Képesek szenvedni

Publikálás dátuma
2019.08.11. 12:43

Fotó: Carol Smiljan/NurPhoto / AFP
Három nap alatt csaknem 125 ezren írták alá a petíciót, amelyben azt követelik, hogy a kutyáját brutális módon kivégző balotaszállási asszony a lehető legszigorúbb büntetést kapja. Hosszú idő után megszólalt a politika is: a kormánypárt ifjúsági szervezete a büntető törvénykönyv szigorítását sürgeti az ilyen esetekre, az állatvédők szerint viszont a meglévő törvényeket kéne betartani. Mindez a szerencsétlen jószágon már nem segít, de legalább ismét megmozdult valami.
Egyetlen nap alatt két brutális állatkínzási esetre derült fény: a Baranya megyei Dencsházán a kocsmárosnő a gyanú szerint azzal bízott meg egy helyi férfit, hogy némi alkohol és étel ellenében végezze ki a kutyáját, majd ássa el azt. A Bács-Kiskun megyei Balotaszálláson pedig egy asszonyt tetten értek az állatvédők, amikor a kutyáját egy zsinórra kötve húzta a kocsijával. A 68 éves nagymama azzal védekezett, hogy csak meg akarta leckéztetni a kutyát, amelyik elszökött otthonról. Az állat nem élte túl a kínzást.

A törvény erőtlenségével

Azt, hogy évente hány emberölési vagy zseblopási ügyben nyomoz a rendőrség, pontos statisztikák tartják számon. Azt viszont, hogy hány állatkínzásos eset történik, nem lehet pontosan tudni, „arról ugyanis senki sem vezet statisztikát vagy az esetek nem kerülnek napvilágra” – mondta néhány hónappal ezelőtt a VG.hu-nak Schreiter Katalin, az Országos Állatvédőrség Alapítvány munkatársa egy akkori eset kapcsán. Ráadásul – tette hozzá – állatot nemcsak fizikálisan lehet kínozni, hanem mentálisan is. Ha egy kutya például ki van kötve egy félméteres láncra úgy, hogy nem tud leülni vagy lefeküdni, az lényegében állatkínzás, de a jogszabály szerint inkább a gondatlan állattartás kategóriájába tartozik, ha a tulajdonos úgy nyilatkozik, hogy az állatot csak nemrég kötötte meg. A szakember szerint a hatóságoknak meg kéne tudni különböztetni ezeket a jogeseteket egymástól, de legfőképp foglalkozniuk kellene velük. A hivatalos szerveknek viszont sem kapacitásuk, sem szakmai tapasztalatuk nincs az ilyesmire. És miközben egymásnak dobálják az éppen aktuális esetet, az állat már talán nem is él. Pedig a törvények nem rosszak. Ezt már az Állatvédőrség vezetője mondja a Népszavának. Tornóczky Anita szerint van jó állatvédelmi törvényünk, és a büntető törvénykönyv ide vágó passzusai is viszonylag egyértelműen fogalmaznak, de a jogalkalmazók legtöbbször nem élnek a felkínált lehetőségekkel. „Nagyon sok enyhítő körülmény van, amit általában figyelembe vesznek a bíróságok, ha egyáltalán eljut hozzájuk az ügy. Ilyen, ha az illető családfenntartó, ha büntetlen előéletű vagy ha beismeri a tettét” – mondja a hivatásos állatvédő. Hozzáteszi, hogy az ügyek nagy része már nyomozati vagy ügyészi szakban elvérzik, mert akiknek ez dolguk lenne, nem megfelelően gyűjtik az adatokat. Például a lehető legritkábban boncolják fel az állatot, ami viszont egyértelművé tehetné a brutális kínzásokat. (A mostani, balotaszállási esetben ezt megtették, mert felmerült a gyanú, hogy az állat még élt, amikor az asszony eltemette.) Volt olyan ügyük – meséli –, amikor egy óvodai gondozóként dolgozó hölgy kidobta a harmadikról a saját kutyájukat, mert az állítólag megkapta a gyereket. A kutya mindössze 3 kilós volt, a gyereken pedig hajszálnyi karcolás keletkezett. Az ügy el sem jutott a bíróságra, mert a nyomozók szerint nem történt bűncselekmény. A „máshogy el nem hárítható veszély okozása” kezdetű passzust alkalmazták, ami ugye azt jelenti, hogy ha az asszony nem dobja ki az ablakon a kutyát, a gyerek élete került volna veszélybe. „Nonszensz” – summázza az esetet az állatvédő.

Nem mondják nekik

Mindez azért is különösen érdekes, mert avatatlan szemlélő számára úgy tűnhet: igenis van társadalmi nyomás a hatóságokon. A mostani balotaszállási ügy kapcsán például százezernél is többen írtak alá egy online petíciót, amelyben a legsúlyosabb (3 év) letöltendő börtönt kérik az asszonyra. „Ilyen kirívó esetek kellenek ahhoz, hogy a jogalkotók, de főleg a jogalkalmazók megtapasztalják, igenis van társadalmi nyomás” – mondja Tornóczky Anita, aki szerint a legnagyobb probléma az, „még mindig nincs benne a fejekben, hogy ezek az esetek valós társadalmi veszélyekre mutatnak rá”. Ilyen például, hogy az állatkínzók legalább fele kiskorú, akikkel szemben semmilyen retorziót nem alkalmaznak, így valószínűleg sosem tanulják meg, hogy ilyet nem szabad csinálni. „Az Egyesült Államokban számos kutatást végeztek, amelyek egyértelműen kimutatták, hogy a fiatalkorú állatkínzók jelentős része később más erőszakos bűncselekmények elkövetője lesz. Nálunk a hatóságok inkább szemet hunynak ezek felett, a gyámhatóság például általában nem kapcsolódik be egy-egy ilyen esetbe. Pedig egy 8–12 éves gyerek nem véletlenül lesz állatkínzó. Ő maga is lehetett bántalmazás áldozata” – mondja Tornóczky Anita. A bírósági gyakorlat szerint, ha valaki először követ el állatkínzást (vagyis első alkalommal sikerül rábizonyítani), akkor megússza egy dorgálással vagy legfeljebb felfüggesztett szabadságvesztéssel, mondván: tette nem veszélyes a társadalomra. Mármint az emberire. De – mondják az állatvédők – ez nem igaz. Ha valaki a kutyáját a kocsi után köti és hagyja kimúlni, az nemcsak állatkínzó, hanem garázda is, aki félelmet, megütközést kelt a társadalomban. És ha ezt nem ítélik el egyértelműen és következetesen, az felmentést adhat a hasonló esetekben. A nő, aki szadista módon végezte ki a kutyáját, „valószínűleg beszűkült tudatállapotban volt, de ettől még keményen büntetendő a cselekedete, az ilyen magatartásnak nincs helye a társadalomban. Ha valaki ma ilyet tesz egy állattal, az legközelebb akár mással is képes lehet így viselkedni” – erősítette meg kollégája szavait Seres Zoltán, az Orpheus Állatvédő Egyesület elnöke. „Az az ember, aki csak azért, mert a kutya elszökött, úgy viszi haza, hogy a kocsi után köti, arra nem bíznám rá se a gyerekemet, se az unokámat. És ez az ember állatokat tarthat a mai napig. Ahol ennyire egyértelmű, hogy kínzásról van szó, egyszer s mindenkorra el kéne tiltani az illetőt az állattartástól. Azonnal. De abban az országban, ahol a pedofil, ha szabadul, nevelheti a saját gyermekét, mit várhatunk?” – teszi fel a kérdést Tornóczky.

Dolog, nem dolog

Harcos állatvédők és magukat „józan polgárnak” tartó, kétségkívül jóérzésű emberek is vitatkoznak azon, vajon milyen alapon járnak jogok egy állatnak? Bizonyított tény, hogy a gerinces állatok rendelkeznek értelmi képességgel, sőt énképpel is, ebből következően pedig képesek érezni és gondolkodni, ezáltal cselekedni. Nagyjából ezt fogalmazza meg az állatok védelméről és kíméletéről szóló legalapvetőbb törvényünk, az 1998. évi XXVIII. törvény. A jogszabály első mondata szerint „Az Országgyűlés – annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó köz­érzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége…”. Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet Kasza-Szalontai Éva jogász, aki egy cikkíró pályázat keretében foglalkozott a kérdéssel – a polgári törvénykönyv 2013-as változata az 5. könyvben foglalkozik az állati jogokkal. Az 5. könyv pedig az úgynevezett dologi joghoz kapcsolódó szabályokat foglalja magába, vagyis a jog itt már egyértelműen mint „dolgokat” kezeli az élőlényeket. „Miért ne kaphatna, egy saját kis részt, mondjuk a második könyvben, az ember mint jogalany után, egy önálló cím alatt? Egy állatnak miért ne lehetne jogképessége, amely konkrét alapvető jogokat juttat számára?” – teszi fel a kérdést a jogász, majd hozzáteszi, hogy az új Ptk. legalább már foglalkozik az állati jogokkal, és úgy fogalmaz, hogy bár „az állatok nem dolgok, de a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével rájuk is a dolgokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni”. Ha az olvasó ezt fából vaskarikának érzi, ne aggódjon, nincs egyedül. A jog nem mindig képes (vagy akar) megfelelni a józan paraszti észnek. A legutóbbi két sokkoló eset után talán ismét lépéskényszerbe kerülnek a jogalkotók és a jogalkalmazók. Ennek egyik jele, hogy a Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas sajtóközleményt adott ki, melyben arra kérik a „Nagy Testvért”, hogy támogassa a büntető törvénykönyv szigorítását az állatkínzókkal szemben. Szeretnék, ha az Országgyűlés őszi ülésszakában már napirendre is vennék a tervezett módosítást. A dolog értékéből semmit sem von le, hogy az MSZP frak­ció­ja évek óta az állatkínzók büntetésének szigorításáért lobbizik, a Fidesz pedig eddig rendre leszavazta a javaslataikat. A bíróságok egyébként az enyhe ítéleteknél arra hivatkoznak, hogy súlyozniuk kell: nem ítélhetnek valakit 2-3 éves börtönre egy állat megkínzásáért vagy haláláért, amikor egy ember ellen elkövetett maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértésért is ugyanekkora büntetés jár. „Ezzel mélyen nem értek egyet – mondja Tornóczky Anita. – Krimino­lógiai kutatások bizonyítják, hogy az állatok elleni bűncselekmények az emberek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények előszobái.”

Nekilódult a politika

A Fidelitas mostani törvénymódosító javaslata értelmében akár már jövő évtől börtönbüntetéssel lehetne sújtani azokat, akik állatokat bántalmaznak. A szocialisták szeretnék, ha ezzel együtt növelnék az orvvadászati és -halászati büntetési tételeket is a védett állatfajok esetében. Azonnali börtönbüntetést kérnek továbbá azokra, akik tiltott állatviadalokat szerveznek vagy arra állatot átadnak, illetve kiképeznek.

Szerző
Frissítve: 2019.08.11. 12:51

Heti abszurd: Boldog bojkottot!

Publikálás dátuma
2019.08.11. 10:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
„A színes kis palackok terve már akkor elkészült, amikor főméltóságú Boldog István még szakmányban itta a Coca-Colát, nem is sejtve, hogy e nemzetellenes ivászattal végzetes sebet ejt az ország testén, oda a magyarság megmaradása, irgalom anyja, ne hagyj el.”
Most, hogy kólát iszik az is, aki nem szereti, és soha többet nem iszik, aki igen, váratlanul eljutottunk az emberiség végső nagy kérdéséhez. De mivel bemelegítés nélkül soha nem állunk neki a glóbusz megemelésének, de még a világ megváltásának sem, pihenjünk meg picit ebben az üdítő történetben. Nyár van, káni-kóla, szórakozni vagyunk. Mert mi történik velünk, drága véreim, magyarok, finnugor und huntürk barátim? Egy átlagosan ravasz világcég kieszelt egy nem túl eredeti, de még mindig hatásos marketingkampányt (Love is love), és szivárványszínbe öltöztette a termékeit a csúcsszezonra, jelezvén, a nemi identitás nem adhat okot kirekesztésre, de még egy lightos koncentrációstábor-építő programra sem. De leginkább azt jelezvén: a haszon (is) kulcs. A színes kis palackok terve már akkor elkészült, amikor főméltóságú Boldog István még szakmányban itta a Coca-Colát, nem is sejtve, hogy e nemzetellenes ivászattal végzetes sebet ejt az ország testén, oda a magyarság megmaradása, irgalom anyja, ne hagyj el. Boldog képviselő nem mellesleg vezethetné a Fidesz szélsőjobb szárnyának melegellenes kabinetjét, annyi melója van már a Pride betiltásában, hogy tíz percre igazán betilthatná magát a szerveződést, de akár a kikezdett kólagyártó is alkalmazhatná a honatyát, mert a hírverésben összehasonlíthatatlanul sikeresebb. Nem baj, csak csinálja négy fal között, mondaná erre a Facebook egyszeri népe, de nem: a képviselő elment a falig, és azon túl is képvisel.
De mit is? Egy olyan politikát, ami alighanem akarva sem tudna kevésbé kártékony lenni, mint a világ bármilyen (gondoljon bárki, amire csak akar, én nem merek) nemi identitása. Szerintem a jófejség nem nemiség kérdése, erre bizonyság a Fehér Heteró Férfiak (és nők) jelenlegi kormánya, ami annyira elkúrta, hogy bármi jobb náluk. Tényleg bármi. Mert nézzük a kormány egyetlen szerelmetes médiáját. Bizonyos Kunszabó publicista konkrétan elvitte a show-t, és felszólította a kólát, azt a bizonyos szénsavas, kiöntéskor ragacsos üdítőitalt, hogy ne szóljon bele a nagyok dolgába. „Kóla létedre meg akarod mondani nekünk, hogy mi a jó és mi rossz?” Szegény kóla, azóta gondolkodik, megmondja-e az igazat. A nemzetikóla-kutatásban rövidesen előrehaladott állapotba kerülő MTA ügye méltatlanul alul habzik ezekben a napokban. Pedig itt van ez a Maróth akadémikus, Nagy József csinált vele interjút a 24.hu-n, ahonnan megtudhattuk, a klasszika-filológus egyetlen akadémikussal sem találkozott, aki ne örvendett volna a soha vissza nem térő alkalomnak (az a gyakori tömeg a Széchenyi téren a Békemenet lett volna?), miszerint mostantól végre a kormány tudja szűk 7:6-os többséggel megmondani, mit érdemes kutatni. Egyszerűbb és olcsóbb volna, ha a kormány megalapítaná a Rákosi Mátyás óta áhított éceszgébert, a Kutatási Végeredményeket Igen Ügyesen Megsaccoló Intézetet, és akkor mindenki nyugodtan elmehetne kólát nem inni. Maróth professzor úgy látja, a „mai politikai vezető rétegnek nincs vagyona, szemben az előzővel” (Tiborcz, Mészáros, Rogán, Lázár etc., arcizom se rezdül), és „az ellenzéki jelölteknek csak pitiáner ígérgetésre futotta”. Orbán Viktor legyen a talapzatán, aki ettől az akadémiától nem kap heveny gyönyörrontást. De hogy szavamat ne felejtsem, az emberiség végső nagy kérdése olyan förtelmesen vulgáris, hogy gondoljon a kedves nyájas, amire csak akar, és írja ide, belelóghat akár a PINK-be is: Békés bugyborékolást! (Lapzárta után érkezett a hír, hogy Boldog István Wikipédia-oldala változatlan egészen azóta, hogy névtelen szerkesztők odaírták: a Coca-Cola atlantai központja válságtanácskozást hívott össze a bojkottja miatt.)
Szerző
Frissítve: 2019.08.12. 13:41

Izzadó szikék, ájuló orvosok

Publikálás dátuma
2019.08.11. 08:16

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A műtőasztalon kiszolgáltatottan fekve nehéz aggasztóbb helyzetet elképzelni annál, mikor az operáló személyzet azért nem tud koncentrálni, mert 35 fokban, óriási páratartalom és levegőtlenség közepette kell(ene) helytállniuk. A rémálomba illő helyzet sok intézményben napi valóság, a magyar kórházi műtők jelentős része ugyanis nem klimatizált. Megnéztük, és kiderült: betegbiztonság terén nagy a lemaradásunk Németországgal, Angliával, de még egy sor afrikai országgal szemben is.
Nyáron meleg van – erre azért lehet számítani. Mégis, bizonyos esetekben úgy csodálkozik rá a hőség következményei­re a kormány, mintha legalábbis Finnországban élnénk. Ez látszik abból, hogy a kórházak fenntartója (Állami Egészségügyi Ellátó Központ) a vis maior keretből oltaná a tüzet a magyar kórházak műtőiben, ahol a hőség miatt sorra ájulnak ki a betegek mellől a dolgozók. „Idén nyáron volt olyan időszak, mikor a klíma meghibásodása miatt több mint 30 fok volt a műtőben, magas páratartalommal, a gépek egy része el is romlott emiatt” – erről egy Baranya megyében dolgozó aneszteziológiai szak­asszisztens beszélt lapunknak. Hozzátette, mára sikerült orvosolni a problémát, de ehhez az kellett, hogy a dolgozók nyomás alá helyezzék a vezetőséget. „Ultimátumot kaptak, hiszen ilyen körülmények között nem tudtunk dolgozni, volt, aki elájult a műtét alatt. Néhány beavatkozást el is kellett halasztani, mert egyszerűen nem tudtunk operálni. Most hívjuk vissza a betegeket.”   A kórházi műtőkben uralkodó forróság egy hónapja került a hírekbe, miután kiderült, hogy számos helyen a kánikulában is klíma nélkül üzemelnek a helyiségek. A fővárosi Semmelweis Egyetemhez tartózó Kútvölgyi helyzetéről a Magyar Hang írt elsőként. A lap szerint ott a hőség miatt lett rosszul operáció közben az egyik alkalmazott. A műtőkben évek óta nem működött a klímaberendezés, a felújítást pedig arra hivatkozva halogatták, hogy hamarosan úgyis költözik a kórház. Lapunkkal az egyetem most annyit közölt, mikor az intézmény helyzetéről kérdeztük, hogy „az egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjében működő II. Számú Sebészeti Klinika folyadékhűtőjének javítása már befejeződött, a berendezés folyamatosan működik… A Nőgyógyászati Klinika két telephelyén az elérhető legkorszerűbb berendezés közbeszerzése zajlik jelenleg”.
Kérdés, hogy akkor is ilyen gyorsan megoldódott volna-e a Kútvölgyi helyzete, ha nem kerül a hírekbe, és vajon hány kórházban lehetnek még hasonló nehézségek? A Magyar Kórházszövetség felmérése szerint a műtők 33 százalékában, az intenzív osztályok 41 százalékában, a betegszobák 98 százalékban nincs hűtés. A Népszavának Ficzere Andrea, a szövetség elnöke beszélt arról, hogy a 108 kórházból csupán 46 válaszolt a feltett kérdésekre. A válaszokból az derült ki, hogy nemcsak a klíma hiánya a gond, hanem az is, hogy a meglévők kétharmada elavult készülék, az intézmények felének pedig nincs pénze a karbantartásra. „Az ország gazdasága azt megengedi, hogy a műtők mindenhol légkondicionáltak legyenek. Ha ez nincs így, abban a kórház vezetőjének is van felelőssége, segítséget kell kérni az egészségügyi ellátótól, a tárcától, végső soron a kormánytól” – ezt Rétvári Bence parlamenti államtitkár szorgalmazza egy írásbeli kérdésére adott válaszában, amit a Napi.hu szúrt ki. Eszerint a klímaprobléma valójában inkább a kórházigazgatók hibája, hiszen néma gyereknek… Kerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy kiderüljön, eddig hány intézmény kért segítséget és pontosan mekkora összeget fordítottak tavaly és idén arra, hogy klímát szereljenek a kórházak műtőibe, de kérdéseinkre nem érkezett válasz.

Fertőzésveszélyes hőség

„A klíma hiánya nálunk is súlyos gondokat okozott. Előfordult, hogy el kellett halasztani a beavatkozásokat, hiszen képtelenség volt egy kis helyiségben annyi embernek végigállni egy többórás beavatkozást, főleg, hogy a röntgen miatt ezt sokszor ólomkötényben kellett végigcsinálnunk” – erről egy neve elhallgatását kérő, fővárosi kórházigazgató beszélt lapunknak. Szerinte az izzadság miatt nagyobb lehet a fertőzésveszély is egy meleg műtőben, bár ez még csak-csak kivédhető. Egy operáció viszont könnyen lehet olyan hosszú, ami magas hőmérsékleten már jelentős terhelést jelent a személyzetnek. „A figyelem fenntartása is nehezebb ilyen körülmények között. Nálunk is volt, aki elájult, de végül megoldottuk a kérdést, bár ez egy igen nagy beruházás volt” – meséli az intézményvezető. „Nem egyformán rossz a helyzet, a fővárosi műtők egy része jól felszerelt, de fertőzést bárhol kaphatsz. És mivel senki nem ad ki semmilyen adatot, a betegnek fogalma sincs, hol mire számíthat” – mondja egy főleg Budapesten praktizáló sebész-nőgyógyász. Mindennek illusztrálására elmondja saját történetét. Még tavaly diagnosztizáltak nála egy rosszindulatú bőrelváltozást, amit sürgősen el kellett távolítani. „Nem volt nehéz műtét, és nem is tartott tovább fél óránál – meséli. – És bár tisztában voltam vele, hogy a mi kórházunkban az utóbbi hónapokban többször támadta meg a betegeket egy úgynevezett szuperbaktérium (az általánosan használt antibiotikumoknak ellenálló fajta), mégis a mi műtőnk mellett döntöttem. Gondoltam, az operáló orvos majd eléggé körültekintő lesz, mégiscsak kollégáról van szó.” Körültekintés ide vagy oda, a sebész-nőgyógyász sebe nem akart gyógyulni. Hónapokig kapott különféle kezeléseket, de a műtőben szerzett fertőzése miatt a mai napig nem tünetmentes. „A legszörnyűbb az egészben nem is a saját bajom, az majd egyszer csak elmúlik – mondja. – Hanem inkább az, hogy tényleg nincs olyan műtő ma Budapesten, amelyiket nyugodt szívvel ajánlanám, mondjuk, a családomnak.”

Követendő angol példa

„A betegek szempontjából elengedhetetlen, hogy olyan műtéti körülmények legyenek, amelyben tényleg a legnagyobb biztonságban vannak, és minimális a fertőzésveszély” – szögezi le Hegedűs Zsolt, az Újratervezés szakmai orvoscsoport tagja. Az ortopéd sebész 2005 óta Angliában is operál, ott soha nem volt probléma a műtő hőmérsékletével és a sterilitással sem. „Ha nincs 21 fok a műtőben, akkor csúsznak a műtétek; ha kell, akár töröljük is a nem sürgős operációkat. Angliában publikusak a kórházi fertőzések adatai, éppen ezért nagyon figyelnek az intézmények arra, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a kockázatokat és a fertőzések előfordulását. Ez leginkább betegbiztonsági szempontból fontos, de egyben óvják a kórház és az orvoscsapat hírnevét is.” Az orvosokat ott nem motiválja több műtétre a hálapénz rendszere sem, hiszen ugyanannyit keresnek, ha operálnak, mint ha nincs erre lehetőség a műtő túlmelegedése miatt. Fontmilliárdokat áldoznak kutatásokra és azok ki­elemzett eredményeinek gyakorlatba ültetésére, így arra is, hogy minden beteget, aki tervezett műtétre vár, a lehető legmegfelelőbb, legfelkészültebb helyen kezeljék, és ne kelljen a szükségesnél több beavatkozást végezni. Angliában és Németországban is az úgynevezett laminar flow rendszer működik a műtőkben. Ez azt jelenti, hogy a tisztított, állandó hőmérsékletű és páratartalmú levegő a plafonból egyenletesen áramlik, így nincs turbulencia, ami felkavarná az apró porszemcséket. Így pozitív nyomás alakul ki a műtőkben, ami miatt kizárólag tisztított levegő jut be. A hőmérséklet állandó, de ez is szabályozható. „Nálunk körülbelül 20 fokra van beállítva, császáros kismamáknál a kisbaba miatt 22-24 fok lehet, de a kisbaba speciálisan neki kialakított ágyban fekszik, amit 30 fokra kell beállítanunk. Emellett meleg és száraz takarót is terítünk rá, legalább két rétegben. A műtőket a központi folyosóról lehet megközelíteni, kettős zsiliprendszerrel, dupla ajtóval, amelyek nem lehetnek egyszerre nyitva” – mondja egy Németországban dolgozó aneszteziológus szakorvosjelölt. Ő egyetlen percet sem dolgozott Magyarországon, amint lehetett, kiment, de a férje, aki most baleseti sebészrezidens, 15 éve műtősfiúként belekóstolt a magyar egészségügybe. Akkor egy budai kórházban az egyik kórteremből alakították ki a műtőt, és nyáron egy normál klíma üzemelt. Sterilitásról itt sem beszélhetünk. „Amikor Bristolban az első napon az igazgató körbevezetett minket az új kórházban, bemutattak a takarító­személyzet vezetőjének is, mint »a legfontosabb személyt a kórházban«. Megmutatták a műtők fölött működő zárt keringési rendszert és az összes gépet, ami azt segíti, hogy a kórház tiszta és a műtők sterilek legyenek. Míg kint az orvos a leggyengébb láncszem is lehet, hiszen egy nagyon erős háttér veszi körül és rengeteg biztonsági szűrő segíti, hogy ne tévedjen, addig Magyarországon ez sajnos pont fordítva van. Az orvos vállán rengeteg egyéb olyan teendő és felelősség van, ami sokkal inkább leterheli, elvonhatja a figyelmét, mivel ezek nem közvetlenül a gyógyítómunkájával kapcsolatosak. Átfogó szakmai stratégia kellene miniszteri szinten, hogy megoldják a műtők hűtésének kérdését, nem pedig a vis maior kerettől várni a segítséget 2019 nyarán” – mondja. Angliában évek óta működik az úgynevezett táblás ellenőrző rendszer is, ami Hegedűs szerint nagyban csökkenti a hibalehetőségeket, éppen ezért itthon is érdemes lenne bevezetni. Az egyébként minimális költségvetésű rendszer lényege, hogy minden műtőben egy letörölhető táblán pontokba szedve szerepelnek az éppen operált beteg legfontosabb adatai. Ilyen például a beteg neve, allergiája, a beavat­kozás típusa, hogy melyik oldalon kell ­elvégezni, ki az orvos, mennyi törlőt használtak és hány tűt nyitottak ki. Ezzel még a beavatkozás után is el­lenőrzik, hogy biztosan minden megvan. Általában nálunk nem működik, pedig ez tényleg nem pénzkérdés, és bizonyítottan csökkenti az úgynevezett nemkívánatos eseményeket.

Elképzelhetetlen valóság

Ahogy arra már utaltunk, a műtői klíma távolról sem hasonlít egy sima légkondicionálóhoz. Itt mindennek sterilnek kell lennie, ami jelentősen növeli az árat. De nemcsak drágább, sokkal több odafigyelést is igényel. Egedi Tibor klímaszerelő-hűtéstechnikus több mint negyven éve foglalkozik hűtő-, illetve fűtőrendszerek telepítésével, karbantartásával – a mai napig az ország több egészségügyi intézményében végez teljes körű klímaellátást Kaposvártól Szolnokon és Nyíregyházán át Kisvárdáig. Látott sok mindent az elmúlt fél évszázadban – amikor 1976-ban a Röntgen és Kórháztechnikai Vállalathoz került, a sebészeti műtők légcsatornáiban még galambok is fészkeltek. Persze nem ehhez képest kell nézni a jelenlegi állapotokat, de azért azt, hogy ma Magyarországon tömegével klíma nélkül működjenek műtők, a szakember nehezen tartja elképzelhetőnek. „Nagyon szigorú szabályozás szerint ad ki műtőengedélyeket az ÁNTSZ, melynek egyik alappillére, hogy a helyiség klímabiztonságos legyen. Nagyon komoly központi rendszert kell kiépíttetni ott, ahol operációk zajlanak. Eleve friss, külső levegőt kell mozgatni, aminek a műtőtérbe lépve sterilnek kell lennie. Ez egy nagyon komplett, többfokozatú szűrőrendszerrel érhető el. Ezenkívül a műtőkben kötelezően túlnyomásnak kell lennie, hogy az ajtórések alatt vagy egyéb nyílásokon és réseken ne tudjon a műtő légterébe bejutni nem steril levegő, por, illetve a porral együtt fertőzést okozó vírusok és baktériumok. Elméletileg rendszeresen ellen­őrizni kellene a klímarendszereket, illetve a sterilitást biztosító szűrők állapotát.” Az Egedi Tibor cége által karbantartott és szervizelt kórházak nagy részében a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság által meghatározott protokoll többé-kevésbé működik is, ugyanakkor vannak olyan intézmények is, ahová a telepítés óta, az elmúlt 4 évben egyszer sem hívták őket. Nem tudják, hogy központi irányítás alá került-e az általuk felszerelt rendszer ellenőrzése, avagy ténylegesen nem történt azóta karbantartás.

Méregdrága biztonság

A klímavédelmi hatóság (elvben) ügyel arra is, hogy ne kerülhessen ózonromboló gáz a levegőbe – hiszen míg egy falra szerelt, otthoni készülék kb. 80 dkg, addig egy központi rendszer 40 kg gázzal is dolgozhat. Ezért szivárgásjelző műszer telepítésére is kötelezik az intézményeket. A kórházi műtőket havonta ellenőrzik, éves szinten több százezer forintért. Ilyen karbantartás mellett egy ilyen készülék beszereltetése, valamint a kötelező féléves vagy éves terminusokban meghatározott szivárgás vizsgálata újabb sok százezres terhet ró az intézményekre. Ezt pedig nem mindig tudják kifizetni. A szakember kitért arra is: nemegyszer előfordult, hogy a kórházak jelentős csúszással vagy csak csepegtetve tudják kiegyenlíteni a számlát. Az intézmények költségvetésében ugyanis hatalmas tétel ezeknek a rendszereknek az üzemeltetése, és minél melegebbek a nyarak, annál intenzívebben kell dogozniuk a készülékeknek, hogy tartani tudják a benti hőmérsékletet. Intenzív igénybevételben pedig könnyebben el is használódnak. A műtőhelyiségek (előkészítők, bemosakodók is) levegőellátásáról egyébként külön egészségügyi szabvány rendelkezik – ebben szerepel többek között az is, hogy miután hivatalosan be lett üzemelve egy klímarendszer, azt TILOS leállítani. Adódik a kérdés: mi történik egy-egy áramszünet idején? Ilyen esetekben a készenléti aggregátor veszi át automatikusan a legszükségesebb műszerek, például a lélegeztetőgép és a műtők alapfunkcióinak áramszolgáltatását. Az ember azt hinné, hogy a műtők sterilitását biztosító klíma is nyilvánvalóan rá van kötve erre a vészhálózatra. Egy a neve és intézménye elhallgatását kérő épületbiztonsági szakember állítása szerint azonban abban a budapesti kórházban, ahol ő dolgozik, ez nincs így. Náluk csak a legszükségesebb, hiányukkal az életet közvetlenül és akut módon veszélyeztető műszerek kerültek rá az akkumulátoros hálózatra. Mivel Egedi Tibor az elmúlt néhány évben nemcsak szakemberként fordult meg kórházi műtőkben, hanem betegként is, ahogy ő mondja, szakmai ártalomként volt alkalma megfigyelni több nem általa szervizelt befúvást és sterilszűrő elhelyezését. Bár a Kórházszövetség rögtönzött felmérésének a Népszavában korábban közzétett adatait túlzónak tartja, a kérdésre, hogy minden olyan kórházi műtőben, ahol megfordult, találkozott-e klímával, azt felelte: „Ilyennel-olyannal mindenhol. Amikor például a János kórház sebészeti műtőjébe betoltak, már kába voltam, de a látvány felébresztett. Képzeljen el egy század eleji, boltíves termet olyan állapotban, hogy nem tudja eldönteni, szép vagy ronda. Nem tudtam egészen pontosan megállapítani, milyen a klíma, annyira elterelődött a figyelmem, de a komfortérzetem jó volt, és fertőzést sem kaptam. Persze létezik a másik véglet is: a László kórház transzplantációs osztályának steril szobájában a fal és a mennyezet minden egyes pontja steril szűrőn át engedi csak a levegőt.” Mindenhol így kellene lennie.

Na milyen volt Afrika?

Késmárszky Róbert fej-nyaki sebész, fül-orr-gégész Afrika több országában is dolgozott már; önkéntes orvosként megfordult Ugandában, Nigériában és Malawiban is. Mint mondja, azokban a kiemelt, vezető országos intézményekben, ahol komolyabb műtéteket lehet végezni, nem probléma a műtők hűtése. „Az adományozási rendszernek és a külföldi támogatásoknak hála a kiemelt, vezető kórházak 40-50 százalékában klimatizáltak a műtők. Malawiban inkább a vízellátással volt gond, a bemosakodásnál kancsóból öntötték a kezünkre, de erre készültünk. Ugandában pedig találkoztunk olyan háziorvossal, aki akkor látott életében először vércukormérőt, amikor mi vittünk neki egyet. Vérnyomásmérője volt ugyan, de már félig azt is megette a rozsda” – mondja a szakember. Az afrikai orvosok és nővérek hozzá vannak szokva a meleghez, más a munkadi­namikájuk, később kezdenek és nagyobb a szünet a műtétek között is. És különös módon a missziós orvosoknak sem okozott problémát a meleg. Késmárszky Róbert és a magyar orvoscsapat nemrég tért haza Malawiból, ahol leginkább pajzsmirigy- és más fej-nyaki daganatokat, fejlődési rendellenességeket operáltak, de sürgős esetekkel is találkoztak. „Volt, akit Kongóban operáltak egy fogászati probléma miatt, és egy szövetelhalást okozó baktérium fertőzte meg. Emiatt kellett operálnunk, de szerencsére már jól van. Egy másik sürgős eset egy fiatal nő volt, akit a férje egy veszekedést követően álmában vágott fejbe egy kapával. A koponyát, az arcideget, az állkapcsát is helyre kellett hozni” – meséli Késmárszky. Tapasztalatai szerint az ott dolgozó helyi orvosok és nővérek nagyon motiváltak, akárcsak a misszión kint lévő külföldiek. „A nehéz körülmények ellenére is nagy alázattal és odaadással végzik munkájukat, lelkesedésük és a derűjük szinte elképesztő. A műtők felszereltsége változó ugyan, de a hőség sosem okozott gondot” – szögezi le. A laikusok fejében valószínűleg él egy kép arról, milyen is egy missziós orvosnak operálni a világ másik felén egy szegény országban, ám a valóság néha egész más. „Mexikóban egy konferencián találkoztam Daniel Alammal, aki a világ egyik legelismertebb, arcátültetésre szakosodott sebésze. Ő mesélte, hogy az egyébként szélsőségek országának számító közép-amerikai Guatemalában missziós orvosként ők ötcsillagos szállodában laktak, és kiváló állapotok voltak a kórházban is, ahová vidékről érkeztek szegényebb betegek. Az orvosok kényelme és a kórház felszereltsége, komfortja biztosította az egyébként nagyon rosszul ellátott vidéki betegek műtéteinek sikerét. Nekünk sosem volt ennyire jó dolgunk Afrikában, de hála a magyar és az ottani segítőknek, mindenhol elfogadható körülmények voltak” – emlékszik vissza Késmárszky. A sebész 2008 óta Franciaországban is sok időt tölt, több nagy egyetemen is dolgozott Párizsban, Lille-ben és Strasbourgban is. Ezeken a helyeken természetesen kiváló a műtők felszereltsége, elképzelhetetlen, hogy ne legyen klíma. De nemcsak a nagy intézményekben, a kisebb városokban sem okozhat problémát a meleg.

Frissítve: 2019.08.12. 19:52