Apák és ...

Még mindig itt tartunk. Vagy ha úgy tetszik: újra. Van valamilyen ügy, annak szereplői, de igazából nem ők a fontosak, hanem az egyikük lánya. Akinek persze semmi köze a történethez, csak annyi, hogy van családja (mint általában mindenkinek). Donáth László ismert ember. Parlamenti képviselő is volt – szocialista színekben -, lelkész, okos ember. Most szexuális zaklatással gyanúsítják. Nem tudjuk, mi történt. Csak feltételezések vannak. A hatalom médiája mindenesetre gondosan felfújta az esetet. Meglehet, Donáth hibázott. Az is, hogy semmi sem úgy történt, ahogy sugallják. De az ügy tálalása szempontjából mindez lényegtelen is. A lelkésznek három gyereke van. Egyikük nemrég az érdeklődés középpontjába került. A Momentum ugyanis két képviselői helyet szerzett az Európai Parlamentben. Donáth Anna ezzel az uralkodó rezsim ellenségévé vált. Mivel kinyitotta a száját és mivel szembe mert szállni a hatalommal. Felháborító. Egyelőre azonban – úgy látszik - a propaganda-gépezet nem talált semmit, amivel le lehetne járatni. Akkor hát megtámadják az édesapján keresztül. Csurka István lapjában, a Magyar Fórumban jelent meg a 90-es évek elején – az MDF kormányzásának hajnalán - az Apák és fiúk című cikk. Ami arról szólt, hogy a választáson második helyet szerzett SZDSZ vezetőinek többsége olyan családból származik, amelynek kommunista múltja van. Felmenőik miatt tehát ők sem lehetnek rendes (magyar) emberek. Majdnem harminc év elteltével ugyanezt az aljas lejártató módszert alkalmazzák. Nem mondják ki – hiszen akkor perelhetők lennének –, de egyértelműen sugallják a bűnösséget. És tovább is mennek. Egy feltételezett zaklató ellenzékinek számító lánya sem lehet rendes ember. A híveket, de még sok bizonytalant is könnyű megvezetni. Hiszen hinni akarják, amire a központ akár csak utal. Bizonyítékot vélnek látni ott is, ahol legfeljebb kérdőjelek sorakoznak. Régóta és egyfolytában kampány van. Kérlelhetetlen harcban állnak az ellenséggel. És láthatóan senki sincs biztonságban.    
Frissítve: 2019.08.09. 09:12

Itáliai kakasunk

Hajnalban kellett volna indulni, rendes parasztembernek ez nemigen okozna gondot, ő már nyitáskor ott állna a vásár kapujában, elsőként gusztálva meg malacot, nyulat, óriás ludat és kölyöktacskót. De az öt óra nekünk korai, s állatainkat is úgy szoktattuk, hogy hét előtt nemigen kelnek. Reggel fél kilenc, mikorra Ónodra érünk, s mivel először vagyunk itt, a szánkat is folyamatosan tátjuk a csodálkozástól. Sárga mellényes közmunkások minden kanyarban, kezükben parkolójegyes tömb, ötszáz forint a napijegy, s látva az áradatot, ami előttünk hömpölyög, tisztes bevétel keletkezik itt minden hónap első csütörtökén, amikor is országos állat és kirakodóvásárt rendeznek. Bár a sorrendet immáron illene megfordítani, hisz a kirakodás úgy nyolcvan-húsz százalékban győzi le az eredeti funkciót. Külön soruk van a ruháknak, a cipőknek, a függönyöknek, a műanyag kis traktoroknak, a kifejezéstelen tekintetű hajas babáknak, s az ezoterikus küttyöm-püttyömöknek, kezdve a kabbala védelmi karkötőktől a nagy lótuszkristályokig. Eltart egy darabig, mire átverekedjük magunkat az alpakka kanalak és nokedliszaggató-készletek tengerén, mintegy uszályként húzva magunk után a sült hurkák, fokhagymás kolbászok, lacipecsenyék, kürtős kalácsok és rózsaszín vattacukrok illatelegyét. Kisállatok és sertések. Ez a két kategória igazít útba a térképen, s valóban, egy drótkerítéssel elzárt területen végre megtaláljuk, amiért jöttünk, s amiért talán a XIV. század óta jönnek mások is, mióta Zsigmond király vásártartási jogot adományozott a településnek, s lett, mint ilyen, azóta is ez egyik legrégebbi és legnagyobb vásári helyszín. Itt vett lovat nagyapám, de ha ő nem is, valamelyik üköm bizonyosan, s persze jó lenne az időben visszautazva látni, hogy ha négy-ötszáz évvel ezelőtt ugyanitt valamely női ősöm, elődöm beleszeretett egy karkötőbe, az vajon milyen lehetett. Indiai futókacsáért jöttünk amúgy, hasznos jószág, azon túl, hogy édesen totyog - és valóban tud futni, ha úgy tartja úri kedve vagy épp kergeti a kutya -, ennél is előnyösebb tulajdonsága, hogy megeszi a meztelen csigát. A jóisten elég szórakozott kedvében lehetett, amikor ezt a nyúlós és sikamlós jószágot megteremtette, bár, ha alaposabban utánaolvasunk, kiderül, hogy a fajtán belül is vannak hasznosabb és kevésbé hasznos variációk. Az, amelyik a mi zöldségeinket eszi, vélhetően az utóbbiak közé tartozik, s mivel éjszaka fejlámpával kint bóklászni és célirányosan összeszedni őket nem tűnik célravezetőnek, marad a szárnyas, amelyiknek kedvenc csemegéje ez. India futókacsát azonban senki nem hozott a vásárba, vagy ha igen, azt már hajnalban felvásárolták az idejében ideérkezők. Így maradt a bóklászás, a nézelődés, a szóba elegyedés. Aztán megpillantottuk őt: ezer színben pompázott, a narancstól az ezüstszürkéig, taraja pedig úgy piroslott rátarti feje búbján, mintha igazi rubinból lenne. Megalkudtunk rá, az itáliai karvalyszínű kakasra, hónunk alá csaptuk, elhoztuk. Meztelen csigát ugyan nem eszik, ám ennyi gyarlóság egy ilyen szépségbe belefér. 
Szerző
Doros Judit
Frissítve: 2019.08.09. 09:11

Kétszázötvenöt

Több tömeglövöldözés volt eddig 2019-ben az Egyesült Államokban, mint ahány naptári nap. Egészen pontosan kétszázötvenöt támadás jutott az év eddigi kétszázhuszonegy napjára – a legutóbbi kettő között alig 13 óra telt el. Így majdnem minden nap új felelősök merültek fel az „agresszióra nevelő” videójátékoktól, a mentális betegségeken át, az elnökig. Az elkövetők pedig többségében fiatal férfiak voltak. Így valóban, első pillantásra, azok a videójátékok, amelyeknél a legtaktikusabb katona kerül ki győztesen, egészen egyszerű magyarázatnak tűnhetnek arra, miért is kapják elő olyan könnyedén a fiatalok a fegyvereiket. Azonban ezeket a játékokat a világ minden táján játsszák, más országokban még sincs annyi tömegmészárlás, mint Amerikában, így talán ez alól a súlyos vád alól felmenthetjük a játékok gyártóit.  Aki pedig az elnököt okolja, nos az El Paso-i támadó a mészárlás előtt kiáltványt posztolt egy internetes fórumra, és abban azt hangoztatta, hogy cselekménye „válasz Texas hispán elözönlésére” - Donald Trump tavalyi, félidős választások előtt tartott beszédében pedig egy ehhez kísértetiesen hasonló kifejezést használt, amikor a „bevándorlók inváziójáról” beszélt. Nem ez volt az egyetlen egybeesés Trump szavai és Patrick Crusius manifestoja között, a 21 éves férfi is előszeretettel használta a „fake news” kifejezést is. Ám a rasszista tömegmészárosok már jóval a jelenlegi elnök regnálása előtt megjelentek, így bárki bármit gondol is Trumpról, ez nem írható teljes mértékben az ő számlájára.  Betegnek sem nevezhetünk minden tömeggyilkost, hiszen a legutóbbi kutatások alapján közülük többen, semmiféle mentális problémával nem küszködtek. Egyszerűen csak ölni akartak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fenti okok nem játszottak szerepet a tömeglövöldözésekben. Hanem inkább azt, hogy a közös nevezőben kellene keresni a legfőbb hibát: mégpedig a fegyverekben, és hogy a támadók ilyen könnyen hozzájutottak azokhoz. 
Frissítve: 2019.08.09. 09:07