Iggy Pop és a legkeményebb drog

Publikálás dátuma
2019.07.25. 18:10

Fotó: LOIC VENANCE / AFP
Betyár jó koncertet adott Iggy Pop a Budapest Parkban. Amin még az sem rontott, hogy a végén lelépett a zenekar.
A hetvenkét éves amerikai énekes tulajdonképpen maga az 1960-as évek „szex, rock és rock’n’roll” jelszavának megtestesülése. Nála nincs olyan, hogy hakni: inkább csak a színtiszta extázis. Pedig, ha csak a vizuális fronton szemlélem a fickót, bizony, aggódnék: a felsőteste olyan ráncosan romos, hogy ha nem tombolna a színpadon, segítséget hívnék neki. Meg persze, ha nem tudnám, hogy fiatalon is afféle molekulárisan billegő testmozgása volt, bizony az összeesését vizionálnám. A budapesti buli az I Want Be Your Doggal indult, ezzel meg is kezdte a komoly hangolást: járkált és ugrált, mintha csak be akarta volna pörgetni a közönséget. Nincs itt tréfa, kérem. Szinte látszik, hogy Pop más üzemmódba kapcsolt, látszik, hogy extázisba került. Nem lát, nem hall, csak a közönségnek él. A harmadik nóta a Passanger – ekkor már a teljes Budapest Park teltházas közönsége vele élt. Nem kellett sokat arra sem várni, hogy mikrofonállványát elhajítsa, amit hiába rakosgatnak vissza a gondos technikusok, a művész többször röppályára küldte azt. Az ilyen közjátékok során tűnt fel, hogy milyen extrém jól szólt ez a koncert. Az Iggy Pop alá játszó banda, de maga a frontember is. Hangja még mindig energiával teli, acélos egyszerűséggel hozta a jól bevált baritont. Arra sem kellett túl sokat várni, hogy a buli kedvéért az örök rocker lejöjjön a küzdőtér előtti árokba és szépen háttal betámasztva magát élvezze, ahogy az első soros rajongók tapizzák és kényeztessék. Teszem hozzá, a hangja itt sem „görbült”. Volt ám itt szórás jócskán: a tinilányok a haját simogatták, az idősödő férfiak pedig a karját vagy a vállát próbálták ki – tényleg van a fickó ráncaiban némi túlvilági. Filmes referenciáért sem kell nagyon a távolba tekinteni: Jim Jarmusch a cannes-i fesztivált megnyitó The Dead Don’t Die című mozijában kávéfüggő zombit játszatott vele. Ha pedig már szóba jöttek a káros szenvedélyek: Iggy Pop nagypapaként már csak röhög azon, amikor David Bowie barátja rendszeresen bevitte őt az elvonóra. Ahogy megjegyezte: régen „mindent szart” használt. Mondhatni, halálosan károsan élt. Az a csodálatos ebben, hogy tényleg őszintén vallott a saját gyengeségéről. Miközben nem értem, hogy mi szüksége volt erre az „elfeledett” periódusára, hiszen ezen az estén is bizonyította: semmi szüksége gyorsítókra, mivel úgy ahogy van, a színpadi jelenlét számára a legkeményebb tudatmódosító. A ráadás utolsó nótájában, a Real Wild Child (Wild One) eléneklése közben mindent bedobott, amit addig: rajongósimogatás, mikrofonrepítés és egyébként az ultraprofi zenekarának a kilépője után visszajött a színpadra és elmondta: nagyon boldoggá tette őt a ma esti közönség. Nagy lelkesen bejelentette, hogy még egy utolsó nótát csak nekünk elnyom, de ehhez szüksége lesz ránk is. Hogy mi lett volna ez a nóta, sosem tudjuk meg, mert a zenészei időközben meglógtak. Iggy Pop ezt nem látta. Csak a rajongókért élt. Azért ez gyönyörű volt. Meg, persze az is, hogy a buli után a Budapest Park hangszóróiból felcsendülő Sex Pistols sláger nettó zajnak hatott. Infó Iggy Pop Budapest Park, július 24.

A tangóval még a jeget is megolvasztják

Publikálás dátuma
2019.07.25. 12:20

Fotó: Bíró János
Szombaton már a huszonötödik társastáncgálát rendezik meg Jászberényben.
Ötven. Gombócból is sok, nem igaz? Márpedig idén fél évszázada, hogy megalakult Jászberényben a Lehel Melody TSE, s ez az egyesület lesz a társastáncgála házigazdája. „Ötven éve az amatőr művészeti csoportok létrejöttét nagyon támogatták. Az egyesületünket Bagyari Ildikó alapította, aki a Déryné Művelődési Központban dolgozott és közben elvégezte a tánctanári tanfolyamot. Őt 1971-ben dr. Mák Lászlóné Hédi néni követte az egyesület élén, amelyet ő vezetett be a versenytánc világába” – emlékszik vissza a kezdetekre Molnár Anna, aki a Lehel Melody TSE-t 43 éve vezeti. S hogy miként változik a világ? „Még Hédi néninél történt, hogy minden évben felkérték a táncklubot, hogy a Lehel hűtőgépgyár műszaki báljain lépjünk fel. Onnantól kezdve a – jégpálya és az állatkert létrehozása mellett – a hűtőgépgyár bennünket is támogatott, és ez óriási segítség volt számunkra. Egészen addig, amíg a cég svéd tulajdonba nem került…”

S ha már a jubileumnál tartunk: ez lesz a huszonötödik társastáncgála Jászberényben. „1995-ben Jászberény városvezetésének volt az ötlete, hogy a szintén abban az évben bemutatkozó Jász Világtalálkozón lépjünk fel. Az első társastánc gálára olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy szinte a csillárról is lógtak az emberek” – idézi fel az első gála sikerét a táncklub vezetője.

Míg a Lehel Melody TSE legfiatalabb tagja második osztályos, addig a legidősebb húszéves. Vajon manapság miért kezd valaki társastáncolni? „A szereplés vonz mindenkit, a versenyzés már nem biztos. Nem is erőltetjük mindenkinek, de a többség nyitott erre, hiszen a verseny adja a technikai minőséget.” S hogy szövődhetnek-e szerelmek társastánc közben? „Igen, néha párkapcsolatok is kialakulnak, hiszen volt, aki 10 évig járt hozzánk.” Az elmúlt évtizedek során jelentősen változtak a szórakozási szokások. „A diszkók nem mindig a táncról szólnak, hanem sajnos legtöbbször az ugrálásról, a drogokról és az italról” – véli erről molnár Anna. S hogy a jelenleg mintegy negyven tagból álló egyesület számára milyen nehézségekkel jár az utánpótlás-nevelés? „A város lakosságszámához képest nagyon sok kiemelkedő eredményességű sport- és táncegyesület van, illetve a labdajátékok tao-támogatása elviszi a gyerekeket.”

„Mindig vannak a repertoárunkban klasszikus történelmi táncok – például palotás vagy francia négyes −, aztán keringő, foxtrott. A második részben a pörgősebb, kisebb ruhás dél-amerikai táncok következnek, és mindig hívunk sztárvendégeket, így az idén a budapesti Dance Impress táncosait. Rajtuk kívül helyi táncosok és a ritmikus gimnasztikások teszik még változatosabbá az idei gálaműsort” – avat be minket immár a műsor összeállításának rejtelmeibe Molnár Anna, aki 26 évig Szolnokon is vezetett társastánc klubot. Bátyja, József Hatvanban, Jászfényszaruban és Jászárokszálláson foglalkozott ugyanezzel. Ráadásul annak idején „A” osztályos korukig egy táncpárt alkottak. Szombaton a tanítványaik közül is sokan megmutathatják, mire képesek. Lássuk!

INFÓ
25. Társastánc Gála Jászberény,
Szabadtéri Színpad 2019. július 27. 19:30

Egy regény öt szerző tollából

Publikálás dátuma
2019.07.25. 11:40
Zsiga Henrik szakmai vezető és négy író
Fotó: EUROPE VILLAGE PROJEKT
Könyvet írni nem egyszerű feladat, hát még, ha többen írják egyszerre. A Europe Village Projekt résztvevői erre vállalkoztak.
Híd Európa népei között – áll a Europe Village Projekt központi célkitűzéseiben, amely egy meglehetősen rendhagyó, megfogalmazásuk szerint igazi XXI. századi kezdeményezés. Mindez azonban nem csupán jól hangzik, a projekt mögött a közös európai gondolkodást, a fenntartható fejlődést, és a közvetlen környezet, a család fontosságát hangsúlyozó izgalmas munkafolyamat rejlik, amelynek keretében egy könyv készül Európáról Európának. A Gyémánt Péter ötletgazda által 2017-ben indított kezdeményezésben öt ország pályázat útján kiválasztott öt szerzője vesz részt: Sieglinde Wöhrer Ausztriából, Jana Kyclova Csehországból, Tadeusz Michrowski Lengyelországból, Eva Zahradníková Szlovákiából és Vancsó Éva Magyarországról. A résztvevők nem vállalkoztak kisebb feladatra, mint hogy közösen írnak egy regényt, amely az öt író országában játszódik.
A 2018 márciusában kiírt pályázatra beérkezett jelentkezések közül egy hosszabb folyamat során választották ki a résztvevőket a szakmai vezető, Zsiga Henrik segítségével, aki a későbbiekben a csapat irodalmi munkáját is koordinálta. Ezt követően a kiválasztott szerzőktől egy-egy rövid szinopszist kértek, amelyeket aztán közösen egy több napos workshop keretében dolgoztak át, kialakítva az alapvető karaktereket, a történetét keretét, és egymás közt felosztva az egyes fejezeteket. A regény ugyanis öt egyenlő részre oszlik: minden résztvevő írt egy fejezetet a saját nyelvén, amelyet angolra fordítva olvastak a többiek.
Ez egy kísérlet. Többnyelvű résztvevőkkel ilyen formán még senki sem próbált hasonlót megvalósítani – mutatott rá a projekt kivételes mivoltára Vancsó Éva, aki a kötet ötödik, záró fejezetét írta. – A történet több országban játszódik, így természetes volt, hogy mindenki a saját országáról ír. Magyarországon Szentendre a meghatározó helyszín, és egy csodálatos platánfa a szentendrei művésztelepen. A főhős úti célja is kiemelten fontos fák mentén rajzolódik ki – beszélt a mostanra szinte kész regényről. A kötet műfaját tekintve nagyon sokszínű, van benne misztikum, kaland, fejlődéstörténet egyaránt – jegyezte meg a szerző. – Alapvetően inkább egy világjavító gondolattal teli, a fák mellett a család és az összetartozás fontosságát hangsúlyozó történetet akartunk elmesélni, mindenki hívja, ahogy szeretné. A mű tizenöt éves kor felett mindenkinek ajánljuk, aki szeretne az önmagunkra találásról és a természet fontosságáról olvasni, illetve nyitott egy csepp misztikumra – tette hozzá.
A mű az egyes történetelemek és a különböző írói stílusok miatt sosem lesz teljesen egységes, hangsúlyozta Vancsó Éva, ám ez nem is volt feltétlenül cél. Az izgalmas történeti ív, és a szereplő jellemének következetessége összetartja az eredetileg öt különböző szerző tollával íródott regényt – részletezte. Véleménye szerint, amikor emberek együtt gondolkodnak, százszor jobb ötletek születhetnek, mintha egy író egyedül ül a rémisztően üres fehér lappal és a villogó kurzorral szemben. Bár egy ilyen jellegű folyamat több energiabefektetést igényel, rendkívül inspiráló. Kiemelte, olykor a nyelvi korlátok nehézséget jelenthetnek a közös munka során, és mivel egymás munkáit is fordításban olvasták, ezért is volt jelentős, hogy professzionális fordítókat kértek fel a munkára.
 
A regény 2019 őszén magyarul és angolul, majd 2020 tavaszán cseh, szlovák, lengyel és német nyelven is megjelenik. A könyveket magánkiadásban jelentetik meg, s akárcsak a projekt egészét, ezt is a Europe Village Kft. finanszírozza. De a munkát a továbbiakban is folytatni szeretnék, új országokkal és szerzőkkel együttműködve – mondta el Gyémánt Péter. Ugyanakkor kiemelte, a projekt nem kizárólag a regényírásra fókuszál: az országok egymás közötti kapcsolatainak erősítését is szolgálja. Szeretnék legalább a résztvevő öt európai nemzetet megismertetni egymással. Bár a kezdeményezésben résztvevő írók világlátott emberek, és jártak többször is Magyarországon, Szentendrét, a regény központi helyszínét például egyikőjük sem ismerte. Ehhez hasonlóan számos sötét folt van, ha akár csak a cseh történelemre vagy a szlovák gasztronómiára tekintünk – jegyezte meg az ötletgazda. – Lehetőséget szeretnénk arra adni, hogy a fiatalok megismerjék ezeket az országokat, és valóban kialakulhasson a közös európai összetartozás gondolata.
Szerző
Témák
irodalom