Alázatos folyamodvány

Nagy a baj. Némely politikusok ijedtükben már egy 93 éves asszony szoknyája mögé bújnának. A brit parlament három éve nem képes eldönteni, miképpen szerezzen érvényt a népakaratnak: úgy, hogy mindenáron kilépteti az Egyesült Királyságot az Európai Unióból, vagy úgy, hogy a Brüsszelben kialkudott lelépési feltételeket új népszavazásra bocsátja, amely esetben az egészből valószínűleg nem lesz semmi. A tét sokkal nagyobb, mint a mostani és a következő nemzedék életszínvonala: az Egyesült Királyság puszta léte forog kockán.

Boris Johnson kormányfőt Skóciában fújolva fogadták, a skótok kilátásba helyezték, hogy újra kiírják az elszakadásról szóló népszavazást. Az ír miniszterelnök közölte vele, hogy ragaszkodik az Észak-Írország felé nyitott határhoz, illetve a durva Brexit a határellenőrzés visszaállítása miatt növelné az ír egyesülés - azaz Észak-Írországnak az Egyesült Királyságról való leválása - esélyét. Már a hű walesiek között is felütötte fejét a szeparatizmus, úgyhogy a végén Anglia akár magára is maradhat: 55 millió lakos, alig másfél magyarországnyi területen. Elveszítene 12 millió embert és csaknem a fél országot...

Ebben a helyzetben vetették fel konzervatív politikusok, hogy Boris Johnsonon kívül még valaki képviselheti az Egyesült Királyságot: II. Erzsébet uralkodó. A 67 évvel ezelőtt trónra lépett királynő kerek 67 éve tartja magát kínosan távol a politikától. Csak jelképes hatalmat gyakorol, és nem nyilvánít véleményt aktuális ügyekben. A beavatkozását kérők egy "Alázatos folyamodvány" nevű petícióval folyamodhatnának hozzá. (Az elmúlt másfél évszázadban csak nagyon ritkán alkalmazott eszköz elvben arra szolgál, hogy az uralkodó "utasítsa" kormányát bizonyos, a parlament által kért dokumentumok kiadására. A dolog kimenetele finoman szólva is kétes, tavaly például a kabinet ennek ellenére sem szolgáltatta ki a Brexitre vonatkozó jogi tanácsokat - ezért a brit történelem során először a törvényhozás határozatban rögzítette, hogy a kormány szembeszegült vele.) Most arra kérnék II. Erzsébetet, hogy maga utazzon el Brüsszelbe, és kérje meg az Európai Uniót a Brexit feltételeinek újratárgyalására, illetve az október 31-i "végső" határidő továbbtolására.

Az udvar persze nem reagált, de II. Erzsébet bizonyosan nem fog saját kormánya helyett Brüsszelben kuncsorogni, mint ahogyan az EU sem akar már tárgyalni. Az egész ötlet csak arra jó, hogy nyilvánvalóvá tegye a brit elit kiúttalanságát. Johnson kudarcra van ítélve: ha megállapodás nélkül vezeti ki az Egyesült Királyságot az unióból, akkor azért, ha nem vezeti ki, akkor meg azért. Az egyetlen ésszerű megoldás az új választás és második népszavazás, de ehhez előbb meg kell fékezni Borist, aki - kerül, amibe kerül - miniszterelnök akar lenni. Láttunk már ilyet: 1991-ben az orosz, kazah, belorusz és ukrán elnök saját hatalma érdekében feloszlatta a Szovjetuniót. II. Erzsébethez leginkább azért kéne alázatos folyamodványt intézni, hogy méltóztasson találni egy Churchillt. Vagy legalább egy Tony Blairt.