A kutatók az SO-2 nevű, a Napnál nagyjából tízszer nagyobb tömegű csillagot vizsgálták, amint ellipszis alakú pályáján 16 év alatt megkerüli a Sagittarius A nevű, a Földtől 26 ezer fényévnyire lévő fekete lyukat - írták a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) tudósai a Science című tudományos folyóiratban.
Azt találták, hogy a fekete lyuk - amelynek tömege a Nap négymilliószorosa - óriási gravitációs vonzását elkerülő csillag fényének viselkedése egybevág azzal, amit Einstein elmélete alapján várni lehet.
A világhírű elméleti fizikus általános relativitáselmélete a gravitáció és más természeti jelenségek viszonyának törvényeit írja le.
Bár Einstein elméletét teljesen alátámasztja a csillag megfigyelése, Andrea Ghez, a UCLA csillagásza szerint maga a teória nem ad teljes magyarázatot arra, mi történik a legszélsőségesebb gravitációs körülmények között, mint amilyen a fekete lyukakat jellemzi. Ezeknek a különösen sűrű objektumoknak olyan erős a gravitációs mezejük, hogy abból semmilyen anyag vagy fény nem menekül.
A kutatók 24 éven át figyelték meg a csillag mozgását. Eközben kimutatták az úgynevezett gravitációs vöröseltolódás jelenségét is, amely az általános relativitáselmélet jellegzetes ismertetőjegye. A fekete lyuk szélsőségesen nagy gravitációs ereje vörösessé teszi a csillagfényt, Einstein szerint ugyanis a fény a gigantikus gravitációval szemben a fekete lyuk közelében extra nagy munkát végez, és eközben hullámhossza a vörös tartományba tolódik.
