Másfél hónapja nem jár a Százhalombatta és Tököl között a dunai komp. Mindkét oldalon a lehajtónál tábla hirdeti, hogy a járat matrózhiány miatt szünetel. Amúgy nyár elején tulajdonosváltozás történt a százhalombattai kompnál, s az új gazda – megkeresésünkre – csak annyit mondott, hogy várhatóan a hónap végén indul újra a Dunát menetrend szerint óránként átszelő, alkalmanként hat személyautót és több tucat embert szállító hajó.
Arról már évek óta hallani, hogy Magyarországon a szükségesnél kevesebb a matróz. Egy újságcikk szerint a Hableány 28 áldozatot követelő tragédiájában is szerepet játszhatott az, hogy a baleset idején csak egy matróz volt a fedélzeten, holott kettőnek kellett volna szolgálnia. Tegyük hozzá, hogy a hajót üzemeltető cég cáfolta ezt a feltételezést.
Hogy mi az igazság, azt majd az ügyben indított büntetővizsgálat feltárja, ám a dunai tragédiától függetlenül a battai komp okán több vízijárművet üzemeltető céget is megkérdeztünk arról, mennyire jellemzi a szakmát itthon a matrózhiány. A kapott válaszok alapján nagyon. S nemcsak a matróz kevés, akadozik a hajóvezető utánpótlás is.
Különösen igaz ez ott, ahol idényhez kötött a hajósok munkája. Így például a Balatonon. A Balatoni Hajózási (Bahart) Zrt.-nél komoly kihívást jelent, hogy a nyári félévben megfelelő alkalmazottakat találjanak. A Bahart jelenleg száz hajóst foglalkoztat, eddig még egy jármű sem rekedt a kikötőben a hajóvezetők, a gépészek vagy a matrózok hiánya miatt, ám a cég szívesen felvenne még néhány hajóst, tudtuk meg a zrt. sajtóreferensétől, Dobos Döniztől. A társaságnál úgy látják, hogy egyrészt a hajózást kevesen választják hivatásként, ezért sokan hamar elhagyják a pályát, másrészt kevés helyen folyik szakmai képzés. Ezért a cég a Siófoki Szakképzési Centrummal közösen 2019 elején hajós képzést indított.
A Balatoni Sétahajózási Kft. egy százfős hajót működtet, ami nyáron naponta 8-9 alkalommal úszik ki a tóra. Az almádi cég hajóján 2-3 matróz szolgál, s az elkötelezett személyzet biztosítása számukra is kemény feladat. A Duna dél-magyarországi szakaszán 10-12 fős társaságoknak indít egy kicsi hajót a Dunasafari nevű magánvállalkozás, hogy megmutassa a folyó rejtett szépségeit. Lakatos Tamás, a cég vezetője nem titkolta, hogy nehéz gyakorlott hajóvezetőt és matrózt találni, főleg olyat, aki beszél valamilyen idegen nyelvet, holott ez nagyon kell, hisz a hajót kibérlő turisták gyakran külföldiek.
A mohácsi komp hajnali öttől este nyolcig szállítja az utasokat. A 33 járművet befogadó hajó zavartalan üzemeléséhez az kell, hogy az önkormányzati tulajdonú cégnél legalább 18 „vízjártas” ember szolgáljon. A létszám biztosítása nem könnyű ismerte el Csóka István a városgazdálkodási kft. hajózási ágazatvezetője. Matrózhiány dolgában – természetesen – megkerestük a Mahartot is, ám a cég nem kívánt válaszolni kérdéseinkre.
Matrózokat egy fővárosi szakgimnáziumban képeznek, emellett több cég is rendszeresen indít 40-60 órás – 60-100 ezer forintba kerülő – tanfolyamot a leendő csíkos pólósoknak. Az úszni tudó, nagykorú jelentkezők el kell sajátítsák a vízi közlekedés, az evezés, a csomókötés, a hajókarbantartás, az életmentés, valamint a tűz- és balesetvédelem alapvető szakmai fogásait. A kurzusokat indító vállalkozások szerint egyébként azért kevés a matróz és a hajóvezető a honi vizeken, mert elcsábítják a külföldi cégek a magyar szakembereket. Ezt a véleményt nem vitatják a hajózással foglalkozó hazai cégek vezetői sem.
A Hajós Akadémia éveken át indított matrózképzést, s az alapítványi tulajdonú intézmény szakmai vezetője, Horváth Imre hajózási mérnök állítja, hogy a Magyarországon végzett matrózok 80 százaléka immár a határainkon túl dolgozik. Horváth szerint itthon a matrózok bére 150-200 ezer forint, a szezonálisan működő hajókon ennél valamivel több, nyugaton viszont 450-550 ezer forintnyi eurót keres a hajók segéd- és betanított munkásnak minősülő személyzete. A hajóvezetők fizetése nálunk általában 350-450 ezer forint között mozog, ám a külföldi hajókon – megfelelő vonalismerettel és nyelvtudással - millió fölött keresnek a kormányosok.
Vagyis amíg a matrózok és hajóvezetők itthoni bére nem közelíti meg a határon túl dolgozók bérét, a hazai vízijárművel folyamatosan munkaerőgondokkal küszködnek majd. Ez különösen igaz a – szakmában csak pingpong-hajónak becézett - kompok esetében, mondta az egyik matróztanfolyamokat szervező cég irányítója. A legtöbb komp nem tudja emelni a jegyárat, némelyik az érintett önkormányzatok támogatása nélkül nem is működhetne. Így viszont a hajón szolgálók bére rendkívül alacsony. Olyannyira, hogy az elmúlt években fellendült kivitelező iparban napszámosként is többet keres egy férfi, mint matrózként. Így aztán az idegen nyelvet nem beszélő matrózok feladják a hajós életet, és inkább maltert kevernek.
