Újabb török offenzíva indulhat Szíriában

Publikálás dátuma
2019.08.07. 11:00

Fotó: XINHUA / NurPhoto
Gyülekeznek a tüzérséggel, tankokkal megtámogatott török erők Törökország és Szíria határánál. Recep Tayyip Erdogan államfő a hétvégén az amerikaiakat és az oroszokat is értesítette: amennyiben nem sikerül gyorsan megnyugtató megoldást találni, újabb offenzívát indítanak az Eufrátesztől keletre, a kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők ellen. A támadás nem lenne példa nélküli: korábban a 2016-ban kezdődő Eufrátesz Pajzsa, majd a 2018 eleji Olajág hadműveletben – ha a vártál lassabban is - a törökök kisöpörték ellenségeiket a határ közeléből. A dilemma a régi. Az Egyesült Államok szövetségesként tekint a szíriai kurdokra, akik jelentős szerepet vállaltak az Iszlám Állam legyőzésében, és jelenleg is több tízezer terrorista raboskodik őrizetük alatt. Törökország viszont a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű terrorszervezet szíriai ágaként tartja őket számon, akik biztonsági fenyegetést jelentenek rá nézve. A róka fogta csuka helyzetből hónapok óta nincs kiút, az amerikai-török tárgyalások elakadtak. A kérdés, hogy valóban elfogy-e Erdogan türelme? „Én még nem venném készpénznek, hogy meg fog indulni a beavatkozás. A török elnök és más politikai vezetők az elmúlt évben többször beszéltek arról, hogy támadást fognak indítani Észak-Kelet-Szíriában, eddig ez nem történt meg. Erdogan vasárnapi kijelentése a hétfői amerikai-török katonai tárgyalások kontextusában történt, célja valószínűleg az volt, hogy javítsa saját tárgyalási pozícióit” – értékelte az offenzíva esélyeit Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. Korábban még annak a lehetősége is felmerült, hogy a törökök Mandbídzs városát is elfoglalják, ahol az amerikai csapatok jelentős része állomásozik, így az a helyzet is előfordulhatott volna, hogy NATO-tagok egymást veszélyeztetik. A szakértő szerint azonban ettől ezúttal nem kell tartani, a város ügyét és az Eufrátesztől keletre eső területek kérdését az amerikai-török tárgyalások külön kezelik. „Előbbi esetében már létrejött egy megállapodás, amely egy háromlépcsős tervet tartalmaz közös amerikai-török felügyelet alatt, ennek végrehajtása azonban várat magára, mert a felek eltérően értelmezik a megállapodás szövegét. Ezzel szemben az Eufrátesztől keletre eső területeken nincs megállapodás, még névleg sem. Itt 2018 decembere óta egy biztonsági övezet felállításáról tárgyal Washington és Ankara, amellyel kapcsolatban a legfontosabb vitakérdés a biztonsági övezet mérete – Erdogan 32, Donald Trump 14 kilométeres sávot akar. A tárgyalások könnyen összeomolhatnak, ami utat nyitna a török beavatkozásnak” – magyarázta. Az Egyesült Államok tehát még tartja pozícióit, pedig az elnök múlt decemberben óriási meglepetésre kijelentette, kivonja a csapatokat Szíriából. Határidőt akkor nem szabtak, de azóta már bő fél év eltelt, és az amerikaiak még mindig ott vannak. „Mióta Trump bejelentette a kivonulási tervét, azóta az adminisztrációjának tagjai meggyőzték, hogy részben vizsgálja felül a döntést, és akörülbelül 2200 amerikai katonából 400-at hagyjon az országban. A kivonulás megindult, szakértői becslések szerint nagyjából 1000 amerikai katonai van jelenleg az országban” – emlékeztetett Szalai Máté. Rámutatott arra is, hogy közben Washington igyekezett tárgyalni európai szövetségeseivel, hogy a kieső létszámot azok csapatnöveléssel egyensúlyozzák. „Az elmúlt időszakban sikerült kisebb sikereket elérnie Franciaországgal és Nagy-Britanniával, de egyelőre nem a kívánt mértékben” – tette hozzá. Közben egy másik fronton, az utolsó lázadók uralta tartománynál Idlibnél is újra szólnak a fegyverek. „Az elmúlt napokban több kanyart is vettek az események. Augusztus elsején sikerült életbe léptetni egy tűzszünetet a kormányerők és az ellenzék között, ami egy három hónapig tartó változó intenzitású szíriai-orosz kampánynak vetett véget. A tűzszünet hétfőig tartott ki, amikor is az Aszad-kormány az ellenzéket a megállapodás figyelmen kívül hagyásával vádolta meg, és erre hivatkozva újraindította a harcokat” – mondta a kutató. 
Szerző

Háború szélén a két nagyhatalom

Publikálás dátuma
2019.08.07. 09:30

Fotó: ARIF ALI / AFP
Ismét rendkívül feszült India és Pakisztán viszonya, miután Újdelhi megfosztotta Kasmírt különleges státuszától.
Új, rendkívül vészterhes időszak kezdődhet India és Pakisztán viszonyában, miután Újdelhi törölni kívánja az alkotmányból a vitatott hovatartozású Kasmír különleges státuszára vonatkozó rendelkezést. A döntés megszületett, annak törvényerőre emelése csak formalitás. Az indiai alaptörvény 370-es cikkelye cikkelye kimondja, hogy az indiai parlament valamennyi szövetségi államra érvényes törvényeket hozhat, csak Kasmír képez kivételt. Az Indiához tartozó, de Pakisztán által is magának követelt tartomány számos különleges joggal rendelkezik, csak külügyeit, védelmi politikáját és a közlekedéssel, illetve a távközléssel kapcsolatos ügyeket nem intézheti saját maga. Szintén ezen rendelkezés értelmében Kasmírnak saját zászlaja és himnusza lehet, vezetőjét pedig miniszterelnöknek nevezheti. Az első helyi miniszterelnök, a „Kasmír oroszlánjának” nevezett Sejk Abdullah nem örvendett különösebb népszerűségnek, nem tűrte az ellenvéleményt, ellenfeleit börtönbe záratta. A mostani indiai kormányzat terve azonban az önállóság megcsorbításán túl azt is előirányozza, hogy Kasmírt két részre osztják, ami különösképpen elfogadhatatlan Pakisztán számára, s előre borítékolható a súlyos diplomáciai konfliktus a két atomnagyhatalom között. Hindu nacionalisták ugyan már évtizedek óta követelték ezeket a lépéseket, de mindeddig egyik adminisztráció sem merte megtenni ezeket a lépéseket. Már csak azért sem, mert Kasmír egy része azért is kerülhetett 72 éve Indiához, mert az újdelhi kormányzat jelentős autonómiát ígért számára. Az országot 2014 óta irányító Narendra Modi nacionalista miniszterelnök azonban a jelek szerint úgy érezte, eljött az ő ideje azután, hogy pártja, a Baratija Dzsanata váratlanul nagyarányú győzelmet aratott az áprilisban és májusban, több fordulóban megrendezett parlamenti választáson. Az indiai adminisztráció hétfőn több kasmíri vezetőt házi őrizetbe helyezett, korlátozták a mobiltelefon- és az internethasználatot. Mehbooba Mufti, Kasmír egykori vezetője, akinek pártja egy ideig a Baratija Dzsanata szövetségese volt, azt közölte, az indiai demokrácia legsötétebb napja ez. Már idén februárban is háború fenyegetett India és Pakisztán között Kasmír miatt. Indiai gépek légicsapásokat hajtottak végre feltételezett iszlamisták búvóhelyei ellen, válaszként Iszlámábád indiai harcigépeket semmisített meg. Pakisztán akkor azt közölte, utoljára a két ország közötti 1971-es háború idején volt példa arra, hogy India megsértse az ország légterét. 
India és Pakisztán függetlenné válásuk óra háromszor háborúztak egymással, 1965-ben, 1971-ben és 1999-ben. Előbbi kettő Kasmír miatt tört ki.

Kivált 1989-től váltak aktívvá a muzulmán felkelők, Újdelhi rendre azzal vádolta Iszlámábádot, aktívan támogatja a szeparatistákat. A 2000-es évek elején békésebb időszak kezdődött a két ország életében, 2003-ban tűzszüneti megállapodást kötöttek. A 2008-as pénzügyi központban, Mumbaiban végrehajtott, 166 ember életét kioltó terrortámadás azonban visszavetette a közeledés folyamatát. India Pakisztánt tette felelőssé a terrortámadásért. Újdelhi a Laskar-e-Taiba szervezetet vádolta, ám azt is állította, hogy a terroristák segítséget kaptak a hivatalos pakisztáni szervektől. Komoly feszültség keletkezett a két állam között a terrorakció nyomán, ám 2010 februárjában felújították a két évvel korábban zsákutcába került béketárgyalásokat. Bár nemhogy áttörés, még csak előrelépés sem történt. Az apró enyhülés nem is tartott sokáig: 2009-ben 28, 2010-ben 44, 2011-ben 51, 2012-ben pedig már 71 incidenst jegyeztek fel a határszakasznál. 2012 végétől aztán még jobban elmérgesedett a helyzet. Ismét a kölcsönös fenyegetőzés határozta meg a két állam viszonyát. Kasmír demarkációs vonalánál szinte mindennaposakká váltak az összetűzések. 2013 januárjában aztán pakisztáni katonák átlépték a kasmíri tűzszüneti vonalat, s megölték egy indiai járőrcsapat két tagját. India erre válaszként hazarendelte iszlámábádi nagykövetét. 2015 óta még több támadást hajtottak végre az indiai biztonsági erőkkel szemben Kasmírban, a helyzet azonban 2016. július 8-tól mérgesedett igazán el, miután megölték Burhan Vanit, az elsősorban a fiatalok körében népszerű, Indiában terrorlistán szereplő Hizbul Mudzsahedin csoport vezetőjét. Szeptember 18-án négy terrorista 19 indiai katonát ölt meg, több tucatnyian megsérültek. Akkor háború szélére sodródott a két ország, de sikerült elsimítani a feszültségeket. Remélhetőleg így lesz ez most is, bár India lépése után gyors enyhülés nem várható.

Önmagát próbálja menteni Trump, de ráég a texasi vérengzés

Publikálás dátuma
2019.08.07. 09:00

Fotó: MARK RALSTON / AFP
Az amerikai elnök mindent megtesz azért, hogy ne az ő gyűlöletbeszédeihez kapcsolják a hét végén elkövetett texasi vérengzést.
Donald Trump kimondta a Fehér Házban azt, amit eddig az istenért se préselt volna ki a fogai közül: Amerikában nincs helye a fehér felsőbbrendűségi tudatból fakadó gyűlöletnek.  Csaknem pontosan két évvel ezelőtt, miután egy eszement ifjú neonáci a Virginia állambeli Charlottesville-ben autójával szándékosan halálra gázolt egy antifasiszta tüntetőt, az elnök még csak általában sajnálkozott az erőszakos megnyilvánulások miatt, és arról beszélt, hogy az összetűzésben mindkét oldalon voltak jó emberek.  Akkor annak kapcsán lángolt fel az erőszak, hogy egy amerikai kisváros el akarta távolítani a 19. század hatvanas éveiben lezajlott polgárháború déli, rabszolgatartó táborának katonai parancsnoka előtt tisztelgő szobrot, és a rasszista szélsőjobb ezt olyan lehetőségként értelmezte, hogy móresre tanítja mindazokat a megveszekedett baloldaliakat és liberálisokat, akik ellenzik a fehér Amerika történelmi nagyságának a helyreállítását.  A bíróságok az Egyesült Államokban Donald Trump minden autoriter törekvése ellenére rendben végzik a dolgukat, és a charlottesville-i gázolónak a törvény előtt kellett felelnie tetteiért. Az elnökre azonban az ügy kapcsán ráégett az a bélyeg, hogy egyenlőségjelet tesz a neonácik és az antifasiszták közé. Tetézte ezt a minap azzal, hogy Washingtonban elterjedt a hír: a Fehér Ház terrorszervezetnek akarja nyilvánítani az Antifa néven emlegetett, laza, szerteágazó mozgalmat, amelynek egyetlen közös fő jellemzője, hogy nem riad vissza az erő alkalmazásától, amikor a neonácikkal való szembeszállásról van szó.  Ebben a légkörben érte a washingtoni politikai elitet az a villámcsapás, hogy az elmúlt hétvégén két, egymástól teljesen függetlenül, eltérő motivációval elkövetett tömegvérengzés összesen 32 halottat hagyott az aszfalton - ha beleszámítjuk az Ohio állambeli Daytonban lövöldöző ámokfutó agyonlövését is. Ha őt nem számítjuk be, akkor a két cselekmény ártatlan áldozatainak a száma 31. A borzalmas ohiói eseményekben az a legszörnyűbb, hogy nem szolgálnak sokkal több tanulsággal, mint a korábbi, áruházakban, szórakozóhelyeken vagy iskolákban elkövetett öldöklések, és alighanem csak annyi lesz a hatásuk, hogy egy időre újra fellángol a vita az Egyesült Államokban, helyes-e, ha a szabad polgár állig felfegyverkezve, a fegyverviselés szabadságát maximálisan kiélvezve éli az életét. Ez ugyanis azzal a kockázattal jár, hogy az erőszakba menekülő pszichopaták időnként ilyen gyilkos módon vezetik le beteges feszültségeiket. 
A 24 éves Connor Betts esetében a gyilkos indulatok felhalmozásának okai közt – miként a nyomozók eddig megállapították – kimutatható bizonyos rokonszenv az Antifa iránt, de egyes amerikai elemzők ezt inkább egyfajta általános elitellenes gondolkodásmód jelének tekintik. Betts a jelek szerint gyűlölt mindenkit, aki jól érzi magát.  
A texasi El Pasóban történteknek egészen más az optikájuk. A fiatal tömeggyilkos, mielőtt elkövette volna élete „nagy tettét”, feltöltött az internetre egy kiáltványt, amely – Donald Trump legnagyobb pechére – pontosan azt a kifejezést használta, amit az elnök, számos korábbi beszédében, nevezetesen azt, hogy Amerika „inváziót” él át, az illegális bevándorlók beözönlését, amit bármi áron meg kell állítani. A 21 éves Patrick Crusius megtette azt, ami saját tudata szerint tőle telt az invázió elhárítása érdekében.  
Az „invázió” szó egyfajta füstölgő pisztolyként jelent meg az amerikai politikai kommunikációban: Crusius által történt használatát Trumppal ellenséges politikai körökben úgy értelmezték, hogy az elnök mintegy felbujtó volt az erőszakhoz. Így történhetett, hogy Donald Trump a történtek nyomán, egyértelműen kárenyhítő célzattal, olyan kijelentéseket tett, hogy a gyűlöletnek nincs tere Amerikában, hogy a fehérek „szupremációjának” hirdetése elítélendő, és hogy a bőrszín, vallás, etnikai háttér, szexuális orientáció mentén fogant gyűlöletnek, mint erőszakos cselekmények motivációjának, súlyosabb megítélés alá kell esnie. Ha a következmény gyilkosság, akkor a büntetésnek is a legsúlyosabbnak kell lennie – tette hozzá az elnök, aki abban az Egyesült Államokban szocializálódott, ahol a halálbüntetést ma sem tartják eleve kiátkozandónak. A történtek után az amerikai közvélemény két dologra kíváncsi leginkább: arra, hogy szigorítani fogják-e a lőfegyverek beszerzésének a szabályait – erre valószínűleg igenlő a válasz –, illetve arra, hogy a Trump eddigi rasszista ízű kiszólásait is kénytelen-kelletlen elfogadó republikánusok most ráébrednek-e az irányváltás szükségességére, ha egyszer már maga az elnök is olyan kijelentéseket tesz, amiket eddig nem nagyon lehetett tőle hallani. Az elemzői konszenzus most azt mutatja, hogy erre a kérdésre is igen lehet a válasz.
Témák
USA