Beköszöntött az augusztus, de remélhetőleg néhány hétig még élvezhetjük a nap perzselő sugarait. S ilyenkor akár üdítőital helyett is ihatjuk a jó fröccsöt. Ki ne tudná, hogy a bor és a szódavíz elegyéről van szó. A bor és a víz mennyiségétől függően különféle fröccsök léteznek. Nálunk ugyan a XIX. században indult hódító útjára, de valójában már az ókori görögök is előszeretettel kortyolgattak vízzel kevert bort. Oly népszerű volt az ital, hogy a víz nélküli borfogyasztást egyenesen barbár cselekedetnek tartották. Jópár századdal később, a XVI. és XVIII. Század orvosi könyveiben a bor „vízzel elegyített” fogyasztását ajánlották.
A fáma szerint az első fröccs Fáy András író, a reformkor egyik legismertebb személyiségének pincéjében készült el. Meghívta magához Vörösmarty Mihályt és a feltaláló Jedlik Ányost. Utóbbi képes volt olyan üveget előállítani, amelyből biztonsággal lehetett kifröccsenteni a szódavizet. Jedlik magával is vitte különleges találmányát, s neki köszönhetően el is készült a világ első fröccse. Ezt németesen spriccernek nevezték, Vörösmartynak azonban nem volt ínyére a germanizmus, így az ő nevéhez fűződik a fröccs elnevezés.
Akadnak ugyan kételyeink, hogy valóban így készült-e el az első fröccs, de az tény, hogy a XIX. század végére már elterjedt Magyarországon. Azt azonban nem állíthatnánk, hogy mindenki lelkendezett kivételes népszerűsége kapcsán. A bortermelők nemigen kedvelték a fröccsöt, hiszen lassabban fogyott az általuk készített nedű, ráadásul a kocsmárosok igyekeztek minél több szódával felönteni a bort. Az Alföldi Híradó egyik 1909-ben megjelent számában szomorkásan jegyezte meg: „a megtévesztés és a csalás tényét a fröccs segíti”, s „termelő és fogyasztó közönségünknek erős akciót kell kifejteni arra nézve, hogy a törvény legnagyobb szigorával eltiltassék a bort bárminemű vízzel keverten eladni”.
A szocializmusban is népszerű volt a fröccs, nem feltétlenül felfrissítő hatása miatt, hanem azért, mert fogyaszthatóvá kellett tenni a nem éppen minőségi borokat. Ma már azonban a fröccs is lehet „művészi” ital, amint a román szerző, Andrej Plesu fogalmazott, a fröccs nemcsak a keveredés, hanem „a megszelidített ellentétek tökéletes megjelenési formája”.
Annyiféle fröccs létezik, hogy azt felsorolni sem lehet. De ki ne ismerné a kisfröccsöt (1 deci bor, 1 deci szóda), a nagyfröccsöt (2 deci bor, 1 deci szóda), a hosszúlépést (1 deci bor, 2 deci szóda), a házmestert (3 deci bor, 2 deci szóda), vagy a viceházmestert (2 deci bor, 3 deci szóda).
A fröccs lelke a buborék, el sem képzelhető annak pezsgő derűje nélkül.
