Mámorból a valóságba

A bor is segítheti a művészetek jobb megismerését. Erre a következtetésre juthat a Borszerda rendezvénysorozatának látogatója. Nemzetközi összehasonlításban is egyedi a Magyar Nemzeti Galéria és a Vasarely Múzeum egész estés programja, a Borszerda. Egyedi tárlatvezetések és koncertek mellett egri és más borokat is kóstolhatnak az érdeklődők. Júliusban a nemzeti galériában szerdánként kötötték össze a művészetet a különféle borok alaposabb megismerésével. Ám aki lemaradt az eseményekről, még augusztus 7-én és 14-én a Vasarely Múzeumban kapcsolhatja össze a művészetek e két, egymástól talán nem is annyira távoleső világát. Erre utal Bellák Gábor művészettörténész, a galéria muzeológusa is: „A borfogyasztás igazi kulturális tevékenység. A borról lehet verset írni, a borról lehet elmélkedni, s a borról a legváltozatosabb kifejezésekkel lehet beszélni. A bor karakterét meg lehet ragadni színek, formák, hangulatok, zamatok fogalmaival, s a borról lehet szólni a képek segítségével is.”

A Magyar Nemzeti Galériában évekkel ezelőtt azért kezdték el a nyári Borszerdák sorozatát. Szerették volna múzeumlátogató közönségük számára is hangsúlyozni, hogy a bor hasonlóképpen nemzeti örökségünk és kultúránk része, mint a képzőművészetünk.

Az esték folyamán az állandó kiállítások mellett az időszaki tárlatok is látogathatóak. Az utolsó júliusi rendezvényen, 24-én, két kiállítást is meg lehetett tekinteni a borok kortyolgatása közben: „A szürrealista mozgalom – Dalítól Magritte-ig”, illetve a Fortepan “Minden a múltam” című fotókiállítását. A szürrealista ábrázolásmód jobb megértését két egerszalóki borászat, a Petrény Winery és a St. Andrea segítette, amint azt is, hogy a tudatunkat jobban felszabadítsuk, miközben az álmok különféle megjelenítési formáit vettük górcső alá. A szürrealisták ugyanis úgy vélték, éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni, olyan lelkiállapot szükséges, amelyben felszínre kerülnek lelkünk mélyebb, tudat alatti rétegei.

A Fortepan kiállítás rendkívül átfogó. Egy kevésbé ismert térbe és időbe kalauzol, a több mint háromszáz kép megtekintése talán más látásmódot is ad a korábbi évtizedek megítélésére vonatkozóan, hiszen a privát fotókon keresztül az átlagember nézőpontját ismerjük meg. A képek mindegyikéhez tartozik egy történet, egy sors, amelyről legfeljebb felmenőink és tanulmányaink révén tettünk szert némi ismeretre. A kiállítás lenyűgözi a látogatót, bár a képek csoportosítása nem a legkövetkezetesebb.

A borok valóban elsőrangúak, bár a szervezők kissé talán alulbecsülték a látogatók borfogyasztási képességeit, a St. Andrea Napbora például már a rendezvény felénél elfogyott, pedig alighanem sejteni lehetett, hogy ez a tétel kivételes népszerűségnek örvend majd. Aki pedig az utolsó egy órában akart bort venni, már nemigen válogathatott a tételek között. Legközelebb érdemes lenne több borral felfegyverkezni, hiszen magunk is megtapasztalhattuk, a bor valóban segíti a különféle művészetek jobb megismerését.