait, a kialakult helyzet felborította a társasház addig megszokott nyugalmas rendjét. Egyebek mellett azzal, hogy nem tartják be az épületbe bejutás rendjét sem – például kitámasztják a kaput – a lakhatás biztonsági feltételeit is megsértik – fogalmazott a közös képviselő, hozzátéve: a két önkormányzati helyiség lakáscélú használatához nincsenek meg az előírt életviteli feltételek.

Minderre az Erzsébetvárosi Ingatlangazdálkodási Nonprofit Zrt. figyelmét is felhívták, jelezve: ha nem történik változás, birtokvédelmi eljárást kezdeményeznek. Levelükre cikkünk írásáig nem kaptak választ. Lapunk az önkormányzatnál érdeklődött, de egyelőre nem reagáltak.

Ez az eset mindenesetre rávilágít arra, hogy a kevés munkásszálló miatt már egészen extrém megoldásokat kell alkalmazni.

Hosszú ideig mindenhol csak meglévő épületek felújításában vagy újak építésében gondolkodtak, de a munkaerőhiány és így a termelő cégek foglalkoztatási igényei sokkal gyorsabban nőttek a kormány kiszámíthatatlan időpontokban megjelenő állami pályázatainál. Ezért jelentek meg a kevesebb pénzből és gyorsabban kialakítható konténeres munkásszállók országszerte, Tiszaújvárosban pedig már egy legalább kétezer fős konténerváros alakul a Mol Petrolkémia Zrt. majdnem 400 milliárd forintos óriásberuházását építők elhelyezésére. Ezt a megoldást főleg ott választják, ahol gyorsan cserélődnek a munkások, mert az egyszerű konténerházakról még a kivitelezőknek sincs nagyon jó véleményük.

Ha nincs hol aludni, visszaesik a termelés

Nehezen látta be a kormány, hogy kicsit mélyebben bele kell nyúlnia a zsebébe, ha nem akarja végignézni, ahogy a hazai termelés visszaesik, mert a cégek nem tudják elszállásolni a távolról érkező munkavállalóikat. Tavaly már a vállalatok és önkormányzatok is sorra tárgyaltak kivitelezőkkel, keresték a legolcsóbb és leggyorsabb megoldást, de valódi áttörést 2019 hozott ezen a téren – jelentette ki lapunknak több munkásszállást építő és üzemeltető cég vezetője. Ennek hátterében az áll, hogy a munkásszálló-programot beépítették a Gazdaságvédelmi akciótervbe, és a pénzügyi tárca vezetői azt nyilatkozzák: ősztől már a vállalkozásoknak is lehetőségük nyílik építési vagy felújítási támogatásra, hogy a lakhatás megoldásával segítsék a munkavállalók országon belüli – vagy még inkább országok közötti - mobilitását.

Nemcsak a gyártó vállalkozások várják a lehetőséget, az építő cégek is szívesen beszállnának szállók működtetésébe, de közülük kevesen rendelkeznek ehhez elegendő tőkével. A támogatási feltételekről azonban még nem tudni semmit, így csak találgatják, hogy a nagyobb vállalkozások kaphatnak erre esélyt. A kiírás részleteire vonatkozó kérdésünkre a Pénzügyminisztérium (PM) nem válaszolt, csak az eddigi beruházásokat összegezte sajtóirodájuk. Eddig három körben hirdetett pályázatot szállások létesítésére a tárca 2017 óta olyan településeknek, ahol a környéken élő munkaerő túl kevés a vállalatok működéséhez. Jellemző módon tehát először az önkormányzatok hátán akart előbbre jutni az állam, az első két kiírásban 40 százalékos önrészt várt el a pályázóktól, majd a gyér érdeklődés miatt tavaly ősszel kényszerűen levitték 20 százalékra ezt az arányt.

„A program első két kiírásában összesen 11 pályázó kapott támogatást, a szállók közel fele már elkészült, a többi kivitelezési fázisban van” – írták az eredményeket firtató kérdésünkre, vagyis két és fél év alatt 5-6 szállás készült el. „Az idén tavasszal meghirdetett újabb program keretében eddig 11 nyertest hirdettünk, a többi kérelem elbírálása folyamatban van” – írta a tárca. Eddig az egész csomagra eddig mindössze 8 milliárd forintot kötöttek el, ami minimális összeg a foglalkoztatási gondok nagyságához mérten, de ahhoz képest is, hogy az első pályázatot önmagában 9 milliárdos kerettel hirdették meg. (Ebből azonban csak másfél milliárdra akadt jelentkező.) G. E.