Ünnep van, megoldom

Nagypapa úgy döntött, hogy ezt meg kell ünnepelni. Nem volt nálunk szokás a családban az ilyesmi, a házassági évforduló magánügy, apa vett egy csokor virágot anyának, ezzel el is volt intézve. De most változtak a dolgok.

Nagypapa akaratos és makacs ember volt, Frida pedig megszokta. Ha Zoltán akar valamit, annak úgy kell lennie. Ha a levest forrón kéri, forrón kapja. Ha a spenótra lekvárt kér, megkapja. Ha ünnepelni akar, akkor legyen ünnep. Ötven év házasság, azért ez már valami.

És milyen élete volt? Két világháború, világválság, partizán, ellenálló, szocdem, Népszava-előfizető, mindig a rossz oldalon. Vas- és Edényboltban leltárfőnök, egy kis sikítás, felfüggesztett. Most itt az alkalom. Ebéd jó étteremben, apa állja a számlát, az összes rokont meghívták, Alma néni Buenos Airesből, Sanyi Párizsból, Jenő Londonból, Pali Szombathelyről, Zsuzsi néni a Lajos utcából, Helga néni, a hajdúszoboszlói üdülőtárs... nem, ő azért mégsem. Menü összeállítva, tyúkhúsleves, brassói, somlói, nagypapa szerint ez kevés, előételnek hideg fogas dukálna, Gyurikám, rendben, elintézem.

Én voltam a hozd-ide-vidd-oda felelős, mai szóval logisztikai mindenes, nem volt hálás munka. Ilyen a mi családunk. Intézem a foglalásokat, de Alma néninek megy a hasa, inkább lakik nálunk, Sanyinak udvarra néző szobát adnak a szállodában, Jenő egész úton hazafelé udvarolt egy légiutas-kísérő kisasszonynak, aki megígérte, hogy másnap délelőtt tízkor várja a Zserbó előtt, de nem jött el, Gyurikám, intézd el, te voltál maléves. Pali a hajnali gyorssal indult Szombathelyről, de a vonaton felejtette a virágcsokrot, Gyurikám, drága, megtennéd, hogy kimész a Délibe, hátha leadták. Zsuzsi néni délben még otthon, a tükör előtt áll és ruhát próbál, Gyurikám, megnéznéd, hogy melyik a legjobb, a férje, Árpi szerint mindegy, lóg rajta már minden, ki kellene békítened őket, és hozd el Zsuzsi nénit, ha jössz a Déliből, úgyis útbaesik.

Megoldom, végtére is nem minden nap van ötven éves évforduló, tizennyolcezer kétszázhatvanegy éjszaka Fridával (egy Helga nénivel), ez igazán minden elismerést megérdemel. Nagypapa szólásra emelkedik, de már dolgozik benne a titokban lehúzott két feles, tökéletes házasság, mondja, felidézi az isonzói csatateret, ahol haslövést kapott, de egy olasz ápolónő megmentette, intek neki, ő megigazítja a nyakkendőjét, amit anyától kapott az alkalomra, de nem tud hozzászokni, kedvenc viselete a vasedényes kék munkaköpeny. Mindenki tapsol, amikor nagypapa befejezi a szónoklatot, igen, tökéletes házasság.

Nagypapának nem elég meleg a leves, pedig a szakács maga hozta ki lobogva, azbeszt-kesztyűben, nem elég meleg, mondja nagypapa szemrehányóan, és rám néz, a brassóiban nincs elég fokhagyma, mondja Pali, ennél én is jobbat főzök, Jenő udvarolni kezd a pincérnőnek, aki azt feleli, hogy nem ér rá délután, Zsuzsi néni úgy tervezi, hogy nálunk alszik, elege volt a házasságból Árpival, aki nem becsüli őt, Sanyi átköltözne Alma nénihez, ő azonban kikéri magának.

Tökéletes házasság.