Még a helyén volt a Sebastian Kurz vezette osztrák koalíciós kormány, amikor május 23-án – pár nappal az Ibiza-botrány néven elhíresült ügy kirobbanása után- egy feltűnően ideges fiatalember felkereste a Reisswolf nevű iratmegsemmisítéssel foglalkozó magáncéget. Öt darab számítógép nyomtatóba való merevlemez megsemmisítését, azaz feldarabolását rendelte meg. A cég 25 éves történetében még sohasem fordult elő, hogy a megrendelő egy pillanatra sem adta ki a kezéből a lemezeket, csak az aprításkor, amit nem egyszeri, hanem háromszori ismétléssel kért. Az így keletkezett elektromos hulladékot felsöpörtette és magával vitte. A megrendelőlapra – mint utólag kiderült – nem a valódi nevét írta, s zavarában a szolgáltatásért járó 76 eurót sem fizette ki. Amikor a cég munkatársa a megadott mobilszámon el akarta érni a fiatalembert, érthetetlen módon mindig a kancellári hivatal jelentkezett. A Reisswolf vezetője jobbnak látta az ügyről értesíteni a nyomozó hatóságokat.
De nem kellett sokáig várni az azonosításra, az adatmegsemmisítő cég munkatársa a látogatást követően felismerte a szakállas férfit közvetlenül a kancellár mellett állva. Akkor, amikor a televízió közvetítette Sebastian Kurz lemondó beszédét pártjának székháza előtt. A megrendelőt így haladéktalanul azonosították, megtudták róla, hogy a minisztertanácsnál a szociális médiával foglalkozó terület főnöke, s mellesleg Kurz házi fotósa, aki a nyilvános szerepléseket olyannyira kedvelő politikus minden megmozdulását rögzíti.
A néppárt vezetői, amikor a furcsa akció lelepleződött, azt mondták, már tudták, hogy az ellenzék bizalmatlansági indítványt terjesztett a parlament elé, biztosra vették a kormány bukását. S ezzel együtt azt, hogy a kancellári hivatalban mindmáig előforduló szociáldemokrata munkatársak haladéktalanul lecsapnak majd a Kurz-kormány irataira. A szocikkal szembeni bizalmatlanság miatt küldték privát megsemmisítőbe a még mindig csak monogrammján emlegetett munkatársat, aki időközben elnézését kért az általa okozott zűrzavarért és kifizette a tartozást.
A sajtó nagy erőkkel repült rá a történetre, s egyből kiderítette, hogy nem egy merevlemezről van szó, ahogyan a néppárt állította, hanem ötről. Hogy ezek milyen információt tartalmaztak, s miért pont ezt az ötöt, s nem a többi, száznál is több lemezt küldték a megsemmisítőbe, azt mindmáig nem lehet tudni. Olyan hírek is terjednek, hogy a volt alkancellár, Heinz-Christian Strache megbuktatásával összefüggő iratokról van szó. Azt is suttogják, hogy a néppárt vezetői már 2018-ban tudtak a szabadságpárti pártelnököt erkölcsileg megsemmisítő ibizai titkos felvételek létezéséről.
Az ÖVP főtitkára, Karl Nehammer a nagy inkvizítornak tartott tv-riporternek, Armin Wolfnak próbálta megmagyarázni az eseményeket. Szerinte minden kormányváltásnál igyekeznek a távozók az információikat, irataikat eltüntetni az utódok elől. Márpedig az addigi fejlemények alapján Kurzék biztosra vették, főleg a koalíciós partner szabadságpárt bosszúvágya miatt, hogy bukni fog a kormány. A megszorongatott Nehammer egyszer visszakérdezett, azt firtatta, hogy az ügyet kellő terjedelemben tárgyaló Falter (Ránc) című hetilap főszerkesztője vajon hogyan tudott már akkor mindent, amikor a Reisswolf még nem is élt a feljelentéssel?
A kancellárról készült fotók tömege alapján azonosítható a kedvenc fényképész: Arno Melichareknek hívják. Valaha gimnáziumi szóvivő volt Stájerországban, aztán együtt dolgozott Kurzzal a néppárt ifjúsági mozgalmában. A Kurz-kormány megbuktatása óta az ÖVP pártközpontjába rendelték vissza.
A kaliforniai „tanulmányúton” tartózkodó exkancellárt, aki Melicharek akciójával kapcsolatosan eddig csak az ügyetlenkedés kifejezést használta, felszólította az osztrák szociáldemokrata párt, hogy ne nézze ostobának az osztrák közvéleményt, inkább álljon elő a valósággal. Fokozva a botrányt, közben megszólalt egy „zoom” nevű, állítólag Svájcban bejegyzett, zavaros hátterű portál, s a volt kancellár kokainfogyasztásáról értekezett.
