Pocsolya

Ha valaki meg akar győződni arról, hogy édes hazánk minden országok legjobbika, csak hallgassa a Kossuth Rádió reggeli három órás hírmagazinját. Azt, amelyikben ünnepi péntekeken a miniszterelnök is üzenni szokott az ő népének. De ha ez még nem lenne elég, akkor lehet nézni az M1 hírfolyamát, az egykor közszolgálati tévé összes híradóját, vagy a TV2-t, s el lehet olvasni a hatalomhoz közeli nyomtatott propaganda-kiadványokat (egykor újságnak nevezték őket). Ezekből mindenki megerősítheti magát, hogy rólunk példát vesz (és vehet is) az egész világ. Az a része pedig, amelyik nem, az nyilván a liberálisok és Soros György befolyása alatt nyög.

Baj persze akad még, mert az ellenzéket nem sikerült teljesen elsöpörni, de az említett médiumok mindent megtesznek, hogy hiteltelenítsék az egész bagázst. Mindez illusztrációul szolgálhat a vezér tusványosi ömlengéséhez, amely arról is szólt, hogyan változtatták meg ők – és csakis ők – ezt a valaha szerencsétlen országot. Valóban a saját képükre formálták az egész intézményrendszert, ők irányítanak mindent. Ehhez persze szükségük volt a médiára is, tehát tettek róla, hogy túlnyomó része őket támogassa. A kör bezárult.

Természetesen lehet ezt kifogásolni, de az olyan vélemény, amely nem vág egybe az övékével, lepereg róluk. Jó példa erre Finnország kigúnyolása, amiért vezetői szólni mertek a jogállamiság fontosságáról. Nem kétséges tehát, hogy a firenzei székhelyű Médiapluralizmus és Médiaszabadság Központ legújabb jelentése sem érdekli őket. Ez ugyanis megállapítja, a magyar média függetlenségének ártott a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (Kesma) létrehozása. Monopólium alakult ki, a kuratóriumban kormánypártiak ülnek, sok újságíró elvesztette munkáját – csak néhány a kifogások közül. S eljutnak odáig, hogy ez csak egy területen nem tudott rontani a hazai sajtóviszonyokon: a médiarendszer ugyanis eddig is a politikától függött.

És akkor mi van? Semmi. Az érintettek jól eldagonyáznak a saját kis pocsolyájukban. És abban is biztosak, hogy ez így van jól.