A kor nem érdem, pusztán állapot, de bizonyos helyzetekben van annak előnye, ha az ember régebbi dolgokra is emlékszik. Mondjuk 1991-re, amikor – mivel Demszky Gábor főpolgármester lett – az erzsébetvárosi egyéni körzetben új képviselőt kellett választani. Akkoriban épp a liberális Fidesznek állt a zászló, mégis, Filló Pál a mindenki által lesajnált MSZP-ből szépen megnyerte a körzetet. Volt ugyanis egy komoly előnye: évtizedeken át az Osvát utcában dolgozott nyomdászként, jó ideje részt vett a helyi közéletben, képviselő is volt már. Ismerte mindenki, a neve mellé húzták tehát az ikszet.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy legalább csodálkozni nem kellene azon, ami most ugyanebben a városrészben történik. Az egyik végén a Liget Projekttel, a másikon a bulinegyeddel sújtott pesti kerület háborgó lakossága többek között azon bosszankodik már majd' egy évtizede, hogy fideszes polgármestere valami budai kertvárosból jár át igazgatni a helyiek életét. Ilyen delikát helyzetben legalábbis bátorság olyan közös ellenzéki jelöltet szembeállítani vele, aki bár állítólag helyi lakos, de az utolsó öt évet igazoltan kétezer kilométerrel odébb, Brüsszelben abszolválta.
Nem mintha jó döntéseket csak Kazinczy utcai lakcímmel lehetne hozni. De az biztos, hogy hihetőbb az elszánás, ha legalább már látták a reménybeli polgármestert a kerületben. És egy beágyazott, helyben ismert jelöltre bizony a politikai ügyeskedők is nehezebben indulnak rá.
Az erzsébetvárosiak bölcsessége persze majd eldönti, kit választanak maguk fölé: a budai fideszest, a börtönviselt ex-szocit, a józan észtől is független ex-LPM-st vagy a csak a vájtfülűek által ismert, ámde konszenzusos DK-st. Az ellenzéki együttműködés tankönyvébe viszont kéretik felvenni ezt az esetet. Nemcsak az az érdekes, hogy egy legyen belőle – az sem mindegy, hogy ki az.