Burka

Egyet kell értenünk Rotterdam marokkói származású polgármesterével. Ahmed Aboutaleb azt mondta: sok a törvény, de kevés a rendőr, és a városnak vannak égetőbb problémái annál, minthogy 150 eurós büntetéssel tartassák be a burkaviselet tilalmát.

A menekültellenes orbáni hisztéria a jelek szerint nem múlt el nyomtalanul az Európai Unióban. Azt még csak megértenénk, hogy a terrorizmustól való félelemből törvényben tiltják a bukósisak, a símaszk utcai viseletét. De most Franciaország, Belgium, Bulgária, Ausztria és Dánia után Hollandiában is betiltották a nők egész arcát eltakaró öltözéket. A példán felbuzdulva Németországban is újra kezdődött a vita ugyanerről. A fő érv itt sem a terrortól való félelem, hanem "kulturális": a burka a nők elnyomásának jelképe vagy csupán a vallási szabadság gyakorlása. Amihez német részről a kereszténydemokrata mezőgazdasági miniszter, Julia Klöckner hozzátette: az ügy nem a ruhadarabról szól, hanem arról a képről, amit az egész női nemről kifejez. - A burka nem tartozik Németországhoz - értett egyet Thorsten Frei, a CDU frakcióvezető-helyettese.

Ami jelzi: az európai politika számára túl nehéznek bizonyul már annak megfogalmazása is, hogy mivel van dolgunk. Ha pedig valamivel nem tudunk mit kezdeni agyban, akkor egyszerűbb betiltani, s nem szembetalálkozni vele az utcán.

A kérdés valójában azért eldönthetetlen, mert nincs értelme. Ha ugyanis a burka a nők elnyomásának jelképe, akkor európai polgárként nem tudunk egyetérteni vele, de talán az elnyomott nőkre bíznánk, hogy tiltakoznak-e ellene. Ha pedig vallási jelkép, akkor békén kéne hagyni.

Hosszú sora van annak, hogyan lett egyéni viselet egy-egy vallás jeléből, ki, miért óhajtja nyakában hordott kereszttel vagy Dávid-csilaggal, esetleg burkával is közölni a külvilággal, melyik közösséghez tartozik. Ami akkor is a benső magánügy, ha külsővé tették. A vallásszabadság pedig a szabadság része.

Amúgy: mit szól vajon Frei úr, amikor egy iszlám ország a keresztény kisebbsége nyakából száműzi a keresztre feszített Jézust?