Egy szakítás margójára

Már amikor tavaly júniusban létrejött az olasz kormány, tudni lehetett, ez csak érdekházasság Matteo Salvini Ligája és az Öt Csillag Mozgalom (M5S) között. Egy jobboldali populista párt fogott ugyanis össze egy nagyon nehezen behatárolható tömörüléssel. A komikus Beppe Grillo által alapított M5S ideológiáját tekintve talán a szélsőbalhoz van a legközelebb, furcsa elemekkel. A nyilvánvaló különbségek ellenére mind Salvini, mind az M5S-t irányító Luigi Di Maio számára túl nagy csábítás volt a hatalom megszerzése, így félretették ideológiai ellentéteiket.

Ez a fejlemény igen aggasztó volt az Európai Unió számára, hiszen először alakult olyan kormány az EU-ban, amelyben nincs józan párt. Az egyedüli pozitív jel az volt, hogy a rendkívül eladósodott ország gazdasági- és pénzügyminisztere az eurót megtartani kívánó Giovanni Tria lett. Giuseppe Conte miniszterelnök is megpróbálta valamelyest ellensúlyozni a kormány szélsőségeseit.

A két párt kezdetben viszonylag gond nélkül működött együtt, ahogy Salvini fogalmazott, megvolt a kémia közte és Di Maio között. Összefogta őket a sok külső ellenség, elsődlegesen az Európai Bizottság, amely rendre figyelmeztette Rómát, nagy baj lesz, ha túlköltekezik. Az ellenségek közé került Németország és Franciaország is, a két állam a római kormány menekültpolitikáját bírálta. De akadtak a Ligának és az M5S-nek közös barátai is, mint Moszkva. A legutóbbi, igaz, még nem teljesen feltárt botrányból kiderült, Salvini minden eddig sejtettnél közelebb áll a Kremlhez.

Idővel azonban mind több súrlódás alakult ki a koalíciós partnerek között. Salvini vált a kormány erős emberévé radikális menekültpolitikájával, nyers, nem éppen úriemberi stílusával, és azzal, hogy azt sugallta: ő az emberek pártján áll. Bár a tavaly márciusi parlamenti választáson az M5S még jelentősen megelőzte Salviniékat, mára fordult a kocka és a Liga nagyjából húsz százalékot verne a „csillagosokra”. Több helyi voksolás, majd a Di Maióék szempontjából sokkoló európai parlamenti választás után végérvényesen eldőlt: az M5S csak asszisztálhat Salvininek, s csak egy példa lebeghet a szeme előtt, megszabadulni a mind többet kellemetlenkedő koalíciós partnertől.

A jobboldali populista politikus folyamatosan a közvélemény-kutatásokat figyelte. Azt, mikor megy fel annyira a Liga népszerűsége, hogy a szélsőjobboldali Olasz Testvériséggel abszolút többségre tehessen szert egy következő parlamenti választáson. Csak kereste az alkalmat, mikor szakíthat Di Maióékkal, erre az olasz gyorsvasútról szóló csütörtöki szavazást tartotta a legalkalmasabbnak: a Liga politikusai mellette, az M5S honatyái ellene szavaztak.

A magyar kormányfővel közismerten kiváló kapcsolatokat ápoló Salvininak eddig minden számítása bejött, az orbáni politika Olaszországban is szedi áldozatait. Ennek számos oka van. Például az, hogy az EU képtelen volt megállapodni a menekültek elosztásáról (kik miatt is?...), így az olaszok úgy érezték, cserben hagyták őket. Csakhogy előbb-utóbb súlyos árat fizethetnek, nemcsak ők, az Európai Unió is.