A nemzetközi úszószervezetek nem eresztik Gyárfást

Publikálás dátuma
2019.08.06. 10:41
Gyárfás Tamás üzletember és sportvezető
Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A gyilkosságra való felbujtással vádolt sportvezető lemondott volna tisztségeiről, ezt azonban a LEN és a FINA sem fogadta el.
Miután az ügyészség gyilkosságra való felbujtással vádolta meg Gyárfás Tamást, a sportvezető felajánlotta lemondását a Nemzetközi Úszószövetségnél (FINA) és az Európai Úszó Ligánál (LEN) meglévő tisztségeiről, tudta meg a Magyar Nemzet a két szervezet vezetőjétől. Cornel Marculescu, a FINA igazgatója és Paolo Barelli, a LEN elnöke azt hangsúlyozták, hogy amíg az ügyben bírósági döntés nem születik, addig nem fogadják el Gyárfás lemondását. Mindkét vezető az ártatlanság vélelmével indokolta álláspontját.
Az ügyben a lap megkereste Gyárfás Tamást is, aki kérdésükre közölte, a vádemelés napján mind a FINA-igazgató, mind a LEN-elnök felhívta telefonon, és támogatásukról biztosították.
A sportvezető a felvetésre, nem vet-e rossz fényt az országra, ha egy olyan személy képviseli nemzetközi tárgyalásokon hazánkat, akit gyilkossági ügyben vádoltak meg, kijelentette, ártatlannak tartja magát, és biztos abban, hogy a bírósági eljárás az ő igazát támasztja majd alá.

 Hozzátette, 1996. október 11-én a bíróság a javára döntött a Fenyő Jánossal szembeni vitában. Felhívta a figyelmet arra, hogy győztesként végképp nem állt az érdekében, hogy 14 hónappal a számára egyértelműen kedvező ítélet után Fenyő ellen bármely módon fellépjen. Emlékezetes, a Fővárosi Főügyészség felbujtóként, előre kitervelten elkövetett emberöléssel vádolta meg a kilencvenes évek meghatározó médiavállalkozóját. A vádirat szerint „Gyárfás Tamás és Fenyő János között az 1990-es évek közepétől üzleti vita, hatalmi harc és ezekből fakadóan erős személyes ellentét alakult ki. Az ügyészség állítása szerint Gyárfás Tamás 1997-ben elhatározta, hogy a játszma végleges lezárása érdekében megöleti Fenyő Jánost. Emiatt 1997 szeptemberében megbízott egy, az éjszakai életből közismert személyt, Tasnádi Pétert, hogy ölesse meg Fenyőt. Tasnádi a megbízást 12 millió forintért vállalta, azonban miután átvett hatmillió forint előleget, nem teljesítette a »feladatot«.” - írja a kormánypárti lap. Gyárfás az ügyészség szerint ezt követően megbízta Portik Tamást, akit 1994 óta ismert, hogy ölesse meg Fenyő Jánost. Mint köztudott, Fenyő Jánost 1998. február 11-én gyilkolta meg Portik Tamás bizalmasa, Jozef Rohács. Az ügyben a szlovák bérgyilkost már jogerősen el is ítélték. 
Szerző

Nem várják sehol, szeptember közepéig rácsok mögött maradhat Ahmed H.

Publikálás dátuma
2019.08.06. 10:05
Ahmed H. egy korábbi bírósági tárgyaláson
Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI
A terrorcselekmény miatt elítélt férfi már leülte büntetésének kétharmadát, de a magyar hatóságok szerint nincs hova kiutasítani.
A kiutazás feltételeinek megteremtéséig, de legfeljebb szeptember 15-ig meghosszabbította a 2015. szeptemberi röszkei tömegzavargás résztvevőjeként terrorcselekmény miatt elítélt szír Ahmed H. idegenrendészeti őrizetét a Nyírbátori Járásbíróság - idézi a Magyar Hírlap értesülését az MTI. Bár a férfi terrorizmus miatt került börtönbe, bűne az volt, hogy néhány követ dobott el a röszkei határzár ostroma előtt a rendőrök felé, és hangszórón beszélt a tömeghez.
A Nyíregyházi Törvényszék a lap megkeresésére közölte, hogy jelenleg több hatóság is - brit, ciprusi - visszajelzésére várnak a magyar hatóságok. Mivel Ahmed H. jelenleg sem rendelkezik még érvényes útiokmányokkal – ezeket fogsága alatt valószínűleg nehezen is szerezhette volna be –  a bíróság meghosszabbította az idegenrendészeti őrizetét.
Mint írták, Ahmed H. január végén letöltötte a 2015. szeptember 19-i elfogásától számított ötéves büntetésének kétharmadát. Ténylegesen azonban nem szabadult, mert a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal a kiutasítás végrehajtása miatt elrendelte az idegenrendészeti őrizetét. Ezt a bíróság azóta hosszabbítja meg folyamatosan, mert "azóta sem találtak olyan államot, amely befogadná a férfit, aki korábban Cipruson élt családjával".
Szerző

„A sötét tömegek pórázát bárki megfoghatja” - interjú Gyarmathy Évával

Publikálás dátuma
2019.08.06. 09:00

Fotó: DRASKOVICS ÁDÁM / NÉPSZAVA
A tanulatlan, megnyomorított gyerekekből tanulatlan, könnyen irányítható felnőtt válik – állítja Gyarmathy Éva pszichológus.
Eltörölték a magántanulói státuszt, szűkítik az alternatív iskolák lehetőségeit – ezek mind érintik a sajátos nevelési igényű, tanulási zavarokkal küzdő gyerekeket is. Mi lesz velük? A sajátos nevelési igényű, vagyis SNI-s gyerekek száma évről évre növekszik, már több mint 90 ezren vannak. Közülük nagyon sokan alternatív, alapítványi iskolákban tanulnak vagy magántanulóként teljesítik tankötelezettségüket. A magánintézmények mintegy 25 százalékkal több SNI-s diákkal foglalkoznak, mint az állami vagy az egyházi iskolák. Ha nem is mindegyikük, de jelentős részük hirtelen átkerülne az állami közoktatásba, az rövid időn belül katasztrófához vezetne. És akkor még nem is beszéltünk a többi különleges gyerekről, mint például a magatartási vagy tanulási nehézséggel küzdők vagy a kiemelkedően tehetségesek, akik szintén nem boldogulnak az állami keretek között.

Nehéz elképzelni ennyi eltérő igényű gyereket egy osztályban. De a kormány szerint a diákok érdeke, hogy minél többen iskolában, közösségben tanuljanak. Nem nehéz, hanem lehetetlen elképzelni. Az állam már most sem tud vagy akar értelmes, hatékony oktatást biztosítani a gyerekeknek. Holott a különleges igényű diákoknak még több odafigyelésre van szükségük, és legalább egy pedagógiai asszisztens kellene osztályonként melléjük. De nemhogy pedagógiai asszisztens, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus sincs elég. Nemrég volt nálam egy kislány, borzasztóan beszédzavaros, végre találtak neki egy állami óvodát, ami SNI-seket is felvesz. Aztán kiderült, pont logopédusuk nincs. Foglalkozok egy kisfiúval, akinek az iskolájából elment a fejlesztőpedagógus, az igazgató pedig a történelemtanárt kérte meg, hogy „játsszon” a gyerekekkel a fejlesztőóra alatt. Hát itt tartunk szakmailag. Ami a kormány szakmainak mondott indokát illeti: egy 30 fős osztály nem egy közösség. Minden magas létszámú osztályban beindul a „klikkesedés”, mert ezek a kis csoportok jelentik a valódi közösséget. Nem véletlen, hogy a 10-15 fős magántanulói csoportok kezdtek egyre népszerűbbé válni.
Egyéni munkarendet ezután is igényelhet az, akinek valóban szüksége van rá. Ezt az elnevezést nem vagyok hajlandó elfogadni. Ilyen nincs. Még akkor sem, ha valakik bizonyos pozíciókban, mindenféle szakmai tudás nélkül kitalálták. „Egyéni munkarend” a munka világában van, de nem az iskolában. Vagy talán a tanulás már a gyerekmunkával lesz egyenlő? Egyéni tanrend létezik, ami teljesen más, de így sokan biztos összekeverik majd a kettőt. Egyébként sincs semmi értelme ennek az átnevezésnek, ha lényegében ugyanazt fogja jelenteni, mint a magántanulóság, csak szigorúbb feltételekkel. Nincs átgondolva ez az egész. Ráadásul most majd hat évesen be akarnak küldeni minden gyereket az iskolába.
A rugalmas iskolakezdés megszüntetésére gondol. Miért baj, ha a lehető legtöbben már hatévesen elkezdik az iskolát? Azért, mert egyre inkább kicsúszik az idegrendszer érése. Egyre több az olyan kisgyermek, akinek az idegrendszere még hétéves korban sem áll készen arra, hogy írni, olvasni, számolni tanuljon. Ennek a különböző környezeti hatások az okai, az egyre bővülő információs közeg megváltoztatta az idegrendszer fejlődését, a sok vegyi anyag, fény- és zajszennyezés, ami az agyat éri, lassította a fejlődést. Ez persze független az intelligenciától, nagyon sok okos gyerek van, aki csak később tud megtanulni olvasni. Rosszabb esetben zavarai lesznek. A diszlexiát, diszkalkuliát az iskola gyártja azzal, hogy összekavarja a gyerekeket egy olyan érési folyamatban, amikor az idegrendszer éppen a rendszerezést tanulná. Még éretlen idegrendszerrel nem a megfelelő módon dolgozzák fel a tanultakat, amiből zavar lesz egy életen át. Azt is megfigyeltük, hogy az óvodákban egyre több a beszédfejlődési problémával küzdő gyermek. Egy nemrég lezajlott vizsgálat megállapította, hogy az óvodások mintegy 30 százalékánál nem alakul ki a tiszta beszédhang. 1975-ben ez még csak 10 százalék volt. Például ezeket a gyerekeket szoktam magántanulónak javasolni.
Vajon bántotta a kormány szemét, hogy a magántanulói csoportok egyre népszerűbbek lettek? A terjedésüket a közoktatás egyfajta kritikájaként is lehet értelmezni, hiszen ha tehetik, a szülők menekítik onnan gyermekeiket. Egyre több a „problémás” gyerek, miközben pedagógusból egyre kevesebb van, ráadásul őket sem készítették fel a különleges gyerekek tanítására, fejlesztésére. A magántanulói csoportok sokkal eredményesebbek: nem egyszer hallottam, hogy egy egész napi tananyagot, a házi feladattal együtt két-három óra alatt letudták. Utána egyéni vagy közösségi foglalkozásokkal tölthették az időt.
Hogyan lehetséges ez? Hihetetlennek tűnik, pedig csak azt kell látni, hogy az állami iskolákban sok az „üresjárat”. Rengeteg időt töltenek el feleslegesen, inaktívan a gyerekek. Persze nem azt mondom, hogy minden egyes tanulócsoport tökéletes, de az ott tanuló diákoknak sokkal jobbak a lehetőségeik.
Akár az alternatív iskolákban. De mi lesz, ha a központi kerettantervtől legfeljebb csak 30 százalékban térhetnek majd el? Ez nyilván nem megoldható, de nem is ez a lényeg. Úgy vélem, a hatalom célja az volt, ha már betiltani nem tudja, térdre kényszerítse az alapítványi és magániskolákat. Függőségi viszony kiépítése a cél, hogy mindenki járuljon a király elé és könyörögjön. Aztán majd jön a susmusolás, meg a különalku, amivel túl lehet élni, de a gerincet megtörik. Láthattuk, mi történt a Waldorf iskolák esetében: megállapodtak a kormánnyal, hogy őket nem hozza nehéz helyzetbe az új jogszabály. Hogy a többiekkel mi lesz? Ki tudja. Ez az a különutas politika, amit szerintem nem lett volna szabad elkezdeni.
Van bármilyen szakmai indok, amit fel lehet hozni a kormány intézkedései mellett? Nincs. Persze több mindent hallani arról, mi lehet a céljuk. Például az, hogy a tanulatlan, megnyomorított gyerekekből tanulatlan, könnyen irányítható felnőtt válik. Ez azért nagyon veszélyes játék, mert a sötét tömegek pórázát később bárki megfoghatja. Aztán ott van az is, hogy minél többen menjenek a szakképzésbe – mintha egy jó szakmunkásnak nem kellene jól megtanulnia gondolkodni. Van még egy csomó verzió, de engem kevéssé érdekel, miért csinálják. Engem az érdekel, hogy mindezt nem lenne szabad megtenni. Ami most történik az oktatásban, a tudományban, a kultúrában, az egészségügyben, azt nemzetpusztításnak tartom.

Névjegy

GYARMATHY ÉVA - Klinikai szakpszichológus, a Magyar Diszlexia Központ alapítója, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa. Több hazai és külföldi egyetemen is tanít. Kutatási munkájának fő iránya a különleges helyzetű tehetségek képességeinek és személyiségbeli jellemzőinek vizsgálata és ezek alapján történő megfelelő ellátásuk kidolgozása. 2015-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki a magyar oktatás és köznevelés kategóriában.

Szerző
Témák
Oktatás