Szíria;Törökország;szíriai kurdok;

- Újabb török offenzíva indulhat Szíriában

Gyülekeznek a tüzérséggel, tankokkal megtámogatott török erők Törökország és Szíria határánál. Recep Tayyip Erdogan államfő a hétvégén az amerikaiakat és az oroszokat is értesítette: amennyiben nem sikerül gyorsan megnyugtató megoldást találni, újabb offenzívát indítanak az Eufrátesztől keletre, a kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők ellen. A támadás nem lenne példa nélküli: korábban a 2016-ban kezdődő Eufrátesz Pajzsa, majd a 2018 eleji Olajág hadműveletben – ha a vártál lassabban is - a törökök kisöpörték ellenségeiket a határ közeléből.

A dilemma a régi. Az Egyesült Államok szövetségesként tekint a szíriai kurdokra, akik jelentős szerepet vállaltak az Iszlám Állam legyőzésében, és jelenleg is több tízezer terrorista raboskodik őrizetük alatt. Törökország viszont a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű terrorszervezet szíriai ágaként tartja őket számon, akik biztonsági fenyegetést jelentenek rá nézve. A róka fogta csuka helyzetből hónapok óta nincs kiút, az amerikai-török tárgyalások elakadtak. A kérdés, hogy valóban elfogy-e Erdogan türelme?

„Én még nem venném készpénznek, hogy meg fog indulni a beavatkozás. A török elnök és más politikai vezetők az elmúlt évben többször beszéltek arról, hogy támadást fognak indítani Észak-Kelet-Szíriában, eddig ez nem történt meg. Erdogan vasárnapi kijelentése a hétfői amerikai-török katonai tárgyalások kontextusában történt, célja valószínűleg az volt, hogy javítsa saját tárgyalási pozícióit” – értékelte az offenzíva esélyeit Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Korábban még annak a lehetősége is felmerült, hogy a törökök Mandbídzs városát is elfoglalják, ahol az amerikai csapatok jelentős része állomásozik, így az a helyzet is előfordulhatott volna, hogy NATO-tagok egymást veszélyeztetik.

A szakértő szerint azonban ettől ezúttal nem kell tartani, a város ügyét és az Eufrátesztől keletre eső területek kérdését az amerikai-török tárgyalások külön kezelik. „Előbbi esetében már létrejött egy megállapodás, amely egy háromlépcsős tervet tartalmaz közös amerikai-török felügyelet alatt, ennek végrehajtása azonban várat magára, mert a felek eltérően értelmezik a megállapodás szövegét. Ezzel szemben az Eufrátesztől keletre eső területeken nincs megállapodás, még névleg sem. Itt 2018 decembere óta egy biztonsági övezet felállításáról tárgyal Washington és Ankara, amellyel kapcsolatban a legfontosabb vitakérdés a biztonsági övezet mérete – Erdogan 32, Donald Trump 14 kilométeres sávot akar. A tárgyalások könnyen összeomolhatnak, ami utat nyitna a török beavatkozásnak” – magyarázta.

Az Egyesült Államok tehát még tartja pozícióit, pedig az elnök múlt decemberben óriási meglepetésre kijelentette, kivonja a csapatokat Szíriából. Határidőt akkor nem szabtak, de azóta már bő fél év eltelt, és az amerikaiak még mindig ott vannak. „Mióta Trump bejelentette a kivonulási tervét, azóta az adminisztrációjának tagjai meggyőzték, hogy részben vizsgálja felül a döntést, és akörülbelül 2200 amerikai katonából 400-at hagyjon az országban. A kivonulás megindult, szakértői becslések szerint nagyjából 1000 amerikai katonai van jelenleg az országban” – emlékeztetett Szalai Máté. Rámutatott arra is, hogy közben Washington igyekezett tárgyalni európai szövetségeseivel, hogy a kieső létszámot azok csapatnöveléssel egyensúlyozzák. „Az elmúlt időszakban sikerült kisebb sikereket elérnie Franciaországgal és Nagy-Britanniával, de egyelőre nem a kívánt mértékben” – tette hozzá.

Közben egy másik fronton, az utolsó lázadók uralta tartománynál Idlibnél is újra szólnak a fegyverek. „Az elmúlt napokban több kanyart is vettek az események. Augusztus elsején sikerült életbe léptetni egy tűzszünetet a kormányerők és az ellenzék között, ami egy három hónapig tartó változó intenzitású szíriai-orosz kampánynak vetett véget. A tűzszünet hétfőig tartott ki, amikor is az Aszad-kormány az ellenzéket a megállapodás figyelmen kívül hagyásával vádolta meg, és erre hivatkozva újraindította a harcokat” – mondta a kutató. 

Ismét rendkívül feszült India és Pakisztán viszonya, miután Újdelhi megfosztotta Kasmírt különleges státuszától.