Hazudok

Lehetne ezt tisztességesen is csinálni. Teszem azt kijelenteni: nagyon sajnáljuk, hogy súlyos betegeket évek óta megalázó procedúrákra kényszerítettünk, hogy a sorszámért is sorba kellett állniuk hajnalonta, hogy könyökkel kellett utat törniük a többi szenvedő között, hogy ráment a napjuk és a fél éjszakájuk is a kezelés megszerzésére. Megvan ennek a maga oka, kevés az orvos, kevés az ápoló, és azt hittük, eldöcög így ez a rendszer, de lám, most kiderült, hogy csak a nyers rettegés, a kiszolgáltatottak félelme tartotta egyben. Bocsánatot kérünk.

Lehetne ezt így csinálni, de Magyarországon ez a módszer mára elképzelhetetlen lett. Ez itt már az oszt jónapot országa. Itt vállat vonnak, pökhendin pocskondiáznak, visszakézből lehazugozzák nemcsak azt, aki megmutatja a valóságot, hanem azt is, aki egyáltalán kérdezni mer.

Tehát örüljünk együtt, hogy Polgár Csaba, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, miután persze végigcsinálta a szokott rutint, végül legalább lépett valamit. Először természetesen letagadta, hogy sorba kell állniuk azoknak, akik biztosan meg akarják kapni aznap a nekik előírt kemoterápiás kezelést. Aztán elismerte: valóban előfordult, hogy valaki nem került sorra, de persze csak kivételesen. Végül leszögezte, hogy a sajtó hazudik, de intézkedett, hogy önszerveződő sorszámhuzogatás helyett időpontra rendeljék be a betegeket, valamint akár túlórák árán is, de minden beteget lássanak el.

Felmerül persze a kérdés, hogy egy intézményigazgatónak a súlyos betegségtől szenvedőkkel kell-e elsősorban szolidárisnak lennie, vagy inkább hivatali elődjével, a most inkább az ősmagyar projekt iránt érdeklődni látszó emberminiszterrel, valamint a kormánnyal, amely bármire előbb talál pénzt, mint az egészségügyre. A választ önökre bízzuk - a főigazgató szerint mi úgyis hazudunk.