A fröccs pezsgő derűje

Publikálás dátuma
2019.08.04. 15:24

Fotó: Kisbenedek Attila / AFP
Beköszöntött az augusztus, de remélhetőleg néhány hétig még élvezhetjük a nap perzselő sugarait. S ilyenkor akár üdítőital helyett is ihatjuk a jó fröccsöt. Ki ne tudná, hogy a bor és a szódavíz elegyéről van szó. A bor és a víz mennyiségétől függően különféle fröccsök léteznek. Nálunk ugyan a XIX. században indult hódító útjára, de valójában már az ókori görögök is előszeretettel kortyolgattak vízzel kevert bort. Oly népszerű volt az ital, hogy a víz nélküli borfogyasztást egyenesen barbár cselekedetnek tartották. Jópár századdal később, a XVI. és XVIII. Század orvosi könyveiben a bor „vízzel elegyített” fogyasztását ajánlották. A fáma szerint az első fröccs Fáy András író, a reformkor egyik legismertebb személyiségének pincéjében készült el. Meghívta magához Vörösmarty Mihályt és a feltaláló Jedlik Ányost. Utóbbi képes volt olyan üveget előállítani, amelyből biztonsággal lehetett kifröccsenteni a szódavizet. Jedlik magával is vitte különleges találmányát, s neki köszönhetően el is készült a világ első fröccse. Ezt németesen spriccernek nevezték, Vörösmartynak azonban nem volt ínyére a germanizmus, így az ő nevéhez fűződik a fröccs elnevezés. Akadnak ugyan kételyeink, hogy valóban így készült-e el az első fröccs, de az tény, hogy a XIX. század végére már elterjedt Magyarországon. Azt azonban nem állíthatnánk, hogy mindenki lelkendezett kivételes népszerűsége kapcsán. A bortermelők nemigen kedvelték a fröccsöt, hiszen lassabban fogyott az általuk készített nedű, ráadásul a kocsmárosok igyekeztek minél több szódával felönteni a bort. Az Alföldi Híradó egyik 1909-ben megjelent számában szomorkásan jegyezte meg: „a megtévesztés és a csalás tényét a fröccs segíti”, s „termelő és fogyasztó közönségünknek erős akciót kell kifejteni arra nézve, hogy a törvény legnagyobb szigorával eltiltassék a bort bárminemű vízzel keverten eladni”. A szocializmusban is népszerű volt a fröccs, nem feltétlenül felfrissítő hatása miatt, hanem azért, mert fogyaszthatóvá kellett tenni a nem éppen minőségi borokat. Ma már azonban a fröccs is lehet „művészi” ital, amint a román szerző, Andrej Plesu fogalmazott, a fröccs nemcsak a keveredés, hanem „a megszelidített ellentétek tökéletes megjelenési formája”. Annyiféle fröccs létezik, hogy azt felsorolni sem lehet. De ki ne ismerné a kisfröccsöt (1 deci bor, 1 deci szóda), a nagyfröccsöt (2 deci bor, 1 deci szóda), a hosszúlépést (1 deci bor, 2 deci szóda), a házmestert (3 deci bor, 2 deci szóda), vagy a viceházmestert (2 deci bor, 3 deci szóda). A fröccs lelke a buborék, el sem képzelhető annak pezsgő derűje nélkül.
Témák
fröccsünnep

A Duna lesz az új Balaton

Publikálás dátuma
2019.08.04. 14:46

Fotó: Balogh Zoltán / MTI
2020-tól létrejöhet a főváros első szabadstrandja, így folyamatosan fürödni lehet a Római-part északi részén kialakított partszakaszon. A próbanap a vártnál is sikeresebb volt
- Jelenleg a szabadstrandhoz szükséges szakhatósági engedélyek beszerzése zajlik, illetve az infrastruktúra egy része is hiányzik – mondták el lapunk kérdésére az illetékes Óbuda-Békásmegyeri önkormányzatnál -, azonban a testület és a főváros is amellett van, hogy megnyíljon a szabadstrand. Amennyiben sikerül, a strandnyitás azon ritka esetek egyike lenne, amikor egy civil kezdeményezést felkarol a helyi hatalom. Igaz, a helyi társadalmi szervezetek még élnek a gyanúperrel, hogy a kampányévnek is szólhat az önkormányzat újsütetű lelkesedése. Azonban tény, hogy a helyhatóság már többször is határozottan letett a voksát a strand mellett. Idén februárban a képviselőtestület döntött a szabadstrandról, és 15 millió forintot különítettek el a tervezés megvalósítására, majd júniusban ötletpályázatot írtak ki a terület építészeti, tájépítészeti, formatervezési elemeinek megalkotására. Mint az önkormányzatnál elmondták, erre azért van szükség, hogy a Római-part egyedi hangulatát megőrizve egy egységes koncepciójú, szakmai és közösségi konszenzuson alapuló terv születhessen meg. Az ötletpályázat jelenleg is folyamatban van. Júliusban pedig a képviselő-testület döntött a szabadstrand ötletét régóta szorgalmazó Valyo Város és Folyó Egyesülettel való együttműködésről. Ennek köszönhetően június végén „próbanapot” tartottak a római-parton, amikor évtizedekig tartó szünet után ismét több százan fürödtek – ha csupán egy napra is – a Dunában.
A szabadstrandok kialakításának a feltételeit egy 2008-as kormányrendelet szabályozza, így többek között megfelelő öltőző-vetkőző hely biztosítását, parkolóhely kialakítását, őr-és mentőszemélyzet jelenlétét és folyamatos vízminőség-ellenőrzést ír elő az üzemeltető számára a jogszabály. Mint azt az önkormányzattól megtudtuk, „az eddigi hatósági háttéregyeztetések bizakodásra adnak okot, minden eddig megkeresett szervezet nyitott arra, hogy a Római-parton szabályozott keretek között lehessen fürdőzni.” Ugyanakkor a megfelelő engedélyek beszerzése sem egyszerű: a Római-part összetett tulajdoni, kezelői és szabályozási helyzetben van. Ráadásul a fővárosban sehol sincs szabadstrand, azaz a kerület járatlan úton halad az előkészítés során, annak dacára is, hogy fél évszázaddal korábban megszokott volt a Dunán a fürdőzés. Amikor a fővárosi rakpartok kialakítása során a folyót mintegy „leválasztották” a városról, azaz rakparti autóutak közé szorították, egyre kevesebb hely maradt, ahol az emberek közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a folyóparttal. Lassanként szinte kikopott a köztudatból, hogy Budapest vízparti város. A fővárosi Duna-szakaszon a fürdőzést 1973-ban tiltották meg, mivel a Duna vízminőség addigra már annyira rossz volt, hogy egészségügyi kockázatot rejtett, ha valaki vízbe csobbant. A változás a rendszerváltozás után indult el, amikor a Duna-menti nehézipari üzemek egy része leállt, másutt egyre szigorúbb tisztítási folyamatnak vetették alá a Dunába engedett szennyvizet, így kilencvenes évektől már horgászok, vízi sportolók között ismert volt, hogy a Duna főváros feletti szakaszán nyugodtan vízbe merészkedhet az ember – már ha jól tud úszni, azt ugyanis nem árt elfelejteni, hogy a Duna erős sodrású folyó. A Valyo Város és Folyó Egyesület illetve a helyi lakosok régóta szorgalmazták, hogy a parton lehessen fürdeni, ám a hírek sokáig inkább arról szóltak, hogy a római árvízvédelmi mobilgát érdekében feltúrták volna az egyik utolsó, természetes természetes állapotú fővárosi partot. Miután a civil tiltakozás eredményeképpen a közvetlenül partvonalra tervezett monstrum veszélyét egyelőre sikerült elhárítani, napirendre kerülhetett a folyóparti szabadstrand kialakítása. Az önkormányzat április óta folyamatosan figyeli a vízminőséget, és elmondható, hogy a folyó vize ugyan még nem ivóvíz tisztaságú, ám fürdőzésre már kiválóan alkalmas. A kerület döntése alapján a szabadstrand helye a Kossuth Lajos üdülőparton, a Hely és a Külker Evezősklub közötti területen lehetne. Itt jó időben egy bójasor mögött, 120 centiméteres mélységig lehet bemenni a kavicsos fövenyen a Dunába, így nem veszélyeztetnék a fürdőzőket a területen nagy számban közlekedő vízi sporteszközök (kajak, kenu, motorcsónak). Ugyanakkor a langyos balatoni pancsoláshoz szokott strandolóknak nem árt tudni: a Duna vízhőmérséklete a legmelegebb nyári napokon sem megy 23-24 fok fölé.
Témák
Római-part

Pesti izé

Publikálás dátuma
2019.08.04. 14:46

Fotó: Népszava
Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József, aztán Csók István és a nagybányaiak... Az impresszionizmus, a „fény festészete” a XIX. század végén, a XX. legelején jelent meg Pesten. Ahogy a többi „izmust” ezt sem kísérte osztatlan lelkesedés; a publikum nem mindig értette a plain air-t és a színes foltokat, az akadémisták hevesen támadták az elmosódó karaktereket, és magát a lényeget: az impresszió, a benyomások megjelenését a vásznon. Pedig az impresszió maga a valóság, csak oda kell figyelni. Nézzék ezeket a gyönyörű színeket, a lemenő nap visszatükröződő sugarait a zárt ablaktáblákon! És ha a pillantásunk lejjebb siklik a falon, kivehető volna az utcatábla is: Szinyei Merse Pál utca. Az impresszió velünk maradt. 
Szerző
Frissítve: 2019.08.07. 17:56