Szorgalmasan végiglapoztam a 30. születésnapját ünneplő tusványosi tábor ötnapos programját. Kerestem benne azt, ami miatt létrejött – a magyar-román illetve a magyar-magyar együttgondolkodás és együttműködés nyomait. Különösebben nem is lepett meg hiányuk, hiszen így van ez már hosszú évek óta, az azonban így is szemet szúrt, hogy a nemzeti kisebbségi problematika, a kisebbségpolitika is már csak nyomokban, és igencsak sajátosan értelmezett formában jelenik meg. Ma már csak „nemzetpolitika” van, merthogy ugyebár a nemzetegyesítés törvénybe foglaltan is megtörtént 2010-ben a nemzeti összetartozás napjának létrehozásával (tegyük újfent hozzá, hogy június 4-én, a trianoni békeszerződés aláírásának, azaz a magyar nemzet szétdarabolásának napján, csakazértis megmutatjuk a világnak címén ünnepeljük). Ha pedig a nemzet egységes, akkor ugyebár nincs értelme nemzeti kisebbségek problémáiról beszélni, mindenki magyar állampolgár lehet, a határoktól meg a valóságtól nyugodtan eltekinthetünk. A tábor szervezői el is tekintettek ettől, a korábban főtémának számító autonómia kérdése formálisan ugyan még napirendre kerül, de annak megtárgyalásán egyetlen román szereplő sem vesz részt, az erdélyi magyar pártok képviselői Budapest autonómia felelősével, Szili Katalinnal keresik a megoldást. Az „Országkép - nemzetkép” kiértékelőt is a magyar kormány prominens képviselői, Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár és Varga Judit frissen kinevezett igazságügyi miniszter ejtik meg. Az egységes nemzetkép sugárzásba azonban némi szépséghiba is vegyült. A program összeállítás (is) összességében az Orbán-kormány „gyarmatosító” álláspontját tükrözi, azt, hogy a határon túli magyarság kedves ugyan a propagandának, főképp választások idején, de azért „tudniuk kell hol a helyük”. A kisebbségi pártok vezetői külön programpontban, egymással beszélgetnek, a „Pártpolitikai kerekasztalnál” viszont már nincs helyük, mint ahogy a magyarországi ellenzéki pártoknak sem. A nemzet egységét ott csupán a Fidesz, az önállóan nem létező KDNP, illetve az LMP bizonyítják. Tusványos kapcsán azonban felmerül egy másik kérdés is, ami általában hiányzik a közbeszédből – a magyar kormányzati szereplők szomszédos országokban történő igencsak unortodox szerepléseinek kérdése és azok hozadéka a szomszédsági kapcsolatokra, Magyarország megítélésére és a környező országokban élő magyarok helyzetére. Az utóbbi időben Ukrajna kapcsán került napirendre a kérdés. A kijevi kormányzat hevesen tiltakozott a magyar kormánytagok kárpátaljai látogatása miatt, illetve azért, hogy Orbán Viktor miniszterelnök Budapesten fogadta az ukrán parlamenti választás kampányfinisében Brenzovics László KMKSZ elnököt, aki maga is jelöltként indult a választáson. Kijev belügyekbe való többszörös beavatkozást, szuverenitás sértést kiáltott és kilátásba helyezte a magyar miniszterek kitiltását. Ez esetben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter látogatása „verte ki a biztosítékot”, mivel a magyar diplomácia vezetője Kijev előzetes ajánlását figyelmen kívül hagyva látogatott el Beregszászra néhány nappal a választás előtt és ott több nyilvános rendezvényen vett részt. A nyugaton elszigetelődő, a szomszédokkal állandó feszültségben élő Orbán-kormány nemzetközi megítélésének aligha tett jót az incidens. A vizitek pedig azokat a félelmeket igazolták, amelyek szerint Budapest nemzetpolitikája a határon túli magyar kisebbségeknek könnyen hátrányára válik. A kárpátaljai magyarok parlamenti képviselt nélkül maradtak, a három magyar jelöltre mindösszesen 32.532 voks érkezett a 150 ezres közösségből. Az ukrán média egy része – a mukachevo és a zakarpattya portál például - pedig már-már ünnepelte a kudarcot és azt emelte ki, hogy a „hivatalos Budapest jelöltjei” kivétel nélkül elbuktak. Románia egyelőre nem emelt kifogást Orbán Viktor és kormánya képviselőinek tusnádi szereplései miatt, egyes román politikusok időnként bírálják az ott elhangzottakat, de ezen túl még Bukarest eddig sohasem lépett. Viszont megteheti, ha akarja. Az úzvölgyi temetőkonfliktus kapcsán például mind a média, mind a román politikusok élesen bírálták azt, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, néhány nappal az incidens előtt látogatást tett a lezárt temetőben és ott koszorúzott. Az eredmény pedig egy szétvert, meggyalázott katonatemető, egy államközi feszültség, és nem utolsósorban egy helyi, román-magyar interetnikus feszültség lett. Az úzvölgyi etnikai konfliktust elemző írásában Magyari Nándor kolozsvári szociológus azt írta: A román-magyar konfliktusok gyökerénél, jószerével mindig és mindkét oldal térfelén, történelemhamisítási gesztus, politikai értelemben pedig, emlékezetpolitikai versengés áll. … A „románok” úgy tesznek, mintha a reális történelem nem létezett volna, mintha az úzvölgyi határ nem lett volna határ, melynek innenső oldalán nem ők uralkodtak. (…..) A „magyarok” meg úgy tesznek, mintha ez a határ ma is létezne, mintha nem is lenne érdekes a „rövid” százéves történelmi jelen, hanem csak az azt megelőző „ezerév”. Nos, ennél találóbbat nem tudok a helyzet jellemzésére. A határ ott van, és csak száz éve van ott. Tetszik, nem tetszik, ezzel kell együttélni, és úgy, hogy lehetőleg ne áldozzuk fel a jövőt a múlt oltárán. Nyugat-Európának ez sikerült. Nekünk is sikerülhetne, de a mai Tusványoshoz hasonló alkalmak nem segítik elő.   

FT A hosszú elemzés – „Magyarország Orbán Viktora és a történelem átírása” címmel azt fejtegeti, hogy ha nem is az ország legújabb kori történetét, de annak értelmezését és tanítását megváltoztathatja, hogy az 56-os Intézetet beolvasztották a Veritasba. Utóbbiról bírálók azt mondják, hogy az az orbáni történetfelfogást favorizálja. Továbbá hogy a hatalom az összevonással is ellenőrzés alá akarja vonni a kutatókat, megfojtja az akadémiai szabadságot, visszaszorítja a lehetőséget, hogy nyilvánosan lehessen a hivatalos állásponttól eltérő nézeteket hangoztatni. Valamint beleilleszkedik abba a szándékba, amely úgy igyekszik feltüntetni a 20. századi Magyarországot, hogy az a nácik és a szovjetek áldozata volt, ám most egy igazi hazafi vezérletével kiáll önmagáért. Rainer János, az 56-os Intézet volt igazgatója szerint, Nagy Imre szobrának eltávolítása a  Kossuth térről az jelképezi, hogy Orbán próbálja alakítani és saját szája íze szerint átírni a történelmet. A kormány tagadja, hogy ilyesmit forgatna a fejében. A Veritas szóvivője pedig úgy nyilatkozott, hogy részükről semmi sem akadályozza a kutatómunkát, viszont arra szükség van, hogy felülvizsgálják mindazt, amit a szocializmus idején állítottak a történelemről. Ami az 56-os Intézettel történt, az kapcsolódik az Orbán által tavaly, Bálványoson meghirdetett új korszakhoz. Tehát hogy a politikai rendszert egy új kulturális időszakba kell beágyazni. És be is tartotta a szavát. Azóta elűzték a CEU-t, leállították a gender tudományok oktatását, egyetlen alapítványba fogtak össze csaknem 500 kormánybarát sajtóorgánumot. Szorosabbra vonták az MTA felügyeletét, elvéve az intézmény kutató hálózatát. A Politikatörténeti Intézet igazgatója, Egry Gábor úgy értékeli: az apologeták igyekeznek úgy beállítani, hogy a rendszerváltásnak egyetlen hőse volt, Orbán, aki saját kezével győzte le a kommunizmust és vágta át a Vasfüggönyt. Ez a változat igen egyszerű, csak éppen figyelmen kívül hagyja a nemzetközi összefüggéseket, teszi hozzá. A Kossuth téren Nagy Imre szobra helyén a Tanácsköztársaság áldozatainak emléke előtt tisztelgő alkotást kívánják újra felállítani. A holokauszt több szakértője szerint a rezsim bagatellizálni igyekszik az ország szerepét jó 400 ezer zsidó halálában, amit már a Szabadság téri megszállási emlékmű is jelképezett. A magyarok tisztára mosásának vádja a Sorsok Háza miatt is felmerült. Trianon közelgő 100. évfordulója kapcsán Békés Márton, a Terror Háza történésze azt fejtegeti, hogy Orbán helyesen látja az ország történelmét, amikor az 1. világháború utáni területvesztésre, valamint a német és orosz megszállásra összpontosít. Merthogy az államok nemzeti függetlensége és szuverenitása a legjobb eszköz a globalizáció sötét oldalának ellensúlyozására. Romsics Ignác ezzel szemben azon a véleményen van, hogy a kormányfő a kollektív áldozatiság érzetét sulykolja, ami egyfelől igazolná a nyugati intézményekkel szembeni kihívást, másfelől pedig nemzeti közösséget kovácsolna, éspedig azon az alapon, hogy a történelem során, így vagy úgy, de minden réteg szenvedett. Viszont az új intézmények létrehozása már érintheti a tudomány szabadságát. Rainer János ehhez azt fűzi hozzá, hogy jóllehet a miniszterelnök karrierje Nagy Imra újratemetésével indult, Orbán jelképesen immár magával akarja felváltani a kivégzett politikust.  

FAZ A konzervatív lap kommentárja szerint Orbán Viktor bent akar maradni az unióban, ám annak szabályaihoz már nem szeretné tartani magát, ez ügyben sajátosak az elképzelései. Olyan törvényeket nyomott át, amelyek sértik a migránsok jogait és az EU szerint nem összeegyeztethetőek a közösség normáival. A Bizottság ezért fogja perbe most a magyar kormányt az Európai Bíróság előtt. Ám azt kell feltételezni, hogy a miniszterelnök nem különösebben izgatja magát az eljárás miatt. Idáig mindig bízhatott abban, hogy nem sikerül igazán hatékony szankciókat elfogadtatni vele szemben. A leghatásosabb amúgy is az volna, ha a magyar választók ellene fordulnának, csakhogy ez idáig elmaradt. Láthatólag a megosztó magyar politikus is profitál abból a jelenségből, ami jól jön sok populistának. A botrányok leperegnek róla.  

Die Presse Ha Orbán Viktor abban bízott, hogy hivatali ideje végén a Bizottság majd megenyhül, akkor melléfogott: Brüsszel újabb ügyben, a „Stop Soros” miatt fogta perbe a magyar államot, egyben a menedékkérők élelmezésének megtagadása miatt is eljárást kezdeményezett. Az első kérdés miatt jó egy éve lendült mozgásba az EU gépezete, és mint most uniós részről közölték: a magyar fél nem adott kielégítő válaszokat a felvetett kérdésekre, nem tisztázta az aggályokat. (A vonatkozó jogszabály elnevezése kapcsolódik a Soros elleni kampányhoz. A holokauszt túlélő pénzember és emberbarát a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül támogat olyan NGO-kat, amelyet menekülteknek nyújtanak segítséget.) De meggyűlt a baja a Bizottsággal Orbán szövetségesének, a milliárdos cseh miniszterelnöknek is. Zajlik ugyanis ellene a vizsgálat, hogy cégei három uniós alaptól is jogellenesen kaptak támogatást.

FT A Bizottság az Európai Bíróság elé idézi Magyarországot, amiért az megszigorította a menedékkérelmek elbírálását, ráadásul bűncselekménnyé nyilvánította, ha bárki segíti a menekülteknek, akár civil szervezet tagjaként. De azért is szerződésszegési eljárást indít, mivel a magyar hatóságok több esetben nem adtak enni a visszautasított migránsoknak a tranzitövezetekben. Az első jogszabály a nacionalista kormánytól a „Stop Soros” elnevezést kapta az emberbarát milliárdos után, akit Orbán Viktor azzal vádol, hogy közel-keleti bevándorlókkal akarja elárasztani az országot. A brüsszeli indoklás rámutat, hogy a magyar törvény szűkíti a menedékkérők jogát, mármint hogy kapcsolatot tartsanak hazai, nemzetközi szervezetekkel, illetve civil csoportokkal, jogsértőnek minősíti utóbbiak munkáját. Ezzel pedig megszegi az EU előírásait. Közben a Helsinki Bizottság azt közölte, hogy immár a 16. esetben is előfordult, hogy megtagadták a menekültektől az élelmet a déli határ mentén létesített különleges övezetekben. Egyébként egyszer valaki 9 napig nem kapott enni. A magyar kormány most úgy reagált, hogy kitart a Stop Soros mellett. A szóvivő azzal érvelt, hogy a lakosság támogatja a hatalmat ebben, az elhatározásban és hogy nincs szó semmiféle törvénysértésről. Pardavi Márta a Helsinki Bizottság társelnöke ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy összeegyeztethetetlen a jogállammal, ahogyan Magyarországon jelenleg bánnak a migránsokkal. 

Die Welt Ursula von der Leyen mosolyoffenzívába kezdett Keleten. Varsóban olyan szívélyesen fogadták a Bizottság leendő elnökét, hogy arra jó ideje nem volt példa egyetlen más uniós politikus esetében sem. Brüsszel és Lengyelország újra akarja kalibrálni a kapcsolatokat, amihez elegánsan megkerülik a vitás témákat, hiszen senki sem tudja, miként lehetne megoldani azokat. A PiS csaknem 4 éve akasztott tengely az EU-val, az ország ellen jogállami eljárás indult a 7-es paragrafus alapján – ilyesmire idáig nem akadt példa a szervezet történetében. Lengyel szemszögből Timmermans volt maga a megtestesült szankciós fenyegetés, a Morawiecki-kabinet ezért azután – Magyarországgal az oldalán – minden súlyát latba vetette, nehogy a holland alelnök kerüljön az integráció végrehajtó testületének élére. Ennél fogva von der Leyen megválasztását lengyel sikerként adta el. A német politikus valóban sokkal visszafogottabb a demokrácia ügyében. Úgy tűnik, tényleg új szakasz kezdődik az idáig fagyos viszonyban. VDL körbehízelgi a nemzeti-konzervatív Lengyelországot, amelynek 26 képviselője rá voksolt a kellő pillanatban. A kiállást Morawiecki úgy értékelte, hogy Kelet-Európa volt a mérleg nyelve, mert a Jog és Igazságosság, valamint a Fidesz nélkül von der Leyen nem jutott volna semmire sem. Ennek megfelelően a vendég csupán felületesen érintette a bíróságok ügyét a varsói látogatás során, amely közvetlenül követte Párizst, az első állomást. Megismételte, hogy oda kell figyelni az új tagok érveire. A házigazdát, mintha hájjal kenegették volna. A jelzések arra utalnak, hogy von der Leyen vezetésével az eddigitől eltérően alakulhat az együttműködés Brüsszel és Varsó között. A vendéglátó szerint a kétórás megbeszélésen nem került szóba a jogállamiság. Nagynak tűnik az öröm a lengyel oldalon. Az azonban teljesen nyitott, miként lehetne rendezni a viszályt az igazságszolgáltatás átalakítása kapcsán. A reform ugyanis kulcsfontosságú a PiS-nek, a Bizottság viszont nem engedhet a demokráciából, már csak a saját hitele miatt sem. Függetlenül minden barátságos fogadtatástól – állapítja meg a jobboldali újság.

Süddeutsche Zeitung Timmermans ugyan az eddigi hírek szerint marad a Bizottság alelnöke, ebben azonban jó páran cseppet sem biztosak, sőt valószínűnek látszik, hogy leadja a jogállamiság feladatkörét. A visegrádi államok ugyanis nem szívesen látják, mivel erősen pártolta Magyarország és Lengyelország ellen az eljárást a 7-es paragrafus bevetésével. A négyek úgy gondolják, hogy másodrendű tagoknak tekintik őket az EU-ban. Von der Leyen igyekszik mérsékelni a feszültséget a csoport és Brüsszel között. Ennek érdekében szó van arról, hogy ezt a szakterületet egy kelet-európai kapja meg. Jelöltként leginkább a lett Valdis Dombrovskis jön szóba, ami nagyon is megfelelne Lengyelországnak.

Egy fegyveres csoport mintegy 750 kilogramm aranyat és más nemesfémeket rabolt el Sao Paulo-Guarulhos nemzetközi repülőterének teherszállító termináljáról csütörtök délután - közölte a Globo brazil hírtelevízió. A Globo úgy tudja, az elkövetők öten voltak, maszkot viseltek és gépkarabélyokkal voltak felfegyverkezve. A bűnözők a brazil szövetségi rendőrség színsémáját és jelzéseit viselő járművekkel, a biztonsági erők egyenruháiba öltözve jutottak be a repülőtér területére. Egyik kocsival elállták a terminál bejáratát, a másikkal pedig feltartóztatták és kirabolták azt a pénzszállító autót, amely az aranyat vitte. Az elkövetők emellett túszul ejtettek két repülőtéri dolgozót is. Miután sikerült elmenekülniük a bűntény helyszínéről, Sao Paulo egyik kétes hírnevű negyedében hátrahagyták a kocsikat és szabadon engedték túszaikat. A bűnözők ezt követően átszálltak egy mentőautóba, s azzal folytatták útjukat. A hatóságok nagy erőkkel nyomoznak a rablók után, de a keresést nehezíti, hogy a repülőtér környékén nem vethetik be a rendőrségi helikoptereket, mert ezzel akadályoznák a légi forgalmat. A Sao Pauló-i rendőrség szerint a zsákmány értéke valamivel meghaladja a 40 millió dollárt (11,6 milliárd forint).