Ismerős játszmák és félreértések

Publikálás dátuma
2019.08.13. 12:30

Fotó: 21. Század Kiadó
Bámulatos és bölcs fejlődésregény, egy magasfeszültséggel lesújtó első szerelem története – áll Sally Rooney Normális emberek című regényének beharangozójában, amely igazat is mond, meg nem is.
A történet valóban egy első szerelemről szól, ám nehezen lehetne olyan jelzőket aggatni rá, mint a fentiek. Sally Rooney írása nem akar sem bámulatos, sem bölcs lenni, szikárságában, távolságtartásában és feltétlen egyszerűségében azonban olyan élethelyzetet mutat be, amely mindannyiunknak ismerős lehet. Marianne és Connell alapjaiban különböző, mégis nagyon hasonló személyiségek, akik a középiskolában szinte kerülik egymást. Míg egyikük közösségi ember, addig a másik sokkal inkább visszahúzódó, magányos. Mégis visszavonhatatlan kapcsolat kezd kialakulni köztük, amely aztán ellentmondásokon és buktatókon keresztül évekig kitart. Feszültségektől nem mentes viszonyukat követjük végig, amely egyre fokozódik bennünk is: éppen csak beléptünk a történetükbe, máris kizökkenünk belőle. A sok tekintetben rendhagyó mű esetében nem csupán klisé, hogy letehetetlen olvasmány. A vidéki kisváros időnként fojtogató, máskor felszabadító légköre, a baráti és családi szálak kuszasága kiváló háttért ad a fejezetről fejezetre kibontakozó, kiváló pszichológiai érzékkel megrajzolt portréknak. A legjobb regénynek járó Costa-díjas, Man Booker-díjra jelölt, a Waterstones, Anglia legnagyobb bolthálózata által az év legjobb könyvének megválasztott mű messze túlszárnyalja elvárásainkat, azonban képtelenség lenne megmondani, mit is szeretünk benne igazán. Az író szűkszavú, kicentizett nyelvezetét, amelyet Dudik Annamária Éva fordítása remekül ad vissza? A regény lebilincselő ívét, amelyben valójában nem is történik túl sok említésre méltó dolog? Esetleg a játszmákat, félreértéseket, a ki nem mondott mondatokat, amelyek annyira emlékeztetnek a sajátjainkra? Bárhogy is legyen, Sally Rooney könyve nyomot hagy bennünk. Infó: Sally Rooney: Normális emberek, 21. Század Kiadó, 2019.
Szerző
Témák
könyv
Fotó: Koncz Márton / Rockstar Photographers

Variációk a kánikula elviselésére egy fesztiválon

Hétfőn tetőzött a meleg Budapesten, amit a Szigeten elég változatos módon próbáltak elviselni a fesztiválturisták. Van aki csupán az árnyékot keresi, sokan a sörre esüsznek, de a vízhűtésnek is sok a híve.

Szerző

Megosztás
Frissítve: 2019.08.13. 14:47

Elhunyt Edward Lewis

Publikálás dátuma
2019.08.13. 12:03
Kirk Douglas, Edward Lewis és Martin Rackin a a Hét májusi nap forgatásán
Fotó:
A Spartacus és az Eltűntnek nyilvánítva producere 99 éves korában halt meg.
Elhunyt 99 évesen Edward Lewis, a Spartacus és az Eltűntnek nyilvánítva producere, aki segített megtörni a hollywoodi feketelistát azzal, hogy alkalmazta a politikai nézetei miatt meghurcolt Dalton Trumbót. Lewis lánya, Susan közleménye szerint július 27-én hunyt el Los Angeles-i otthonában, felesége, Mildred Lewis pedig 98 évesen még áprilisban ment el – írta a Hollywood Reporter kedden. Edward Lewis és felesége, Mildred 73 évig élt házasságban. Producertársakként számos filmen, musicalen és regényen dolgoztak együtt. Costa-Gavras Eltűntnek nyilvánítva című filmjéért is megosztva kapták producerként a legjobb filmnek járó Oscar-jelölést 1983-ban. Lewis kilenc olyan filmen is dolgozott producerként vagy executive producerként, amelyet John Frankenheimer rendezett, köztük a Hét májusi nap (1964), a Második lehetőség (1966) és A nagy verseny (1966) című alkotásokon. A második lehetőség című produkcióban alkalmazta a feketelistára került John Randolph színészt is. Az 1960-ban készült Spartacus – a politikai boszorkányüldözés idején szintén feketelistára került – Howard Fast 1951-ben megjelent regénye nyomán készült. Lewis a forgatókönyv megírásával Trumbót bízta meg, aki évekig csak álnéven dolgozhatott. Lewis csak azt követően árulta el a Universal stúdiónak, hogy Trumbo írta a szkriptet, hogy a stúdió már 8 millió dollárt költött a filmre. Trumbo később felidézte, hogy Lewis „nagy kockázatot vállalt, hogy segítsen egy emberen, aki elvesztette a nevét”. A Spartacus sztárja, Kirk Douglas, aki a film executive producere is volt, szintén kiállt Trumbo mellett. A producer még két Trumbo által írt filmen, Az utolsó napnyugtán (1961) és Az utolsó cowboyon (1962) dolgozott. Lewis ugyanakkor lánya szerint nem tartotta különösen nagy dolognak a feketelistások felkarolását, természetes volt számára, „az értékrendje része volt” – idézte a hollywoodi szaklap. A Costa-Gavras rendezésében készült Eltűntnek nyilvánítva 1983-ban elnyerte az Arany Pálma-díjat Cannes-ban, de az Oscart nem kapta meg, mert abban az évben azt a Gandhinak ítélték oda. Lewis további jelentős filmjei között tartják számon az Adrian Messenger listája című thrillert John Huston rendezésében és Douglasszel a főszerepben, a Tövismadarak című minisorozatot Richard Chamberlainnel, a Louis Malle rendezte Kasszafúrókat Donald Sutherlanddel, és A folyó című utolsó produkcióját, amelynek főszerepeit Sissy Spacek és Mel Gibson játszotta. Edward Lewis 1919-ben született a New Jersey-beli Camdenben. 16 évesen került be a Brucknell Egyetemre, ahol bokszolóként és birkózóként versenyzett. Fogorvosi tanulmányokba kezdett, de aztán bevonult, és kapitányként szolgált a második világháborúban. A háború után Los Angelesbe költözött, 1946-ban összeházasodott Mildreddel – akivel két lányuk született –, és 1949-ben már együtt dolgoztak a Balzac művéből (Mercadet, a pénz királya) készült, The Lovable Cheat című filmen, amelyben Buster Keaton szerepelt. A producer házaspár aktívan kiállt polgári jogi ügyek mellett, számos adománygyűjtés házigazdái voltak. Nagy világjárók és gyűjtők voltak, gyűjteményük egy részét a Los Angeles Megyei Művészeti Múzeum (LACMA) kiállításai számára adták kölcsön. 
Szerző