A demokraták egymással vannak elfoglalva

Publikálás dátuma
2019.08.01. 14:24

Fotó: JIM WATSON / AFP
A jelenleg legesélyesebbnek tűnő elnökjelölt-aspiráns, Joe Biden volt a fő téma a demokrata jelöltjelöltek vitáján, Trumppal alig foglalkoztak.
„Légy velem kíméletes, kölyök.” Ez volt az egykori alelnök, Joe Biden belépője abban a vitában, amelyet ismét a CNN hírtelevízió rendezett meg, ezúttal Detroitban. Minthogy a demokrata elnökjelölt-aspiránsok még mindig húszan vannak, újra két csoportban kerültek kamerák elé. Joe Biden ezúttal is a második részben szerepelt, ahogy korábbi legélesebb kritikusa, Kamala Harris kaliforniai szenátor. A kedves figyelmeztetés is neki szólt, de a jelek szerint hiába. A jamaicai apától és indiai anyától származó Harris például újra felelevenítette, hogy Biden – még a hetvenes években - méltatta a szegregációt pártoló szenátortársait. Azt is megjegyezte, ha rajtuk múlik, ő sem lenne most szenátor. Mire a volt alelnök azzal vágott vissza, hogy Harris még kaliforniai államügyészként nem tett eleget a szegregált iskolai körzetekért és a rendőri túlkapások ellen. "Ez nem igaz" - csattant fel erre a szenátor. A vita nagy részét egyébként is az jellemezte, hogy a résztvevők szembeállították Bident korábbi szavaival és tetteivel. Kritizálták többek között az egészségbiztosítás és a bevándorlás ügyében is. Amire egy ponton már csak annyit tudott mondani, hogy ő az alelnök volt, a döntéseket pedig az elnök hozta. Bill de Blasio New York-i polgármesternek arra a felvetésére reagált így, hogy megpróbálta-e megállítani a kitoloncolásokat Obama alatt. Megjegyezte azonban, hogy az elnök kezdettől pontosan tisztában volt a nézeteivel, majd arról is beszélt, hogy Obama alapjaiban próbálta megváltoztatni a rendszert. Miután pedig a demokraták egyelőre leginkább egymással vannak elfoglalva, kevesebb szó jutott a jelenlegi elnök politikájának. Igaz, a műsor vége felé Kirsten Gillibrand New York-i szenátor arra a kérdésre, mit tenne először elnökként, azt találta mondani, mindenekelőtt „kihipózná a Fehér Házat”. Cory Booker New Yersey-i szenátor és Julián Castro, az Obama kormány egykori minisztere még felvetette, hogy meg kellene indítani a Donald Trump elnök alkotmányos elmozdítását célzó eljárást (impeachment). Az okok bővebb kifejtésére azonban már nem maradt idő. Így egyelőre nehéz megjósolni, hogy ki lehet majd alig több mint egy év múlva a hivatalban lévő elnök kihívója. Pillanatnyilag Joe Biden látszik a legesélyesebbnek, s hozzá hasonlóan jól áll egy másik, 70 éven felüli pályázó, Bernie Sanders, aki 2016-ban Hillary Clintonnal szemben maradt – nem sokkal – alul. Két hölgy követi őket a felmérések szerint: Elizabeth Warren massachusettsi szenátor, valamint a már említett Harris. A legközelebbi hasonló vita szeptemberben lesz és a közvélemény most még arra vár, kik esnek ki a húsz aspiráns közül legelőbb. Hogy ki győz a demokraták közül, az csak sokára derül ki. Az meg még később, hogy nyerhet-e Trump ellen.     

Életbe lépett a burkatilalom Hollandiában

Publikálás dátuma
2019.08.01. 11:31

Fotó: TAUSEEF MUSTAFA / AFP
A rendelkezés nem terjed ki az arcot szabadon hagyó, csak a hajat, illetve a homlokot részben eltakaró hidzsáb viselésére, azonban hatálya alá tartozik a símaszk és a motoros bukósisak viselése is a középületekben.
Augusztus elsejétől úgynevezett burkatilalom lépett életbe Hollandiában, amely nem engedélyezi semmiféle, az arcot eltakaró fátyol vagy kendő viselését az iskolákban, a közösségi közlekedési eszközökön, a kórházakban és a közhivatalokban. A rendelkezés megszegői 150 eurós (mintegy 50 ezer forint) pénzbüntetésre számíthatnak – közölte a helyi média csütörtökön. A tájékoztatás szerint a továbbiakban nem hordható a muszlim nők által viselt, csak a szemet szabadon hagyó nikáb, és a szemeket is hálószerű anyaggal eltakaró burka. A tilalom nem terjed ki az arcot szabadon hagyó, csak a hajat, illetve a homlokot részben eltakaró hidzsáb viselésére, azonban hatálya alá tartozik a símaszk és a motoros bukósisak viselése is a középületekben. Mint közölték, közterületeken megengedett az említett ruhadarabok viselése, ugyanakkor a rendőrség igazoltatáskor levetetheti azokat. A rendelkezés arra kötelezi a köztisztviselőket és a tömegközlekedésben dolgozókat:
szólítsák fel az arcukat eltakaró ügyfeleket vagy utasokat, hogy vegyék le a tiltott ruhadarabot, vagy hagyják el az épületet, illetve a tömegközlekedési eszközt. Ennek megtagadása esetén a rendőrség segítségét kérhetik.

A frissen életbe lépett törvény bevezetését Geert Wilders, a bevándorlásellenes holland Szabadságpárt (PVV) vezetője 2005-ben vetette fel, de a holland parlament képviselői csak tavaly júniusban szavazták meg. Wilders friss Twitter-üzenetében örömét fejezte ki a törvény hatályba lépése miatt, és kijelentette:
„Végre! Mert ez a mi országunk. Ha burkát szeretne viselni, éljen Szaúd-Arábiában vagy Iránban.”

A holland közösségi közlekedési társaságok szerint nem alkalmazható a törvény, ugyanis olyan váratlan eseményekhez vezethet, amelyek fennakadásokat okozhatnak a szolgáltatásban. A helyi sajtó értesülése szerint a társaságok arra utasították az alkalmazottaikat, hogy hagyják figyelmen kívül az új rendelkezést a közlekedés zavartalansága érdekében. A nemzetközi sajtó beszámolója szerint nem Hollandia az első európai ország, amely korlátozást vezet be az arcot eltakaró ruhadarabok viselésére. Franciaország már 2011-ben betiltotta a teljes arcot eltakaró fátylat, Dániában ezt követően egy évig volt hatályban hasonló rendelkezés, amely idő alatt a hatóságok mintegy 400 esetben 134 és 1340 euró közötti bírságot szabtak ki a tiltott ruhadarabokat viselő muszlim nők számára. Németországban csak részleges tilalmak vannak érvényben az arcot eltakaró kendőkre vonatkozóan, többek között Hessen szövetségi államban tiltott viselésük a közhivatalokban. Hollandiában becslések szerint mintegy 150 olyan nő él, aki rendszeresen visel burkát vagy nikábot.
Szerző
Témák
Hollandia burka

Veszélyes bohócok a politikai cirkuszban

Publikálás dátuma
2019.08.01. 11:00

Fotó: WIktor Szymanowicz / NurPhoto
Egyre több a clown a világpolitikában, az embernek azonban pillanatig sem támad nevethetnékje. A világ rossz irányba halad, az eddigi tapasztalatok nem adnak sok okot derűlátásra.
Boris Johnson brit miniszterelnökké választásával bővült azon politikusok listája, akik nem éppen megbízhatóságukról híresek. Akiket cseppet sem zavar, hogy álhíreket terjesztenek, s a hamis információk folyamatos ismételgetésével tesznek szert népszerűségre. A cél szentesíti az eszközt – gondolják. Donald Trump csak az elmúlt héten 78 hamis állítást tett, ebből 24-et Robert Mueller különleges ügyészről és Oroszországról. Trump 22 alkalommal ferdítette el jelentősen a valóságot, amikor konzervatív fiatalok előtt beszélt. Elnöksége óta pedig összesen 11 ezer hazugságot, hamis állítást számlált össze a Washington Post. A politika bohócai nem nagy nevettetők, inkább tart tőlük az ember. Továbbra sem tudjuk például, hogy az amerikai elnöknek milyen céljai vannak a NATO-val, s milyen hosszabb távú következményei lesznek annak, hogy megkérdőjelezi a hagyományos szövetségi rendszert. Azt sem látjuk előre, mi történik akkor, ha Boris Johnson valóban az Európai Unióval való megállapodás nélkül lépteti ki az Egyesült Királyságot a közösségből. A brit kormányfő azt állította, sokkal több pénz jut például egészségügyre, miközben ezt a frázist már a 2016-os, a Brexitről szóló brit népszavazás előtti kampányban is megcáfolták. A politika bohócainak eszköztárából nem hiányzik a nárcizmus sem, és a folyamatos provokációktól sem riadnak vissza. Célkeresztjükben az Európai Unió virít, amit valami elvont és rosszindulatú társulatként írnak le. Boris Johnson még brüsszeli tudósítóként olyan közösségként jellemezte az EU-t, amilyennel „Napóleon és Hitler is próbálkozott”. Azt is sejtetni engedte, hogy a britek unióból való kilépésére meghatározott október 31-i időpont előtt nem is hajlandó tárgyalni az Európai Bizottsággal. Trump és a „brit Trumpnak” is nevezett Johnson között az is hasonlóság, hogy egyikük magánélete sem nevezhető kiegyensúlyozottnak. A humor azért fontos a populisták számára, mert olyan nyelvezetet használnak, amit mindenki megért. Ezzel bizonyos szempontból védhetetlenné válnak. „Ha minden nap ítéletet mondanánk mindazokról a butaságokról, amelyekkel találkozunk, egyáltalán nem jutnánk előre” - árulta el egy ízben Johnson saját trükkjét. Volodimir Zelenszkij új ukrán elnöknek még „papírja is van arról”, hogy szórakoztatással kereste kenyerét, ő azonban hivatalba lépése óta szakított a bohóc attitűdjével, eddig komoly, megfontolt vezetőnek tűnik, sokan még Oroszországban is Vlagyimir Putyin antitézisének tartják (lásd keretes írásunkat). Az első clown (bohóc), aki a feje tetejére állította hazája politikáját, Beppe Grillo volt. Komikusként kereste kenyerét televíziós fellépéseit nagyon is szerették hazájában, Olaszországban, politikusként azonban mindenkit támadott, a fennálló rendszert, az elitet, az Európai Uniót. „A humor mindig arra szolgált, hogy mondjunk valamit, amit valójában nem lenne szabad. Ma már a választási urnáknál is megtehetjük, hogy ilyen személyiségekre szavazunk” - vélekedett a dramaturg Jenny Lee a Financial Timesban írt esszéjében. „Ha valaki egy komikus neve mellé teszi az ikszet, azzal a fennálló politikai elit ellen is voksol” - vélekedik. Mint az osztrák Die Presse rámutat, Grillót, Johnsont, vagy akár Trumpot nem az érdekli, hogy a megfelelő eszközökkel, retorikával közvetítik-e mondanivalójukat, arra pedig külön ügyelnek, hogy ne fogalmazzanak meg túl bonyolult üzeneteket. Csakis azzal foglalkoznak, milyen reakciót váltanak ki a hallgatóság körében. „A bohócok valójában nagyon is komoly emberek. Az a feladatuk, hogy nevetésre késztessék a publikumot a kudarcok láttán” - értékel Ulrike Guérot német politológus az osztrák lapban. Sajátos közvetítésükkel „elérik azt, hogy nevessünk az Európai Unió válságán, a Brexit csődjén. A jelek szerint a mai világ abszurditásából nem találunk más kiutat, mint azt, hogy nevetségessé tegyük” - folytatta. A bohócoknak nem is kell az igazat mondaniuk, a valótlanság pedig könnyen megbocsáthatóvá válik. A megbízhatóság, a komolyság mellékes lesz. A politizálás is átalakul. Nem a tartalom, a program válik fontossá, hanem a szórakoztatás a lényeg – írja a brit politológus, Jan Zielonka. „Az embereknek elegük van a profi politikusokból, ezért keresnek alternatívákat” - állítja. A politikusnak ez az új típusa agresszív, s folyamatosan támadja az uralkodó elitet, ezért is sikeres. A clownok azonban nagyon is bántóak, sértőek, amik a választók egy része számára sajnos még elfogadhatóbbá teszik őket. Trump folyamatosan megsérti az újságírókat, a nőket, politikai ellenfeleit. Beppe Grillo a válium izomlazítóhoz hasonlította Romano Prodit, az Európai Bizottság egykori elnökét, Silvio Berlusconit pedig „pszichotörpének” minősítette. Boris Johnson pedig így toborozta a szavazókat a toryk számára: „Ha a konzervatívokra voksolsz, a feleségednek nagyobb mellei lesznek, és nő az esélyed arra, hogy egyszer egy BMW M3-assal furikázz”. A clownok stratégiájának eleme az is: kiközösíttetik azokat, akik nem nevetnek ezeken a „vicceken”. „A humor a hatalom egyik fajtája, amelyben bízunk még akkor is, ha cinizmus hatja át” - véli Jenny Lee. Boris Johnson számos alkalommal állított olyat, amiről kiderült, hogy köze sincs a valósághoz. Ez azonban sem az ő, sem Donald Trump esetében nem jelentett hátrányt. Johnson az egész pályafutását a hamis kijelentéseire építette, ezért sem kell tartania attól, hogy valaki leleplezi. Mindenki tudja, hogy csak blöfföl. Az uniós bürokráciáról írt cikkeinek nagy része gazdag fantáziájának szüleményei. „Boris csak Boris marad” - mentik fel hívei. Londoni polgármesterségének eredményeit sokan vitatják, azt azonban még támogatói is elismerhetik, hogy külügyminiszterként csődöt mondott. Kínosan ügyel arra, hogy a választók körében megmaradjon bohócnak. Kollégája és életrajzírója, Sonia Purnell mondta róla: szándékosan összekócolja a haját a nyilvános fellépései előtt. Kormányfővé való kinevezése után Johnson egyáltalán nem volt vicces. Ahogy a brit sajtó fogalmazott, valóságos vérfürdőt hajtott végre a kormányban, az a kijelentése pedig egyenesen ijesztő, mely szerint a Brexit kitűzött időpontja, október 31. előtt nem kíván Brüsszelbe utazni, vagyis még csak tárgyalni sem hajlandó az Európai Bizottsággal a kilépés feltételeiről. Elhatározta, „no deal Brexit” lesz, legyen annak bármiféle következménye. Beszédeiből azóta törölte a vicceket, s feltűnő, hogy sosem említi meg az előző miniszterelnök, Theresa May nevét, mindig csak „elődjéről” beszél. Johnson olyan ballépéseket tehet, melyek során még híveinek is arcára fagyhat a mosoly. Az ő példája is mutatja, milyen veszélyes a bohócok előretörése a politikában.

Zelenszkij, a pozitív példa

Akad-e példa arra, hogy egy tanárból szerencsés (vagy szerencsétlen) események közrejátszása révén elnök lesz? A valóságban aligha találhatunk sok példát erre, Ukrajnában azonban az e témáról szóló sorozat a legnépszerűbbek közé tartozik. S az országban a fantázia össze is mosódott a realitásokkal. A sorozat főhősét, Volodimir Zelenszkijt ugyanis hazája elnökévé választották, pontosan azon értékek miatt, amelyeket a tévés sorozatban képviselt. A 41 éves komikust az elnökválasztás április 21-én rendezett második fordulójában 73 százalékos szavazati aránnyal választottak meg az ország első emberének az országot addig irányító Petro Porosenkóval szemben. Ha egy olyan személyiség kerül egy állam élére, akinek eladdig köze sem volt a politikához, akkor a dolog mondhatni többféleképpen sülhet el. Zelenszkij azonban eddigi fellépései alapján azt bizonyította, hogy a való életben is képes államférfiként viselkedni. Miután pedig a parlamenti választáson abszolút többséget szerzett párta, a „Nép szolgája”, így az is sikerülhet neki, ami egyetlen elődjének sem: megreformálhatja a korrupció és az Oroszországgal szembeni katonai konfliktus miatt ezer sebből vérző országot. Zelenszkij példája mutatja: egy bohóc pozitív dolgokra is képes lehet.

A guatemalai clown

Jimmy Morales guatemalai elnök is nevettető volt hazájában. Testvérével, Sammyvel egy a közép-amerikai államban népszerű sorozatban, a Morelejasban szerepelt. 2015-ben meglepetésre választották meg az ország elnökének. Nem humorával, hanem kemény felszólalásaival, a rend helyreállítására tett ígéreteivel vált népszerűvé. Az pedig szintén előnyére vált, hogy nem a politikai elit tagja, így sokan úgy vélték, ő legalább nem korrupt. S valóban, lépéseket tett azért, hogy a kábítószermaffia ne fizethesse le a helyi pártokat. A rendőrségben is tisztogatásokat hajtott végre. Ám később róla is kiderültek bizonyos ügyek, például fiatal nőket bántalmazott szexuálisan. 2020-ig marad hivatalban, tovább biztosan nem, mert nem pályázik második elnöki mandátumra.