Egy szerencsétlen névazonosság sodorta kis híján konfliktusba a Magyarországi Baptista Egyházat az Egységes Magyarországi Zsidó Hitközséggel. Előbbi felekezet működteti Bács-Kiskun és Csongrád megyében Sorsok Háza néven azt a hálózatot, mely pszichiátriai és szenvedélybetegek ellátásával foglalkozik. Utóbbi pedig a Józsefvárosban készül megnyitni a Sorsok Háza nevű holokauszt-emlékközpontot.
A szóban forgó egyházak vezetőinek bölcs önmérséklete iránymutató lehet mindannyiunk számára. Nyilvánvalóan az „oszd meg és uralkodj” elvet érvényesítené a hazai tekintélyelvű kabinet, ha a baptisták és az izraeliták között kenyértörésre került volna a sor az ominózus intézmények elnevezése miatt.
Jómagam őszintén remélem, hogy a Sorsok Háza Szociális Intézmény az elnevezése körül folyó jogi szőrszálhasogatás ellenére hatékonyan betölti majd feladatát hazánkban. Merthogy tennivalója bőven akad, elsősorban az Orbán-rezsim tevékenységének következtében. Kamaszkoromban futott egy közkedvelt gengszterfilm a mozikban, melyben a kábítószer-kereskedő bandavezér ironikusan kijelenti, hogy a szociálisan érzéketlen Reagan-kormányzat uralmát csak a crack teszi elviselhetővé a polgárok számára. Ugyanez az összefüggés magyar viszonylatban is megfigyelhető a politikai éra és a szenvedélybetegségek között.
Szinte naponta halljuk, hogy a tankötelezettségi korhatár leszállítása folytán az iskolarendszerből korán kihullott, zömében munkanélküli fiatalok tömegei miként folyamodnak egyre inkább az egészségre veszedelmes, ám olcsó szintetikus drogokhoz. Működő szociálpolitika híján a hazai szociális háló finoman fogalmazva sem sűrű szövésű, bizonyos térségek pedig a nyomorból fakadó kábítószer-használat következtében szép lassan egyetlen hatalmas gettóvá alakulnak. A függőség új formáiról is értesülhettünk nemrégiben. Az oktatáspolitika szélsőséges poroszosítása nyomán már az általános iskolák alsó tagozataiban őrült teljesítménykényszer uralkodik; kompetenciafejlesztés gyakorlatilag nem létezik, a lexikális tudásra épülő tananyaggal viszont a gyerekek egyre nagyobb hányada kizárólag szív- és érrendszeri károsodást okozó energiaitalok fogyasztása révén tud lépést tartani. Red Bull és társai a „felnőtt” munkahelyeken is kelendő cikknek számítanak; az Orbán-kormány által kifundált túlóratörvény lényegében a munkáltató kénye-kedvének szolgáltatja ki a dolgozót, a nemegyszer irreális követelmények pedig csak „energiabomba” segítségével teljesíthetőek.
S arról még nem esett szó, hogy Orbán Viktor garnitúrája teljes közönnyel nézi a hazai egészségügyi rendszer leromlását. Anyagi és erkölcsi megbecsülés híján egyre több pszichiáter és addiktológus vándorol ki vagy hagyja el a pályát, holott a magyar társadalom egyre nagyobb hányada vált az elmúlt kilenc évben a kormánypolitika következtében mentálisan sérültté, illetve szerhasználóvá. A Fidesz egykoron a „Lipót” bezárását vetette Gyurcsány szemére. Kár, hogy kormányzati pozícióban ugyanők már nem ennyire érzékenyek.