Az EPP megszólal

Egy brüsszeli beszélgetés tartalmában hű, de szerkesztett változata: ÉN: Ön az EPP egyik vezetője, Magyarországot is ismeri. Mi várható ősszel? Ő: Az EPP nem engedheti meg magának, hogy októberben vagy novemberben akár kizárja, akár felfüggessze a Fideszt. Megmondjuk Orbánnak, hogy milyen lépéseket tegyen a jogállamiság és a sajtó terén. Ezt-azt meg fog igérni, mi úgy teszünk, mintha elhinnénk, de persze tudjuk, hogy félrevezet. ÉN: Az EPP saját történelmi jelentőségét és egységét veszélyezteti. Ő: Nagy szavakat használ. Szerintünk jobb, ha Orbán a sátorban van és onnan pisil ki, mintha kívülről építgetne egy szélsőjobboldali koalíciót ellenünk. Magyarországot és néhány közép- és kelet-európai országot túl korán vettük fel az Unióba és a Fideszt nem lett volna szabad beengedni az EPP-be, de ezen már nem lehet változtatni. ÉN: Milyen előnyt jelent az EPP számára az, hogy Orbán a „sátorban” marad? Ő: Rövid távlatban: nem jön létre egy harcra kész lengyel-olasz-magyar koalíció. Hosszabb távlatban: amint gyengül a világgazdaság, Orbánnak szüksége lesz az EU-ra és az EPP-re. Sokkal nagyobb szüksége lesz ránk, mint az EPP-nek rá. Akkor mentőövet dobunk neki, cserébe politikai koncessziókért. ÉN: Orbán hatalma elsősorban nem -- nemlétező -- gazdasági „sikerétől” függ, hanem népszerű nacionalista retorikájától és ellenzéke gyöngeségétől. Eltúlozza a Nyugat hibáit, átírja a magyar történelmet, elhiteti támogatóival, hogy élet-halál harcban állnak egy keresztény Európa védelmében. Persze az is segít, hogy az EU sok pénzt utal át az országnak, de Orbán ezt úgy állítja be, mintha az EU csupán önérdekből adakozna. Ő: Csak nem ért egyet azokkal, akik a brüsszeli fejlesztési támogatást le akarják állítani? Ez a pénz Európa és így Magyarország fejlesztését és nem a magyar kormány politikai céljait szolgálja. Ezt a nép érti is, elvégre a magyarok óriási többsége -- Orbán ellenében -- továbbra is lelkesen EU-párti. Ha megvonjuk a támogatást, akkor Orbán még inkább az oroszok és a kínaiak felé fordul. Így legalább lavírozhat ide-oda, várhatóan inkább ide, mint oda. ÉN: Ne haragudjon, de cinizmusa meglep. Ismeri az európai történelmet, a diktatúrákat és a fél-diktatúrákat, tisztán lát, nem csapja be saját magát, ami politikusoknál ritka, de amikor tettekre kerülne sor, akkor hosszútávú ábrándokra épít. Ő: Nézze, több, mint két évtizede ismerjük egymást. A '90-es években én is másképp gondolkodtam. Először a szimpatikus Bush papa, majd a NATO-t bővítő Clinton elnökölt akkoriban Washingtonban. Most egyelőre Trump van, amerikai hátszél nincs. Trumpot még a török vagy az orosz ellenzék sem érdekli, pláne a magyar. Amerikai nyomás nélkül mi pedig leginkább a kényelmesebb megoldást keressük. ÉN: Köszönöm a brutálisan őszinte beszélgetést. A szokásos ide-oda kacsingató ígérgetés helyett roppant fontos -- bár kiábrándító -- tudni, hogy a magyar társadalom és a magyar ellenzék voltaképpen mire számíthat és mire nem. Üzenetét alkalomadtán továbbítom.      
Szerző
Charles Gati
EPP

UEFA

Új szitokszó terjed a magyar futballszurkolók körében, akik közül többen e-maileket írtak az Európai Labdarúgó-szövetségnek, az UEFA-nak, ezekben tiltakozva a Honvédot sújtó döntés ellen. Nem lenne meglepő, ha pár napon belül megjelennének az „Állítsuk meg az UEFA-t!” feliratú plakátok az utcákon. Nagy bűnt követett el az európai futballszervezet: betartotta a szabályait, és ezek alapján elutasította a kispestiek óvását a Craiova elleni Európa-liga-visszavágón történt gyalázatos és elfogadhatatlan események után. Egy olyan országban, ahol mindennapos a számla nélkül elvégzett munka, az adóelkerülés (ebben a hazai klubok is aktív résztvevők), a kormány nyilvánosan ajándékoz közpénzt barátok, rokonok cégeinek, ott értetlenséget vált ki, ha egy szervezet a saját szabályait betartva jár el. A romániai botrányból (hanggránát robbant fel a játékvezető közvetlen közelében, akit az eset után sokáig kellett ápolni) a Honvéd akkor tudott volna győztesen kijönni, ha a vezetői nem a VIP-páholyban rettegnek, hanem elérik az UEFA ellenőrénél, hogy ne folytatódjon a mérkőzés. A románok kiharcolták, hogy a meccs ne szakadjon félbe, ettől kezdve az óvás értelmetlen próbálkozás, mert végigjátszott találkozó eredménye csak akkor módosítható, ha valaki jogosulatlanul lépett pályára, ilyesmi azonban nem történt. A félelem nem óvási alap. „Mocskos, korrupt UEFA”, olvasható az interneten fideszes hozzászólóktól is, akik szerint gyenge a magyar sportdiplomácia. Veszélyes vizekre eveztek, az UEFA alelnöke ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök legkedvesebb szotyiropogtató-társa, Csányi Sándor, ezzel őt is korruptnak nevezték. Csányi fölött csak az UEFA elnöke, Aleksander Ceferin áll. A bírálók a miniszterelnök futballbarátját támadták. Pedig adott a komoly magyar jelenlét az UEFA-ban. Papíron.

Államosított gyerekek

A köznevelési törvény legutóbbi, a parlament kormánypárti többsége által elfogadott és Áder János államfő gondolkodás nélkül aláírt módosításaival végleg megszűnni látszik a tanszabadság Magyarországon. Mostantól csak az államnak van beleszólása abba, mikortól számít a gyereked iskolaérettnek, kiből lehet magántanuló, kiből lehet iskolaigazgató, mely alternatív iskolák tarthatják meg saját oktatási módszereiket, ki fejleszthet és adhat ki tankönyveket, milyen tankönyvekből taníthatnak a pedagógusok. A törvénymódosítás előkészítéséből kihagyott szakmai szervezetek szerint az egyik legkártékonyabb intézkedés a rugalmas iskolakezdés megszüntetése: jövőre már minden, hatodik életévét betöltött gyereknek kötelező lesz iskolába mennie. Akkor is, ha az iskolakezdés előtt egy-két nappal lett hatéves. Persze lehet kapni felmentést, de a szülő és a pedagógus helyett mostantól csak az állam döntheti el, az indokolt-e. Vagyis egy olyan, eddig meg nem nevezett hatóságra bízzák a leendő diák egész további életét meghatározó döntést, amelyik azelőtt még azt sem tudta, hogy az érintett gyermek a világon van. Az eddigi elmélet szerint hatéves korára egy gyerek eléri azt a fejlettségi szintet, ami az írni, olvasni, számolni tanuláshoz kell. Ám hogy ez mennyire megváltozott, jól mutatja, hogy annak ellenére is egyre több a tanulási problémákkal küzdő gyermek, hogy mind többen csak hét, esetenként nyolcéves korukban kezdték meg az iskolát. Fejlettebb országokban – például a svédeknél, finneknél – épp ezért hétéves korra emelték az iskolakezdést, de még így is az egyéni fejlettségi szint maradt fókuszban. Nálunk a gyerekek számok, strigulák, statisztikai adatok a központi nyilvántartásban. Rövid távon ez az egyszerűbb megoldás – a hosszabb távon jelentkező problémákkal majd foglalkozzon más.  
Szerző
Juhász Dániel
Frissítve: 2019.08.06. 07:58