Mario Götze csereként lépett pályára a 88. percben 2014. július 13-án az Argentína elleni labdarúgó világbajnoki döntőben a riói Maracana Stadionban. Az eredmény 0-0 volt, ami kilencven perc után sem változott. Az akkor 22 éves középpályás a 113. percben mellel maga elé tette az Andre Schürrlétől érkező labdát, majd estében a léc alá bombázott, megszerezve a világbajnoki címet jelentő gólt. A sport1.de visszaemlékezésében arra keresi a választ, miért történt Götzével ugyanaz, mint az 1954-es vb hősével, Helmut Rahnnal, az 1974-es vb hősével, Gerd Müllerrel vagy az 1990-es olaszországi tornán győztes gólt szerző Andreas Brehmével? Mindegyikükben az a közös, hogy miután nyerő emberek voltak a vb-fináléban, pályafutásukban komoly törés következett be. Götze a saját példájából kiindulva úgy gondolja, a visszaesés elkerülhetetlen.
„A közvélemény és a futballszakma is teljesíthetetlen elvárásokat támaszt azokkal szemben, akik győztes gólt szereznek a vb-döntőben – mondta Götze. – Ettől a pillanattól kezdve azt várják az embertől, hogy mindig tökéletesen teljesítsen, ha nem szerez minden meccsen gólt, akkor szétszedik, de a pályán kívül is arrogánsnak neveznek, ha nem vállalok el egy interjút vagy nem megyek el egy élménybeszámolóra. Felejthetetlen élmény győztes gólt szerezni egy vb-döntőben, de utána akkora nyomás nehezedik az emberre, hogy azt nem lehet kibírni.”
Götzét azzal a mára legendássá vált taktikai utasítással küldte pályára Joachim Löw szövetségi kapitány, hogy mutassa meg a világnak, ő jobb játékos Lionel Messinél.
„Rengeteg erőt adtak ezek a szavak, és olyan meggyőzően mondta ezt a kapitány, hogy el is hittem neki, amit mondott – idézte fel a finálét Götze. – Arra azonban kevesen emlékeznek, hogy addig számomra nem volt sikersztori a vb. Alig játszottam, emiatt frusztrált voltam és csalódott. Persze a döntő után mindez feledésbe merült, olyan magasságokba jutottam, amikről nem is álmodtam, igaz, zuhantam is hatalmasat.”
A futballistát már tizenéves korában a német labdarúgás legnagyobb ígéretének tartották, 2013-ban 37 millió euróért szerződött a Borussia Dortmundtól a Bayern Münchenhez, ahol Josep Guardiola vezetőedző az ifjú sztár köré építette a csapatát.
„Fantasztikus szezon volt, úgy éreztem, a helyemen vagyok, bíztak bennem, én pedig szárnyaltam, a vb után viszont minden megváltozott – emlékezett a futballista. – A többieknél később kezdtem el a felkészülést, ennek ellenére szeptemberben négy gólt szereztem, hármat előkészítettem, ez volt a legjobb hónapom a müncheni időszakomban. Azonban a többiekhez képest rövidebb felkészülés visszaütött, romlott a teljesítményem, ráadásul mindenki azt várta tőlem, hogy minden mérkőzésen olyan gólokat szerzek, mint a vb-döntőben. Ha ez nem sikerült, akkor kifütyültek, a sajtó a földbe döngölt. A vb-n hős voltam, utána hetek alatt áruló lettem, majd a pályafutásomat is majdnem be kellett fejeznem.”
Götze egyre ritkábban került be a Bayern csapatába, emiatt a válogatottból is kimaradt, 2016-ban pedig visszatért Dortmundba. Itt megkapta volna a bizalmat, ám szervezetét egy anyagcsere-betegség támadta meg, amely miatt hónapokig még az edzéseket sem látogathatta.
„Biztos voltak ennek lelki okai is, a Borussiánál azonban mindenki rengeteget segített, folyamatosan azt éreztették velem, hogy szükség van rám, nem sürgetett senki, türelmesen megvárták, amíg felépülök és összeszedem magam” – hangsúlyozta Götze, aki az előző szezont már panaszmentesen játszotta végig, és hét-hét góllal, illetve gólpasszal zárt, ilyen mutatója nem volt a 2014-es vb óta. Teljesítményének köszönhetően ismét tagja a német válogatott bő keretének, Joachim Löw pedig azt ígérte neki, hogy folyamatosan figyeli őt és helyet biztosít neki a csapatban, ha saját posztján ismét Götze lesz a legjobb.