Ötmilliárd. Ennyi került kézen-közön ilyen-olyan zsebekbe az állami MVM-től, a mi MVM-ünktől, a mi vagyonunkból. Jó, a cég kapott cserébe pár, Jófogásról levadászható számítógépet meg néhány szoftvert. Igaz, ráírták, hogy „Központi Termelés Megjelenítő és Felügyeleti Rendszer”. Tyű, ez már biztos nem semmi! – gondolhatnók. Betűnként százmillió. Végülis meg kell adni a módját.
Legyünk őszinték: ötmilliárd csepp a tőlünk lenyúlt közpénzek csendes óceánjában. Az ügy inkább a végrehajtás pancser mivolta miatt bukkant a felszínre. Egy ötmilliárdos beszerzésnek fel se kéne tűnnie egy ezermilliárdos forgalmú és vagyonú állami csoportnál. Amiként számos hasonló „beszerzés” bizonyára nem is akad fenn. Itt is csak az okozta a gondot, hogy akkori könyvvizsgálójuk, a KPMG nyilvánosan ki akart térni az ügyre. Ezt elkerülendő – teljes hírzárlat mellett persze – őrült ramazuri kerekedett, aminek lavinája még az MVM-et felügyelő gigaminisztériumot is elsöpörte. Teljes joggal. Azt ne mondja senki, hogy a szerény áru és az érte adott bőröndnyi közpénz értékaránytalansága nem tűnt fel a közbeiktatott svájci MVM-leány korábbi igazgatóságában ülő Mihalovics Péternek, Seszták Miklós akkori miniszter kabinetfőnökének.
Nehéz mást gondolni, mint hogy ebben mindenki sáros.
Az azóta eltelt idő a válságkezelés iskolapéldája. Patikamérlegen adagolják a „rendteremtés”, a „megtisztulás” híreit éppúgy, mint a szálak összekuszálását, végtére pedig a szereplők csendes kimentését és a halk óramű változatlan olajozását. Az érintett vezetők, minisztériumtól leányvállalatokig, kétségkívül "repültek". Ám landolásukat vastag állami párnák tompították. Az érintett egykori MVM-vezér, Zsuga János az Index szerint Japánban Garyu Trading néven alapított céget, ami a magyar adófizetők 1,1 milliárdja fejében helyi üzleti lehetőségeket kereshet hazai kkv-knak. (A Zsuga János által behatóan ismert karatevilágban a garyu rettentő erejét csak szükség esetén kimutató, nyugvó sárkányt jelent.)
Barátilag persze mindenkiről hallhattuk, hogy na, ő aztán tényleg semmit se tudott az egészről. Alámtettek, megvezettek, tudod. A többiek, az igen, de én biztos nem. Indult aztán valamiféle titkos belső vizsgálat, amiben szakértők jó pénzért hónapokig elszöszöltek, szálakat bogoztak, majd az egészet lepapírozták, és arra jutottak, hogy ez van. Se felelős, se pénz. Az MVM megtisztulást hirdet, de azért lecserélték az ügyet kirobbantó KPMG-t a Deloitte-ra, és az esetről nem nyilatkoznak. Az Orbán-kormány alig leplezett örömmel nyugtáz. A nyakunkon maradt számítógépek meg majd jók lesznek az anyósnyelv alá.
Óhatatlanul adódik a párhuzam Kocsis István ügyével, akit 2008-ban hasonló simlisségek után csapott el Gyurcsány az MVM-től. Az akkori belső vizsgálat ugyanakkor a mostanival ellentétben feljelentésbe torkollott. Ennek nyomán az exvezért ma is börtön fenyegeti. Teljes mértékben megértjük az Orbán Viktor bizalmát is élvező Kocsis István őszinte csodálkozását, hogy ebben a rendszerben mit keres pont ő a vádlottak padján.