Flambírozott kukacokat is eszik, miközben betegre káromkodja magát - Gordon Ramsey új szerepben

A jóval fiatalabb séfek Ramsey-vel szereztetik be az alapanyagokat, melyek nem kicsit rázós mutatványokkal járnak: meredek hegyoldalakon kapaszkodik fel, alámerül a Mekong folyóban, Alaszkában medvékkel a hátában fagyoskodik, de ha kell, a dzsungel mélyére is bemerészkedik.

Nem tehetek róla: bírom Gordon Ramsey-t. Az egykori focista palántát, a séfet, a családapát és a mocskos szájú médiaszemélyiséget – így egyben. Elvégre van abban valami csodálatos, már-már genetikai szinten, ha egy skót, sikertelen focista ifjonc francia séfeknél tanulta ki a szakács, majd a főszakácsi mesterséget, akik, ahol és amikor tehették leoltották, mint „hülye angolt”.

De éppen ettől a traumáktól sem mentes fejlődéstől lett az Gordon Ramsey, aki képes volt szakmailag csúcsra jutni, Michelin csillagos éttermeket nyitni világszerte. Így tudta elérni azt is, hogy ha megállítjuk az utca emberét, hogy mondjon egy híres séfét, akkor szinte mindenki az ő nevét mondja. Persze nem mindenki szeretetből teszi őt az első helyre, sokakat irritál arroganciája, ahogy munkatársakat, kollégákat nevez buta szamárnak és küld el a melegebb égtájakra. Ramsey gorombaságának a titka abban rejlik, hogy amikor kiakad, akkor az nem műbalhé, a pasi tényleg izzik a feszültségtől. Ezt a médiában is elkezdte kamatoztatni kisebb főzős műsorokkal, míg valakinek ki nem pattant a fejéből a franchise lehetősége.

Az első sorozat, melyet Ramsey forgatott, a Mindörökké Gordon (és a hozzákapcsoló karácsonyi film, a Gordon csodálatos karácsonya) még a főzés művészetéről szólt, az otthoni körülmények között megteremthető fine dining-ról. Tényleg poén pár receptjét kipróbálni, talán csak a desszertjeivel szemben vannak fenntartásaim, lévén, hogy annyi cukrot használ, mely nem makkegészséges embereknél befekvéses állapotot idézhet elő. Ami ennél sokkal érdekesebb, a 2007 és 2014 között futó A konyha ördöge, melyben Ramsey válságban lévő éttermekbe látogatott el és próbálta gatyába rázni azokat. Persze, a leghumorosabb részek nem, a „helyrerakások”, hanem az „ájulásos részek” voltak, amikor a séf megkóstolta mások főztjét és gyakran a kukában végezte még a csúcsfogás is. A brit éttermekben játszó évadok dokumentarista jellegűek voltak, de később, amikor a népszerűség miatt az Egyesült Államokba dobták át a mentőakciót, már egyre inkább lehetett érezni a reality-féle megrendezettséget, a kreált drámát.

A nagypofájú, mocskosszájú megmondóember séf karakterét Ramsey tovább vitte a tizenkilencedik(!) évadjánál tartó A pokol konyhájába, mely egy alkalmi étterem életét mutatja be, ahol (elvileg) profi séfek próbálnak helyt állni egy csapatversenyben, ahol a végén egy maradhat – és viszi a zsíros állást egy igazi étteremben. Ami ebben szórakoztató, hogy emberek simán mennek ebbe a díszlet étterembe vacsorázni, ahol fennáll a kockázata annak, hogy Ramsey kiakad, lezárja a konyhákat és a legtöbb, amit kaphatunk az kenyér és bor.

Az Új utakon című sorozat kapcsán nem kell arra gondolni, hogy domesztikálták a derék skótot, most is elég sokat vesz ki a dialógusokból a sípolás, szóval a szókincs maradt a régi, de visszatért az alázat Gordon Ramsey-be. A fickó most a világot járja és célja, hogy megismerje és egyúttal bemutassa a világ egzotikus tájait, ízeit és kultúráit Perutól Alaszkáig. A hét epizódban hét egzotikus helyszínt bemutató produkcióban a sztárséf minden országban őslakosokat és hagyományőrző közösségeket keres fel, és a helyiek, illetve egy lokális séf-alteregó segítségével, igazi specialitásokat készítsen. A legelső, perui epizódban flambírozott kukacok is szájba kerültek....