A maradványokat ausztrál és új-zélandi paleontológusok fedezték fel az Új-Zéland déli részén lévő Saintz Bathans közelében zajló ásatáson, ahol 16-19 millió éves fosszíliákat találtak. A szakértők becslései szerint az állat egyméteres és hét kilogrammos lehetett, tehát kétszer olyan nehéz, mint a ma még létező, de erősen veszélyeztetett új-zélandi nagymadár, a kakapó. Az ismeretlen óriáspapagáj a Heracles inexpectatus nevet kapta. Nevének első tagja a görög mitológiai alakra, Héraklészre, második tagja pedig a felfedezés váratlanságára utal.
Új-Zélandon egykor többféle óriásmadár élt, köztük a 3,5 méteresre is megnövő, kilenc fajt magába foglaló moák családja, és a három méteres fesztávolságú sasok. Az evolúció más szigeteken is nagy madárfajokat "alkotott", ilyen volt például Mauritiuson a dodó és a Rodrigues-szigeti galamb vagy remetegalamb. Eddig azonban még nem találtak óriási kihalt papagájt - mondta Trevor Worthy, az ausztrál Flinders Egyetem kutatója.
50 millió év alatt heverheti ki az ember okozta károkat az új-zélandi madárvilág
Egy nemzetközi kutatócsoport a Current Biology című szaklapban azt írta, olyan mértékben pusztította el az ember a madárvilágot, hogy regenerálódásához, kifejlődéséhez annál is több idő - akár 50 millió év - kellene, mint amennyi ideje létezik az emberiség.
Nagyjából 700 évvel ezelőtti, Új-Zélandra érkezése után az ember és a magával hozott állatok pusztító kihalási hullámot idéztek elő a helyi madárvilágban. Több mint 70 madárfaj tűnt el - közölte a berlini Természettudományi Múzeum, ahol a tanulmány egyik társszerzője, Luis Valente végez kutatásokat.
A madárvédelmi erőfeszítések ellenére a még meglévő fajok 30 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye. A kakapó például néhány éve csaknem kihalt, mivel veszélyeztetik a patkányok, nyestek, vadászgörények, macskák és más, az ember által behozott állatok. A kakapók az erdők talajszintjén élnek, ott rakják le tojásaikat is, és semmilyen védekezési stratégiával nem rendelkeznek. Mivel a szigeteken eredetileg a denevéreken kívül nem éltek emlősök, a madaraknak nem kellett ilyesfajta ellenségre számítaniuk. Sok itt élő madár ezért röpképtelen, nagy, viselkedése főként "naiv", így viszonylag könnyű prédának számítanak - írják a szakértők. A behurcolt állatfajokon kívül a vadászat és a megváltozott földhasználat is hátrányukra vált.
A kutatók elemezték az új-zélandi kihalt és még élő madarak genetikai és fosszilis adatait. Ezután számítógépes szimulációk segítségével meghatározták, milyen sokáig tartana, míg a szigeteken az evolúció révén újra létrejönne az elveszett sokszínűség.
Mivel Új-Zélandot szigetek alkotják, amelyeken a növények és állatok a világ többi részétől elzártan, zavartalanul fejlődhettek, különleges madarak otthonává vált. Ilyen például címerállata, a röpképtelen, éjszaka aktív kiwi.
