Az első száz nap

Ursula von der Leyen feltűnésével ismét hangos lett az Európai Unió demokratizálásáról szóló diskurzus. Ez persze nem meglepő, hiszen az unió három vezető intézménye közül – Tanács, Bizottság, Parlament – csak az Európai Parlament képviselőit választják közvetlenül 1979 óta. Ezzel akkor éppen erősíteni akarták az unió intézményeinek demokratikus jellegét. 
A legitimitás kérdésköre az elmúlt két évtizedben azért is vált kiemelt témává, mert olyan területek is uniós hatáskörbe kerültek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak (pl. monetáris vagy környezetvédelmi politika). Növekvő jelentősége van tehát annak, mely szereplőknek van érdemi lehetőségük, hogy befolyásolhassák az unió lépéseit, és milyen legitimitással bírnak ezek a döntéshozók.
Ezt ismerték fel 2014-ben mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Tanácsban, és született meg ennek nyomán a csúcsjelölti rendszer. Akkor az EP nyomására az ET abban volt partner, hogy az európai pártcsaládok csúcsjelöltjei közül jelöljék az Európai Bizottság következő elnökét. Így lett bizottsági elnök a luxemburgi Jean-Claude Juncker. 2019-ben azonban nem így történt, hiszen az állam- és kormányfők jelölték Ursula von der Leyent. 
Vajon a demokrácia bukása-e a mostani döntés? Talán inkább csak visszalépésként minősíthetjük, és nem feledkezhetünk meg a hatályos uniós alapszerződésről, valamint a politikai realitásokról. Az uniónak a csúcsjelölti rendszerről nincs jogi kötőerővel bíró rendelkezése, az jelenleg csak egy politikai szándéknyilatkozat az Európai Parlamenttől. A csúcsjelölti rendszer érdemben akkor bírna valódi jelentőséggel, ha bevezetnék az uniós választásokon a transznacionális listákat. Ennek azonban a tagállamok között jelenleg nincs meg a valódi támogatottsága. Ráadásul az uniós vezetők közül jónéhányan (pl. Emmanuel Macron vagy Orbán Viktor) a kezdetektől ellene voltak a csúcsjelölti rendszernek. Érvelésük szerint az unió alapszerződése az Európai Tanács feladatává tette a bizottság elnöki posztjára a jelölés jogát, az európai parlamenti választás eredményének figyelembevételével. 
Mint ismert, a CDU politikusát szűk többséggel, 383 szavazattal választotta meg az Európai Parlament. A szoros eredmény azonban nem feltétlenül jelent majd gyenge elnökséget. A következő évek stabil támogatottságát alapozhatja meg, ha októberben a bizottság egészét már nagy többséggel szavazza meg az Európai Parlament. 
A semmiből előtűnt Ursula von der Leyen először az európai pártok frakcióinál tett látogatást, ekkor még csak vázlatosak voltak az elképzelései. A meghallgatásokat követően mind a liberálisok, mind a szocialisták neki címzett leveleire részletesebben válaszolt. A megválasztása napján tartott beszéde már valódi, programalkotó beszéd volt, ahol meghirdette ötéves programja sarokköveit is. Mindez azonban közel sem lesz elegendő a sikerhez. Ahogyan arra a European Policy Centre és Johannes Greubel elemzése rámutat, a jelenleginél konkrétabb és részletesebb elképzeléseket kell megfogalmaznia, még a bizottság októberi megválasztása előtt. Mi több, egyszerre kell konkrét és ambiciózus célokat kitűznie és elkerülnie, nehogy olyan várakozást keltsen, amelyet majd nem tud teljesíteni.
Első lépésként – bejelentett ígéretéhez híven – el kell érnie, hogy az általa vezetett bizottság valóban fele-fele arányban álljon férfiakból és nőkből. Ez persze azt is jelenti, hogy minden bizonnyal vissza kell utasítania jónéhány tagállam jelöltjét, és újakat kell helyettük kérnie. 
Következő lépésként az előtte álló három hónapban az EP-ben jelenleg mögötte álló szűk többséget széles támogatottsággá kell alakítania, azaz egy meggyőző erejű Európa-párti koalíciót kell létrehoznia. Az ebben résztvevő pártok segíthetik Ursula von der Leyent stratégiai céljai megvalósításában, de az EP-t is közelebb vihetik saját céljai megteremtéséhez. Ha a bizottsági elnök sikeres lesz ebben, akkor októberben nagy többséggel választják meg az általa jelölt biztosokat az Európai Parlamentben.
Ursula von der Leyen azonban nem feledkezhet meg az Európai Tanácsról sem. Kezdeti lépéseit segítheti, hogy a Tanácsban egyhangúlag támogatták a jelöltségét, csak Németország tartózkodott a döntésnél. Jó kapcsolatot szükséges kialakítania az összes tagállami vezetővel, valamint a Tanács ősszel munkába álló új elnökével, a belga Charles Michellel is. 
A liberálisoknak és a szocialistáknak írt levelében Ursula von der Leyen hitet tett amellett is, hogy támogatja az EP igényét a jogszabály kezdeményezés jogára, valamint javaslatot tett egy konferencia sorozatra Európa jövőjéről. 2019-ben valós igény teremtődött arra, hogy az uniós vezetők kiválasztásának a módját megújítsák.  
Annyi biztos: az Európai Parlamentnek és az új bizottsági elnöknek közösen kell fellépnie az Európai Tanácsnál annak érdekében, hogy kötőerővel is bíró módon változzék meg az uniós vezetők kiválasztása, még 2024 előtt. Az EP-nek most kell lépnie, kihasználva, hogy a Bizottságról októberben még ők döntenek.
A szerző jogász, az IDEA Intézet elemzője
Szerző
Hajdu Nóra
Frissítve: 2019.07.30. 10:55

Rádiósirató

Hivatalosan még majdnem négy hét van az önkormányzati választást megelőző kampány kezdetéig, de a hatalom addigra már rendezett helyzetet akar teremteni. Lehetőleg mindenütt. Ennek következtében megállás nélkül tart a kampány, amelynek célja, hogy a választópolgároknak továbbra se lehessen kétségük: „Csak a Fidesz”. A végső diadal érdekében ilyenkor az eszközökben sem válogat(hat)nak.
Szeged amúgy is régóta vörös posztó pártunk és kormányunk szemében. Egy olyan város, ahol hosszú ideje a baloldali Botka László uralkodhat, nem érdemel kegyelmet. Ezért sem meglepő, hogy a megszűnés szélére sodródott a város népszerű és egyetlen helyi rádiója. A rossz nyelvek szerint ugyan korábban – hogy-hogy nem, Fidesz-közelből - megpróbálták megvenni, de az üzlet nem jött össze. Akkor hallgasson el.
Természetesen minden törvényes. A Rádió 88 médiaszolgáltatási jogosultsága augusztus 31-én lejár. Elvileg két hónappal korábban dönteni kellett volna a hosszabbítást célzó kérelmükről. Csakhogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa nem foglalkozott az engedéllyel. Aztán meg elment szabadságra, és mire – szeptember 3-án – visszatér, a rádió már nem sugározhat. 
Tiszta ügy. Ha mindössze arra van szükség, hogy valamiről ne tárgyaljanak, azt könnyűszerrel megteszik. Utóbb talán még elnézést is kérnek majd, amiért kicsit elkéstek. De akkor már nem lesz mit tenni. A szabály, az szabály.
A rádióban a múlt héten rendkívüli stábértekezleten közölték: mivel működésük kétségessé vált, megválnak a belső munkavállalóktól és a külsősöktől is. Az elbocsátás legalább 30 embert érint. A Rádió 88 Magyarország legrégebben – 29 éve – működő kereskedelmi rádiója. De ez mit sem számít. Egy olyan országban meg különösen, ahol a nagyságos hatóság olyan népszerű adókat hallgattatott el az utóbbi években, mint a Music FM és a Class FM. 
A hatalom és kiszolgálóinak módszerei sokrétűek, de a cél egyértelmű. Mindenki vegye tudomásul, hogy be kell állni a sorba. Aki meg nem hajlandó rá, az megnézheti magát. És sirathatja a rádióját.

Szodoma Pesten

Menjetek békével, szolgáljátok Istent és embertársaitokat – mondta a plébános, és letette az bőrkötéses könyvet maga elé, az asztalra. Szép istentisztelet volt, ebben mindannyian egyetértettek. Ábrahámról volt szó, aki azt kérte a Mindenhatótól, hogy ha csak tíz igaz ember van Szodomában, az ő kedvükért kímélje meg a várost. A templom tele volt, néma csendben, lehajtott fejjel ültek a padsorokban, ki-ki a maga módján próbálta értelmezni a hallottakat. A hirdetéseknél már volt némi a zsivaj, néhányan el is indultak kifelé. Persze csak a hátsó sorokból. 
Aztán kipattant a szószékre Osztie plébános. Békés derűvel fogadták, a hívek többsége nem is hallotta pontosan, miről beszél. Valami táborról szólhatott, mert szóba kerültek dátumok, helyszínek, de hát a gyülekezetnek már megvolt a nyári programja, jobb is volna, ha ennek is gyorsan vége lenne. A mondatfoszlányok aztán kezdtek összeállni. „A Mi Urunk... Minél többen... Fiatalok.. Válaszolni Miniszterelnök Urunk gyönyörű gondolatára...Szabadság... Keresztény... Keresztény szabadság... Édes hazánk.”
András felnézett. Egy pillanatra úgy rémlett, találkozik a tekintetük Jézuséval, aki a szószék fölötti kereszten függött. Ehhez mit szólsz? – kérdezte, de a szobor ismét csak egy szobor volt, a pillanat, úgy tűnt, elmúlt. Legutóbb akkor beszéltek, amikor Osztie a szószékről szólított fel minden „rendes, tisztességes” keresztény embert a kormány támogatására. Osztie egyébként is minden alkalmat megragad. Ha csak teheti, elmondja, mennyire helyesli, amit a kormány tesz, tett vagy tenni szándékozik. Isteníti Horthyt, utálja a liberálisokat, a kommunistákat, és mindenkit, akit annak gondol. 
András a többiek arcát leste, hallják-e, amit ő. Mellette egy asszony elmélyülten kotorászott a táskájában. A kopasz úr, előtte, áhítattal nézte a plébánost, szomszédja, egy nyugdíjas középiskolai tanárnő pedig lelkesen bólogatott. Tedd már meg – mondta Jézus, aki erre az alkalomra ismét megelevenedett, és egyébként is, már régóta szerette volna, ha András megteszi. Ő lassan bólintott, aztán kikelt a padból, és teljes erejéből a kőpadlóhoz vágta az imádságos könyvét. Nagyot szólt. A misétől megilletődött templomban egy pillanatra néma csend lett. A kopasz úr vádlón meredt rá, a nyugdíjas tanárnő kis híján kiküldte – régi reflexek –, csak a táskában kotorászó asszony tett úgy, mintha semmi sem történt volna. 
András felkapta a könyvet, és határozott léptekkel kisietett. Valami baj van? – kérdezte tőle a koldus, aki évek óta kéreget a templomkapuban. Ez a... na mindegy – mondta András és fújt egy nagyot. Pénzt adott, ahogy mindig, aztán megkérdezte, hogy van mostanában. Közben vége lett a misének. Az emberek úgy mentek el mellettük, mintha ott sem lettek volna. A koldust András miatt büntették, Andrást meg a földön csattanó imakönyv miatt. Vajon a Názáreti nem csinált botrányt, amikor a kufárokat kiűzte a templomból? – kérdezte András. Mit gondol – válaszolta a koldus – volt ma tíz igaz ember a templomban? 
A Megváltó elégedetten sóhajtott a kereszten.
Szerző
Kövesdi Péter