Miért van az, hogy a szerelők nem szeretnek szerelni? És van egy saját nyelvezetük is, lehet, hogy tanítják, vagy így születnek.
„Ez kis munka” mondja a villanyszerelő a kerti lámpa javítására, mintha a kis munka nem lenne munka. „Ez kis munka”, mondja a gázszerelő egy cső helyreállítására, csak éppen a család vacsorája függ tőle. „Kis munka” csücsörít a vízszerelő, ha egy mosdó lefolyócsöve eldugul. „Ehhez nem kell szerelő”, ezt mondja.
A lakatos egy zár cseréjéhez egy lépést sem hajlandó tenni, októberben van szabad időm. És addig mi legyen? „Hát oldja meg másképpen.” Aztán nagy könyörgésre és siránkozásra megígéri, hogy jön. De mégsem. Várjuk, nem jön. Telefonhívásra nem válaszol. Később a felesége kerül a vonalba, „a férjem munkán van, nem tudom, mikor végez”. „Visszahívna?” A feleség megígéri, de a szerelő nem hív vissza. Másnap sem jön, újra megígéri, de most aztán komolyan, na jó, kis munka, de vállalja.
Másnap eljön, megnézi, igen, kis munka, rengeteg helyre hívják, hiába, ritka a jó szakember, hoppá, egy alkatrészt nem hozott magával, visszajön később. De nem jön vissza, másnap újra telefonál, az az alkatrész most éppen nem kapható, de utánanéz, és másnap mindenképpen megcsinálja, végülis öt perc az egész, nem nagy munka.
De nagy munkát se szívesen. Csatornabekötés: nagy pénz, de nagy a felelősség, kellene mérnök vagy tervező, meg beleszól az önkormányzat, engedélyeket kell beszerezni, az meg körülményes. Végül kijön a mester és a segédje, olyan tekintettel járnak körbe, mint akiket hasfájás kínoz, hát, most konkretice nem tudunk mit mondani, jövő héten beillesztjük, mondja a mester, a segéd bólint, mintha ő lenne a főnök, közben csak egy bólintó.
Egy héttel később ki is jönnek, de jön még két férfi, Bimbó és Eszes, összesen négyen, előleg a markukba, természetesen, délután eltűnnek, családi ügyeik vannak, mondja a mester, de az önkormányzat ugye tuti, mert nem szeretnénk beleszaladni valami büntetésbe, akkor két hét alatt lemaxoljuk.
Végül négy hétig tartott a munka, Bimbó és Eszes csak egyszer került elő, alkoholszagúan, újabb előleget kérni. Számla persze szóba sem kerül, akkor a duplája lenne, főnök, maga is tudja, mi van, de bármi lenne, hívjon és jövünk. Lett is bármi, egy hét után eldugult a csatorna, következett a szokásos játék, végül már személyesen megyek el a mester lakására, este, nem szeretem, ha otthon zavarnak, mondja, miután arcomba fújja a cigaretta füstjét, persze, megyünk, amint tudunk, de hát nem könnyű azt a sok munkát összeegyeztetni.
Ezek azok a szavak, amiket csak a szerelők tudnak, mi meg csak hallgatunk és várunk, hogy ma, mégse ma, csak holnap, ilyen a világ, főnök, mindent az a két fiú, a Bimbó meg az Eszes rontott el, de azóta eltűntek, állítólag Németországban vannak, lassan mindenki Németországban van, ez igaz is, csak mi vagyunk itthon, a hülyék.
Na és a csatorna?
Meglesz, csak ne izgassa magát, főnök, árt az egészségének. Már, ami maradt belőle.