A magyar külügyminiszter azt hangoztatta a portálnak adott interjúban, hogy az Európai Néppártnak jobbra kell fordulnia, és a jövőben nem szabad megengednie, hogy az EU szocialistái szabják meg politikáját. Szerinte a kérdés hamarosan eldől, de az EPP-nek ismét a kereszténydemokráciát kell képviselnie. Magyar szemszögből döntő lehet a migrációs politika. Utóbbit Szijjártó Péter vörös vonalnak nevezte. A végső szót Budapest mondja majd ki, a pártcsalád messze legsikeresebb tagjaként – tette hozzá. De szeretnének maradni, az alternatívákat még nem értékelték ki. Von der Leyent szövetségesnek tekinti, mivel jó vele a személyes kapcsolat, Szijjártó szerint mindig tisztelettel szólt a magyarokról. Mert a lényeg a kölcsönös megbecsülés.
A miniszter roppant veszélyesnek tartja az EU migrációs politikáját, hiszen az utóbbi 4 évben 33 terrormerénylet történt az unió területén. A migráns hátterű tettesek 330 ember haláláért felelősek. Nyugaton sorra jönnek létre párhuzamos társadalmak, fokozódik a válság a Földközi-tengeren. Európa szomszédságában 35 millióan állnak készenlétben, hogy igen hamar ide tegyék át székhelyüket. A nemzeteknek azonban meg kell őrizniük a jogukat, hogy eldöntsék, kiket engednek be. Magyarország nem kíván vegyes társadalom lenni, számára a migráció nem jó válasz a népességben végbemenő változásokra.
Szijjártó megismételte, hogy az erős EU-hoz erős tagállamok szükségesek. Ennek megfelelően a döntő szónak továbbra is az Európai Tanácsnál kell maradnia, ideértve a jelölés jogát a fő tisztségekre. Fontos, hogy a kiszemeltek tisztelettel viszonyuljanak a tagokhoz, ám Weber és Timmermans esetében nem ez volt a helyzet. A Bizottság alelnöke pl. hazugságokat terjesztett Közép-Európáról. Amikor pedig a Néppárt csúcsjelöltje kifejtette, hogy nem szeretne a Fidesz támogatásával győzni, akkor gyakorlatilag kinyilvánította, hogy a magyarokat kevésbé fontosnak tekinti, mint más nemzeteket. Csakhogy ez elfogadhatatlan.
A jobboldali újság olyan egykori barátoknak nevezi Orbánt, illetve a CSU-t, akik mára már kerülik egymást. Pedig a bajor tartományi párt sokáig a legfontosabb szövetséges volt Németországban a magyar kormányfő számára. Ám amióta a politikus segített megakadályozni Manfred Weber bizottsági elnökké választását, azóta München dühös, és ennek vannak következményei mindkét országban. Méginkább viszályokkal telített a miniszterelnök és a CDU viszonya, de a bajor keresztényszociálisok lelki társaknak számítottak. A migránsválságban teljesen egy követ fújt Horst Seehofer és magyar kollégája, ám a bajor pártelnök négyszemközt azért így is erősen a másik figyelmébe ajánlotta a jogállamiságot, valamint a demokratikus alapszabályok betartását.
Ám utána jött, hogy Weber a Néppárt csúcsjelöltje lett az európai választáson. Nyilvánvalóan úgy kalkulált: ha elég támogatót akar a liberálisktól, szociáldemokratáktól és/vagy a zöldektől, akkor élesen el kell határolódnia a jobboldali-nemzeti Orbántól. Utóbbi ezt a magyar nép megsértésének nyilvánította és látványosan ejtette a bajor politikust, aki a végén tényleg a Fidesz, a V4-ek, továbbá Macron ellenállásának köszönhette bukását. Ebből következően a hangulat alaposan elromlott. Orbán legnagyobb baja az uniópártokon belül immár nem a CDU, hanem a CSU.
Olyannyira, hogy a hónap elején a két oldalról egyetlen miniszter sem vett részt a magyar-bajor kormányközi bizottság müncheni tanácskozásán, mert a házigazdák így kívánták. Egészen másként zajlott a hasonló ülés csaknem két hónapja Budapesten Magyarország és Baden-Württemberg között, olyannyira, hogy a tartományi zöldek ma már magasabb szinten tárgyalnak a magyarokkal, mint a CSU.
A Maccabi Játékok politikailag nagy siker az Orbán-kabinet számára, hiszen azt nyugaton szívesen vádolják antiszemitizmussal. Az ügy német részről problematikus, mert Berlin szívesen nyilvánítja ki szolidaritását a zsidó világgal, ám nem szeretné felértékelni a magyar felet. Így a belügyi tárca keresztény szociális parlamenti államtitkárát küldi el Budapestre, de az hangsúlyozottan nem találkozik egyetlen magyar hivatalossággal sem. A CDU viszont folytatja a párbeszédet a Fidesszel. Merkel pártja megmondja a véleményét a magyar partnernek, de a hangulat nem romlott, ám mindkét oldal rendkívül ideges és bizalmatlan. A lap úgy tudja, hogy augusztus 19-én a kancellár Sopron vendége lesz a Vasfüggöny lebontásának emlékünnepségén – Orbán társaságában.
Orbán csütörtökön találkozik Ursula von der Leyennel, és tusványosi beszéde alapján a magyar kormányfő már nagyon várja, hogy a német politikus végre átvegye a Bizottság irányítását. A magyar politikus azt állította, kulcsszerepe volt abban, nehogy „ideológiai gerillák” kerüljenek az uniós intézmények élére. Egyébiránt azt fejtegette a hosszadalmas értekezésben, hogy Magyarország biztató úton halad, mind pénzügyi, mind szociális értelemben. Visszatért intim témájához, a migrációhoz. Azon kívül sajnálkozását fejezte ki a finn demokrácia állapota miatt. Véleményét azóta visszhangozzák kormány közeli sajtókörökben, de felkapta azt a magyar EU-nagykövet is, aki pár hete azzal lepte meg kollégáit, hogy kijelentette: Helsinkiben nem minden megy jól, bár ez ügyben Magyarország inkább magányos álláspontot képvisel.
A világpolitikában most a rombolók ideje jött el, mutat rá a konzervatív lap, amely néven is nevezi az megjelölt kategória legújabb tagjaként Boris Johnsont, akiaz EU-t összetartó kötelékeket tépi szét. De ugyanide tartozik legfőképpen az amerikai elnök, aki büszkén, bontókalapáccsal esett neki a fennálló rendszernek, továbbá Orbán Viktor, az indai, a francia és a brazil elnök, valamint Matteo Salvini. Az a közös bennük, hogy részben hasonló ideológiát vallanak. Többségük populista és nacionalista, bár a címke nem illik Emmanuel Macronra, aki antipopulistának tekinti magát. De valamennyien képesek tőkét kovácsolni a lakosság bajaiból és a hagyományos politikai szerkezet vélt kudarcaiból.
Nem kétséges, hogy a felemelkedésük közvetlen kapcsolatban áll a globalizáció miatt érzett félelmekkel, ideértve, hogy a győztes-mindent-visz-versenyben a határok elmosódása, valamint a migráció csak ront a gazdasági biztonságérzeten, lenyomja az életszínvonalat. Az új technológia még inkább súlyosbít a helyzeten. Sokan úgy érzik, védtelenül magukra maradtak. Az erősödő aggodalmak a másik oldalon táplálják a nacionalizmust. Kevéssé észlelt tényező, hogy a hideg háború elmúltával az embereknek elegük volt a tömbökből, így kaphatóak radikális és elképzelhetetlen alternatívákra is. Ennek példája, hogy az egykori szocialista Magyarország Orbán alatt szélsőjobbos fordulatot vett.
Az összes rombolónak sokat segített az érzés, hogy az eddigi politikai rendszerek már nem adnak érdemi válaszokat a gondokra. Ám az ilyen vezetők részben megcsontosodott struktúrákba lehelnek új életet. Közülük egy páran régi típusú erős emberek, akik inkább a régi paradigma elrontásában jeleskednek, semmint új alternatívák megalkotásában.
