Flambírozott kukacokat is eszik, miközben betegre káromkodja magát - Gordon Ramsey új szerepben

Publikálás dátuma
2019.08.12. 09:30

A jóval fiatalabb séfek Ramsey-vel szereztetik be az alapanyagokat, melyek nem kicsit rázós mutatványokkal járnak: meredek hegyoldalakon kapaszkodik fel, alámerül a Mekong folyóban, Alaszkában medvékkel a hátában fagyoskodik, de ha kell, a dzsungel mélyére is bemerészkedik.
Nem tehetek róla: bírom Gordon Ramsey-t. Az egykori focista palántát, a séfet, a családapát és a mocskos szájú médiaszemélyiséget – így egyben. Elvégre van abban valami csodálatos, már-már genetikai szinten, ha egy skót, sikertelen focista ifjonc francia séfeknél tanulta ki a szakács, majd a főszakácsi mesterséget, akik, ahol és amikor tehették leoltották, mint „hülye angolt”. De éppen ettől a  traumáktól sem mentes fejlődéstől lett az Gordon Ramsey, aki képes volt szakmailag csúcsra jutni,  Michelin csillagos éttermeket nyitni világszerte. Így tudta elérni azt is, hogy ha megállítjuk az utca emberét, hogy mondjon egy híres séfét, akkor szinte mindenki az ő nevét mondja. Persze nem mindenki szeretetből teszi őt az első helyre, sokakat irritál arroganciája, ahogy munkatársakat, kollégákat nevez buta szamárnak és küld el a melegebb égtájakra. Ramsey gorombaságának a titka abban rejlik, hogy amikor kiakad, akkor az nem műbalhé, a pasi tényleg izzik a feszültségtől. Ezt a médiában is elkezdte kamatoztatni kisebb főzős műsorokkal, míg valakinek ki nem pattant a fejéből a franchise lehetősége. Az első sorozat, melyet Ramsey forgatott, a Mindörökké Gordon (és a hozzákapcsoló karácsonyi film, a Gordon csodálatos karácsonya) még a főzés művészetéről szólt, az otthoni körülmények között megteremthető fine dining-ról. Tényleg poén pár receptjét kipróbálni, talán csak a desszertjeivel szemben vannak fenntartásaim, lévén, hogy annyi cukrot használ, mely nem makkegészséges embereknél befekvéses állapotot idézhet elő. Ami ennél sokkal érdekesebb, a 2007 és 2014 között futó A konyha ördöge, melyben Ramsey válságban lévő éttermekbe látogatott el és próbálta gatyába rázni azokat. Persze, a leghumorosabb részek nem, a „helyrerakások”, hanem az „ájulásos részek” voltak, amikor a séf megkóstolta mások főztjét és gyakran a kukában végezte még a csúcsfogás is. A brit éttermekben játszó évadok dokumentarista jellegűek voltak, de később, amikor a népszerűség miatt az Egyesült Államokba dobták át a mentőakciót, már egyre inkább lehetett érezni a reality-féle megrendezettséget, a kreált drámát.
A nagypofájú, mocskosszájú megmondóember séf karakterét Ramsey tovább vitte a tizenkilencedik(!) évadjánál tartó A pokol konyhájába, mely egy alkalmi étterem életét mutatja be, ahol (elvileg) profi séfek próbálnak helyt állni egy csapatversenyben, ahol a végén egy maradhat – és viszi a zsíros állást egy igazi étteremben. Ami ebben szórakoztató, hogy emberek simán mennek ebbe a díszlet étterembe vacsorázni, ahol fennáll a kockázata annak, hogy Ramsey kiakad, lezárja a konyhákat és a legtöbb, amit kaphatunk az kenyér és bor.  Az Új utakon című sorozat kapcsán nem kell arra gondolni, hogy domesztikálták a derék skótot, most is elég sokat vesz ki a dialógusokból a sípolás, szóval a szókincs maradt a régi, de visszatért az alázat Gordon Ramsey-be. A fickó most a világot járja és célja, hogy megismerje és egyúttal bemutassa a világ egzotikus tájait, ízeit és kultúráit Perutól Alaszkáig. A hét epizódban hét egzotikus helyszínt bemutató produkcióban a sztárséf minden országban őslakosokat és hagyományőrző közösségeket keres fel, és a helyiek, illetve egy lokális séf-alteregó segítségével, igazi specialitásokat készítsen. A legelső, perui epizódban flambírozott kukacok is szájba kerültek....
Témák
gasztronómia
Frissítve: 2019.08.12. 13:17

Túl a Nagyszínpadon

Publikálás dátuma
2019.08.11. 17:53

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A Sziget Fesztivál évről évre sokszínű, dinamikus nemzetközi zenei kínálattal várja a látogatókat. Akár új favoritokra is lelhetünk a kisebb színpadok között bolyongva.
 Szinte lehetetlen a Szigeten egy lépést is úgy tenni, hogy ne érjék egymást az újabbnál újabb, szórakoztatóbb és elvetemültebb impulzusok. Különösen így van ez az évek óta változatos és az egyik legfrissebb, legeredetibb előadóknak helyet adó Európa Színpadon (Ibis Presents Europe Stage). Idén sem csalódhatnak, akik errefelé veszik az irányt: a szombati programba például magyar, osztrák és olasz együttesek is kerültek. Bár a tűző nap úgy tűnhetett elzavarta a hazai fellépő, a Belau közönségét, az árnyékos, füves részeken kisebb-nagyobb csoportokba verődve üldögélő emberek kétségtelenül miattuk jelentek meg. A 2015-ben alakult elektronikus zenei alapokon nyugvó, modern popzenei együttest 2017-ben két kategóriában jelölték Fonogram-díjra, amelyből egyiket be is váltották, övék lett az év hazai elektronikus albuma. Ismét bizonyították, hogy megérdemelten, hisz a délutáni idősáv ellenére Szigetes fellépésükön is hozták a kötelezőt. Őket a némileg hasonló hangzásvilággal rendelkező, mégis egész más osztrák Hearts Hearts követte: a 2012-ben alakult együttes egyértelműen hangolta a bulit az utánuk következő olaszoknak. Akik a jól várt módon óriási energiákat szabadítottak fel a közönségből: az I Hate My Village fellépését egy tyúkudvar zsivaja előzte meg, majd a kakasok és tyúkok rikoltozásából előverekedte magát az együttes markáns dallamvilágával. A 2017-ben alakult formáció tagjai egészen más zenei környezetből érkeztek, így olykor kizárólag instrumentális hangokból álló számaik folytonos megújulása és váratlansága egyáltalán nem számít meglepőnek. A stílusokat ötvöző együttes fantáziadús zenéjét igazi öröm hallgatni.
Nincs ez másképp a Coma Cose nevű milánói duóval sem, akik személyes kedvenceimmé váltak az est során: egyszerre volt lírai szenvedély és önfeledt vadság a rapper-dj Fausto Lama és az énekesnő, California fellépésében. Rappel fűszerezett indie-pop zenéjük igazi mai olasz életérzést varázsolt a színpadra és a közönség soraiba egyaránt. Olyannyira, hogy a fergeteges koncert után egy kisebb tömeg hosszú percekig a színpad előtt dobogott és skandálta dalaikat, s bizonyára még most is ott lennének, ha a következő fellépő meg nem jelent volna.
A Sziget Fesztivál egyik legnagyobb előnye, hogy a sztárfellépők mellett olyan a nemzetközi színtéren kevésbé ismert, vagy akár feltörekvő zenekarokat, énekeseket is felfedezhetünk magunknak, akik aztán kedvenceinkké is válhatnak. Nem árt néha a programtábláktól és ismerősen csengő nevektől elvonatkoztatva bóklászni, mert a véletlen folytán akár a nagyszínpados koncerteknél is jobb bulikba keveredhetünk.
Szerző
Témák
sziget
Frissítve: 2019.08.12. 11:07

Elsősegélynyújtó nindzsáktól a tábori bordélyokig

Publikálás dátuma
2019.08.11. 14:06

Fotó: Draskovics Ádám
Társadalmi üzenetek és művészi akciók sokasága várja a zenei pörgésből kiszabadulni vágyó fesztiválozókat a Szigeten.
A zenei és művészeti programok mellett a Sziget minden évben, így idén is kiemelt szerepet szán a civil projekteknek, szervezeteknek mindvégig szem előtt tartva a fesztivál mottójának: „A különbség ereje egyesít minket”, s a benne rejlő üzeneteknek, az emberi jogok tiszteletben tartásának, a toleranciának és egymás elfogadásának érvényesítését. Játékos, meglepő és sokkoló példákat egyaránt találhatunk az idei válogatásban is a színpadi és utcai produkciók, valamint programsátrak végtelennek tűnő sorai között bolyongva. Az XS Szigeten például egy teljes kalandpark várja az odaérkezőket, hogy ügyességi feladatokban - bekötött szemmel és fehér bottal végigbotorkálva egy raklapokból épített labirintuson, ülve röplabdázva, tandem biciklizve, vagy kerekesszékben kosarazva - éljék át maguk is néhány perc erejéig hátrányos helyzetű társaik mindennapjait. A fesztivál egyik legnagyobb élményét nyújtó attrakciója minden bizonnyal a Sátor Határok nélkül mellett elhelyezkedő Sziget Portal néven ismert aranybarna konténer, amely egyaránt ledönti a kultúrákat, országokat, sőt kontinenseket elválasztó határokat. A fém doboz mindig a negyven másik nemzetközi portál egyikével áll összeköttetésben, így a falak közé lépve egy óriási kivetítővel találhatjuk szembe magunkat, s hol vidám hondurasi lányokkal, hol egy görög menekülttábor lakóival beszélgethetünk egy koordinátor segítségével. Sőt egy egyenesen az amerikai Harlemből közvetített táncóra is szerepel a programok között. Valamivel odébb a Bevándorlási Hivatal mögött a Civil Sziget több mint negyven sátra gondoskodik a koncertek előtti békés, családbarát kikapcsolódásról. S bár egy fesztiválról senkinek sem egy csendes kis olvasósarok, egy asztalnál ülve a fajátékok felé görnyedés vagy kreatív alkotóműhely jut először eszébe, a polgári kezdeményezések ezen gyűjtőpontja teljességgel meghazudtolja ilyen jellegű sztereotípiáinkat. A már nem éppen újdonságnak számító tematikus kérdőívek mellett, amelyekből egyébként mindig meglepően sokat tanul az ember, ötletes és praktikus programokon keresztül ismerkedhetünk meg az itt felsorakozó, többségében az emberi jogokért és a fenntartható fejlődésért, műanyag mentes jövőért küzdő szervezetekkel.  
A Magyar Vöröskeresztnél elsősegélynyújtó nidzsákat képeznek, a Sziget Közjegyzőségnél pedig unikornisos köntösbe bújva magyarázzák többek közt a lakásbérleti szerződés mikéntjeit, vagy az esetleges munkabér kifizetés elmaradása esetén szükséges jogi lépéseket. A Filantrópia adománybolt sátránál az upcycling jegyében, használt ruhákból lehet ékszereket vagy akár kispárnát gyártani, az eredendően sportra éhes sérült gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó Para-Fitt Egyesület asztalához ülve pedig a holland származású fiatalember, Dave Hakkens Precious Plastic nevű kezdeményezését ismerhetik meg a látogatók. „Jó kis közösség ez, ahol mindenki együtt gondolkodik azon, hogy hogyan állítson elő kevesebb szemetet” – mondta lapunknak Gégény Noémi az egyesület vezetője, miközben elmagyarázta a műanyag újrahasznosításhoz szükséges négy, a projekt honlapján található lépések és oktatóvideók alapján – természetesen a kellő anyagi háttér megléte mellett – otthon is megépíthető gépek működési elvét. A végeredmény: zero waste és irtó vagány színes tálak, meg Sziget logós fülbevalók. Ha pedig valaki nem elégedett a munkájával, egyszerűen újra ledarálhatja és elölről kezdheti az egészet.

A kreativitás útvesztői

 A dübörgő koncertek és látványos előadások mellett a pihentető és kreatív programokból sincs hiány a Hajógyári Szigeten e napokban. Kertészkedhetünk, süthetünk kenyeret, festhetünk saját pólót, vászonszatyrot, fonhatunk fejpántot a Nagyszínpadon túl az Artzone területén, a Múzeumi Negyedben pedig különféle Szigetre szabott kiállításokat nézhetünk, vagy kedvünkre merülhetünk el az egyes interaktív feladatokban, s akár Robert Capa kedvelt szokásának, a kádban olvasásnak is hódolhatunk. Leheveredhetünk az Iparművészeti Múzeum ötletes nyugágyain, miután belemélyedtünk a szex-librisek rejtelmeibe, és megalkottuk saját múzeumunk alapjait. A Vidéki Múzeumok Szövetsége sátránál a tábori bordélyokról tudhatunk meg egy s mást, s ha kézügyességünk sem hagy cserben az I. világháború során viselt karszalagot is hímezhetünk, vagy léghajót hajtogathatunk. A Természettudományi Múzeum sátrában saját kitűzőt készíthetünk, míg a Mai Manó Háznál az Erik Kessels kiállítás egyes motívumait – például a sokak által szeretett nyuszit – is stencil alá vethetjük, hogy aztán saját pólónkat, táskánkat díszítse. Hasonlóan kamatoztathatjuk kreativitásunkat az élményfestés hazai úttörője, az Alkotásutca sátrában, ahol ecsetünk ívének tényleg csak a képzelet szabhat határt. Akárcsak a szomszédos MoME asztalainál, ahol például kipróbálhatjuk a suminagashi japán márványfestést. A Telep helyszínén elhasznált ruháinkat is felturbózhatjuk, vagy akár új darabokat is készíthetünk, a tanulni vágyók pedig a Kisképző diákjai által tartott rajzórákon is részt vehetnek. Az ArtZone azonban nem csak a kezeket foglalja le, a látványosabbnál látványosabb installációk és pop-up kiállítások között sétálva ki-ki megtalálhatja kedvencét: a dunaföldvári Aztakeservit Értékőr Egyesület hatalmas használt hulladék-elemekből készült lazac installációja, Veres Balázs sörösdobozokból épített kecskebékája, vagy Mihályi Barbara az orr szépségének szentelt képei csak néhány az egyedülálló projektek közül. 
S ha ez még nem lenne elég a Les Espaces Cyclophones interaktív hanginstallációiból a legvadabb, és kellemes muzsikára gyakran távolról sem emlékeztető hangokat csempészhetünk elő. A biciklikből és egyéb mechanikai trükkökből és technikákból összeálló hangkeltő eszközökön mindenki kiélheti elveszett vagy soha meg nem talált zenei vénáját. Az izgalmas programkavalkádból szinte választanunk sem kell, a legtöbb egészen keddig várja a látogatókat. Buli előtt vagy buli után mi lehetne jobb program, mint ollót vagy ecsetet ragadni és megvalósítani legmerészebb elképzeléseinket?

Kalandos utak

Az építészeti különlegességek iránt érdeklődőknek semmiképp sem érdemes kihagyni a Ji Csing Labirintust vagy a Tiny Bauhaust. Az Élőkép Színház nyolcszögletű labirintusában az ősi kínai javaskönyv, a Ji Csing, azaz a Változások könyvének üzenetei kelnek életre: a kisebb csoportokban belépő látogatók az ígéret szerint életük aktuális kérdéseire is válaszokat kaphatnak, miközben az útvesztőben bolyongva feladatokat oldanak meg. A Német Turisztikai Hivatal 3D nyomtatóval, kizárólag újrahasznosítható anyagokból készült Bauhaus házában pedig a fennállásának idén századik évfordulóját ünneplő, Németországból indult iskola alapítójának, Walter Gropiusnak szobájába pillanthatunk be. Egy VR szemüvegen keresztül virtuális sétát tehetünk, és megtapasztalhatjuk a Bauhausra jellemző letisztult, egyszerű elemek harmonikus világát.