A Microsoft-megfejtés

Megkapó – vagy inkább beszédes – az az igyekezet, amellyel az illetékes állami szervek passzív, és a média egy részének meglehetősen aktív közreműködésével megpróbálják átfazonírozni a Microsoft-botrányt egyszerű állami korrupciós üggyé. Pedig nem az, nagyon nem: bármit írjon is a kormányközelből informált sajtó, itt nem az a kérdés, hogy néhány hivatalnok esetleg zsebre tett-e pár millió forint megvesztegetési pénzt – és nem is emiatt nyomozott az amerikai igazságügyi tárca meg az FBI –, hanem az, hogy hová került a Microsoft által jelentős kedvezménnyel adott, az állami intézményekben viszont a piaci ár fölött megvett szoftverlicencek árkülönbözete. És – főként – hogy érkezett-e ebből a sokmilliárdnyi ellopott forintból valamennyi Orbán Viktor miniszterelnök családjához. Ezen kívül minden más csak mismásolás.

„Az alapesetben 100 ezer forint körüli Office-licenceket a beszerzési árnál drasztikusan, olykor akár 200 százalékkal drágábban adták tovább a viszonteladók az állami ügyfeleknek” – írtuk az esetről tavaly márciusban, arra is kitérve, hogy az árdrágítás nyomán a közvetítő cégek indokolatlan haszonhoz jutottak. Nem is akárkik. „Az így elért extraprofitból a kormányfő közelébe is jutott: Tiborcz István 2015-ben jelent meg tulajdonosként a HCS Experts nevű cégben, és abban az esztendőben az egyik Microsoft-viszonteladónak rendszeresen beszámlázó HCS megtáltosodott – az árbevétele megduplázódott, közel egymilliárd forintra nőtt, 2016-ban pedig Tiborcz István 389 millió forintot tudott osztalékként kivenni belőle” – olvasható ugyancsak a Népszavában. Azt is megírtuk, hogy fölmerült egy másik családtag érintettsége is: szintén a furcsa állami szoftverbiznisz nyomán nőtt hirtelen naggyá a korábban nyomtatópatronok adásvételével foglalkozó IMG Solutions, amely a 2015-ös évben megszázszorozta (!) a bevételét. A cég tulajdonosa és vezetője, Szentgyörgyi Gábor pedig ifj. Orbán Győző (a miniszterelnök öccse) birkózó sporttársa és barátja, valamint a kormányfő gyakori meccsnéző páholypartnere. Rögzítettük azt is: a Microsoft akkori ügyvezetője nem cáfolta a kérdéses időszakban történt személyes találkozását Tiborcz István testvérével.

Az USA hatóságai kifejezetten azt kutatták, hogy az eladó (vagyis a Microsoft) tudtával bizonyos, politikailag preferált viszonteladóknál csapódott-e le a profit – merthogy az amerikai törvények szerint ez számít nehézsúlyú korrupciónak. Ismét hangsúlyozzuk: nem arra voltak kíváncsiak tehát, hogy megkent-e a Microsoft pár középszintű állami beosztottat Magyarországon, hanem arra, hogy sápot szedett-e a legfelső politikai elit az olcsón adott, de drágán vett szoftverek beszerzéséből – és minden bizonnyal ennek bizonyítottsága miatt róttak ki súlyos büntetést a szoftvervállalatra.

A staféta most az OLAF-nál, az EU csalás elleni hivatalánál van (a pénzt a szoftverekre az EU adta), és ezt – mivel a kifizetések rég megtörténtek, a visszaélésekről pedig az amerikai hatóságok részletes adatokkal rendelkeznek – nagyon nehéz lesz az Elios-ügyhöz hasonlóan elsikálni.