Államosított gyerekek

A köznevelési törvény legutóbbi, a parlament kormánypárti többsége által elfogadott és Áder János államfő gondolkodás nélkül aláírt módosításaival végleg megszűnni látszik a tanszabadság Magyarországon. Mostantól csak az államnak van beleszólása abba, mikortól számít a gyereked iskolaérettnek, kiből lehet magántanuló, kiből lehet iskolaigazgató, mely alternatív iskolák tarthatják meg saját oktatási módszereiket, ki fejleszthet és adhat ki tankönyveket, milyen tankönyvekből taníthatnak a pedagógusok.

A törvénymódosítás előkészítéséből kihagyott szakmai szervezetek szerint az egyik legkártékonyabb intézkedés a rugalmas iskolakezdés megszüntetése: jövőre már minden, hatodik életévét betöltött gyereknek kötelező lesz iskolába mennie. Akkor is, ha az iskolakezdés előtt egy-két nappal lett hatéves. Persze lehet kapni felmentést, de a szülő és a pedagógus helyett mostantól csak az állam döntheti el, az indokolt-e. Vagyis egy olyan, eddig meg nem nevezett hatóságra bízzák a leendő diák egész további életét meghatározó döntést, amelyik azelőtt még azt sem tudta, hogy az érintett gyermek a világon van.

Az eddigi elmélet szerint hatéves korára egy gyerek eléri azt a fejlettségi szintet, ami az írni, olvasni, számolni tanuláshoz kell. Ám hogy ez mennyire megváltozott, jól mutatja, hogy annak ellenére is egyre több a tanulási problémákkal küzdő gyermek, hogy mind többen csak hét, esetenként nyolcéves korukban kezdték meg az iskolát. Fejlettebb országokban – például a svédeknél, finneknél – épp ezért hétéves korra emelték az iskolakezdést, de még így is az egyéni fejlettségi szint maradt fókuszban. Nálunk a gyerekek számok, strigulák, statisztikai adatok a központi nyilvántartásban. Rövid távon ez az egyszerűbb megoldás – a hosszabb távon jelentkező problémákkal majd foglalkozzon más.