Pengeélen táncol a paksi bővítés

Az idő előrehaladtával nemcsak a szakmai, hanem a politikai kockázatok is egyre nagyobbak lesznek.

Jövő év júliusáig kell beadni a paksi bővítés létesítési engedélyeztetési kérelmét – a Népszava információi szerint a kormány ezt a határidőt szabta meg a beruházást kezelő Paks II. Zrt. vezetésének. A szakértők a korábban felmerülő, 2019 végéről szóló dátumokat irreálisnak tartották, így Süli János bővítésért felelős miniszter az év elején már arról beszélt: egyáltalán nincs céldátum az engedélyek beadására, „fő a biztonság”, a földmunkákat viszont az engedélyek nélkül is elkezdenék.

A kivitelező Roszatom forrásunk szerint „továbbra is vért izzad” a mintegy 150 ezer oldalnyi engedélyeztetési dokumentáció előállításával. Ha ez elkészül, akkor az oroszul készülő anyagot még le kell fordítani magyarra, az egészet ellenőrizni kell szakmai szempontból, majd az esetleges módosítási javaslatokat egyeztetni kell az orosz féllel. A tervek benyújtása után az engedélyeztetési folyamat 12 hónapig tart, ami 3 hónappal meghosszabbítható - így forrásaink szerint a kormányban már eleve 15 hónappal számolnak. Emiatt viszont a tényleges munkálatok megkezdése már nagyon közel kerül a 2022-es parlamenti választáshoz.

- Ha bármi komolyabb változtatásra van szükség, például további határidő módosításra, vagy a szerződés feltételeinek megváltoztatására (mindkettő felmerült már a kormány részéről – a szerk.), akkor ahhoz jogszabályt is kell változtatni. A Fideszben ráadásul úgy számolnak, hogy 2022-ben már nem lesz a mostanihoz hasonló kormánytöbbség a parlamentben.

A „politikaiak” mellett természetesen ugyanúgy élnek a „szakmai kockázatok” is. Egy energetikai cég vezetője például arról beszélt a Népszavának, hogy szakmán belül egyre többen gondolják azt: a beruházás végül nem valósul meg. A finanszírozási szerződés pénzügyi kondíciói ugyanis egyre kedvezőtlenebbnek a piaci hitelekhez képest. Emiatt - mint az atv.hu megírta - júniusban Varga Mihály Moszkvában azt kérte Oroszországtól, hogy csak akkor kelljen megkezdeni a törlesztést, ha már ténylegesen termel áramot az erőmű, és a Roszatom álljon el a rendelkezésre állási díjtól. (Azt pedig lapunk írta meg korábban, hogy orosz forrás szerint Vlagyimir Putyin az ilyen kérések teljesítését szívesen összeköti más ügyekkel, például Ukrajna helyzetével.)

A másik fő szakmai kockázati tényező az erőmű hűtése: Jávor Benedek EP-képviselő tavaly mérésekkel bizonyította, hogy augusztusban csak „trükközéssel” sikerült a 30 fokos határérték alatt, 29.88 fokon mérni a Duna vízhőmérsékletét az atomerőmű alatti szakaszon. Az ilyen időjárási körülmények a jövőben várhatóan egyre gyakrabban fordulnak majd elő, így energetikai forrásaink szerint vagy egy hűtőtornyot kell felépíteni a hűtési kapacitások bővítéséhez, vagy a Duna vizét kell majd felduzzasztani.

Természetesen mindkét megoldás újabb plusz költségekkel és csúszásokkal járhat (a már említett szükséges jogszabály változtatásokról nem is beszélve). Azt pedig, hogy a Duna felduzzasztása milyen környezeti hatásokkal járhat (elég csak a gemenci erdő közelségre, a talajvíz szintjének megemelkedésére utalni), még senki nem mérte fel. További technológiai kockázatot jelent, hogy a következő évtizedekben nyilvánvalóan egyre nőnek és olcsóbbak lesznek a megújuló energiaforrások. Forrásunk szerint az is politikai kockázatot jelent, hogy az amerikai kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy az ország energetikai függőségét egyre jobban csökkentsük Moszkvától. Ez egyébként a gázbeszerzések terén magyar kormányzati törekvés is, igaz, Paks II. megtartása mellett.