Orbán Viktor és szóvivője sorozatosan becsmérli Finnországot, mert az az unió soros elnökeként folytatni kívánja a jogállami eljárást a szélsőjobbos magyar kormány ellen. A miniszterelnök és Kovács Zoltán az utóbbi hetekben kifogásolt szinte mindent, kezdve a finn családi erőszak szintjétől egészen odáig, hogy orosz oligarchák stratégiailag fontos szigeteket vásárolnak fel az északi országban. A nemzetközi kommunikáció felelőse legutóbb már a finn demokrácia súlyos hiányosságait taglalta, miközben az Economist listáján a finnek a legfejlettebb demokratikus rendszerek között vannak.
Helsinkiben a kormány képviselője azt közölte, hogy ezek a támadások nem befolyásolják a 7-es paragrafus alapján zajló vizsgálatot, amelyet az Európai Parlament kezdeményezett. Hozzátette: Magyarországnak kifejezetten az az érdeke, hogy az eljárás keretében meghallgassák a Tanácsban. Arról is szólt, hogy hiba volna, ha az érintett állam úgy tekintené, hogy utaznak rá. A jogállam előmozdítása mindenkinek érdeke, azon kívül más sok ország sürgette, hogy végre lépjenek előre az ügyben. Egy szakértő emlékeztet arra, hogy Orbán számára nagyobb volna a tét, ha Franciaország el tudná fogadtatni, hogy az EU-támogatásokat kössék a jogállami elvek betartásához. Hozzátette, hogy az igazi csata csak most kezdődik, amikor finisbe ér a vita a következő hosszú távú költségvetésről. Itt már sok forog kockán magyar szemszögből, ha egy sor kormány csatlakozik a francia javaslathoz.
A kommentár szerint Közép- és Kelet-Európában kezdenek elülni az illiberalizmus hullámai és az elemzés azt tanácsolja a Nyugatnak, hogy támogassa a tömegek mozgósítását a jogállam védelmében. Mint rámutat, basáskodó politikusok éveken át gúnyolódtak a demokrácián, ám napjainkban elvesztik a közbizalmat és a hatalmat. A jelenség, bár nem visszafordíthatatlan és nem is egyenletes, szívet melengető. A Nyugatnak nem sok köze van hozzá, sokkal inkább azzal függ össze, hogy a térségben sok százezer embernek elege lett a korrupciót gerjesztő vezetőkből, akik ráadásul a maguk érdekében alakítják át az igazságszolgáltatást, ezért a tömegek fellázadtak a jelenség ellen. A legjobb példa rá Románia, Szlovákia és Csehország. A hatalom mindhárom államban Orbántól és Kaczynskitól vette át a populista módszereket.
A régió egyáltalán nem egységes. Az illiberalizmus legszélsőségesebb válfaja, amit Orbán Viktor vezetett be, keményebben kézben tartja az irányítást, mint ahogyan azt más országokban tapasztalni, éspedig éppen azért, mert azoknál már messzebbre jutott a polgári demokrácia intézményeinek lebontásában, illetve szétmállasztásában. A PiS nyerésre áll az őszi választások előtt, mivel politikája vonzó milliók számára, az ellenzék ugyanakkor megosztott.
A cseh, román és szlovák tiltakozás nagyrészt a korrupció, az urambátyám rendszer és a jogsértések ellen irányul, nem annyira a nyugati liberális normák megvédése vezérli. Ám nem sok minden támasztja alá, hogy gyengülne az ellenségesség az Európán kívüli migránsokkal szemben, vagy nőne az érdeklődés az integráció elmélyítése iránt. A kérdés az, hogy a Nyugat mennyire áll oda e mozgalmak mellé. Itt azért van alap a kétkedésre.
A német kancellár fenntartja, hogy helyes döntés volt részéről négy éve megnyitni a határokat a Magyarország felől érkező menekültáradat előtt, mert a körülmények különlegesek voltak, szükséghelyzet állt elő. Merkel, aki hétfőn Sopronba jön a Páneurópai Piknik 30. évfordulóján, ezt nyári szabadsága után Stralsundban választópolgárok előtt fejtette ki. Rámutatott, hogy Németország nem törődhet csupán a maga jólétével, része a világnak, így nem gondolhat csakis saját magára. Azt pedig az emberiesség parancsának nevezte, hogy kimentsék a Földközi-tengeren bajbajutott migránsokat. Egyben azonban bírálta az embercsempészeket. A kormányfő úgy válaszolt a szélsőséges AfD egyik képviselőjének, aki szerint bevándorláspolitikájával megosztotta az országot, hogy látja ezen a területen az ellentmondásokat, azokban mégsem dönthetett másként azokban a rendkívüli időkben.
Az újság arra figyelmeztet, hogy öt nappal az öt szakértő halálát követelő nukleáris rakétarobbanás után a Roszatom még mindig titkolózik, és ez cseppet sem vet jó fényt a cégre, amely Európában is reaktorokat kíván építeni, így Magyarországon és Finnországban. Azaz szembemegy azzal, hogy a földrész mind inkább elfordul az atomenergiától. Ám a katonai gyakorló területen bekövetkezett baleset és annak kezelése megkérdőjelezi a bizalmat a konszern iránt, hiszen a technika biztonságába vetett hitet nem éppen erősíti, ha hallgatnak részletekről. Mégpedig egy olyan vállalkozás esetében, amely együttműködik a hadsereggel és korlátlan állami támogatást kap, például ha egy szegény kormány kölcsönre szorul egy orosz típusú atomerőmű létesítéséhez.
A zöld pártok taroltak Nyugat-Európában az EP-választáson, ám nagy talány, hogy Keleten miért nincs húzóereje a környezetvédelemnek. Azaz e tekintetben továbbra is megvan a Vasfüggöny a földrész két fele között. Magyarországon, ahol az LMP az általános regionális trendtől eltérően három választáson is vette az akadályt, a zöldek legutóbb alig két %-ot kaptak. A térség összesen csupán 6 képviselőt küldhet a 75 fős strasbourgi frakcióba. Az okokról elemzők és zöld politikusok azt mondják, Keleten inkább a napi megélhetés foglalkoztatja az embereket. Az éghajlatváltozás ezzel szemben főleg Nyugaton és Északon fontos.
Ungár Péter úgy véli, amikor egy magyar a minimálbért keresi meg, akkor nem lehet tőle elvárni, hogy kétszer olyan drága élelmiszert vásároljon, csak azért, mert az környezettudatos módon készült. Azon kívül a térség az energiatermelésben sokkal inkább támaszkodik a szénre, ami megdrágítja a károsanyag kibocsátás csökkentését, így nehezebb elfogadtatni a választókkal. Nem mintha nem érdekelné őket a környezet. Főként áll ez a szocializmus bukása körüli időkre, de napjainkban elsősorban a civil társadalomra korlátozódik. Annak képviselőinek pedig nincs nagy kedvük beszállni az időnként sötét politikába. A londoni King’s College egyik professzora úgy látja, hogy ezek a mozgalmak erősen függnek a külföldi támogatásoktól és ez érthetően elfordítja őket a politikától, így inkább tervekre összpontosítanak, és nem a tiltakozást forszírozzák.
Az LMP sikere annak tulajdonítható, hogy a klímaváltozás ügyét összekapcsolta a korrupció és a rossz kormányzás miatt érzett aggodalmakkal. A zöldek számára azonban van remény az egész régióban. A fiatalok egyre inkább támogatják őket, és ahogy nő a jólét, úgy kerül előtérbe a környezetvédelem kérdése. Azon kívül lehet bízni abban, hogy a remek nyugati választási eredmények kedvező hatást fejtenek ki Keleten is. De az biztos, hogy mozgalomnak még jócskán van hová fejlődnie az új uniós tagállamokban.
8 év alatt alaposan megváltozott a magyar zsidó közösség véleménye a Jobbikról, még a Mazsihiszben is vannak olyanok, akik megfelelő partnert látnak a pártban a demokratikus változásokhoz, függetlenül annak leplezetlen rasszizmusától. Vezetője, Sneider Tamás egykoron bőrfejűként indult. Csak éppen az országban változik a politikai környezet. Egyre nagyobb az ellenkezés a jobboldali Fidesszel szemben, mivel az kőkeményen tartja kézben a hatalmat. Így azután a baloldal, a Mazsihiszt is beleértve a Jobbik felé fordult, aminek az a következménye, hogy korábban elképzelhetetlen szövetség formálódik az októberi választás előtt. Sok megfigyelő meg van döbbenve az együttműködés láttán az ultranacionalisták és korábbi esküdt ellenfeleik között. Ám sok magyar torkig van a kormánypárttal, ezért elfogadhatónak tartja a megállapodást.
A szövetség azt reméli, hogy az első komoly csapást mérheti a fiatal demokratákra, akik a populista fordulattal ellopták a Jobbik jelentős szavazórétegét, túl azon, hogy lényegesen korlátozták a szabadságjogokat. Schönberger Ádám a Marom zsidó szervezettől azt mondja, hgoy jelenleg a Fidesz a szélsőséges, Vona korábbi pártja pedig a középjobbra húzódott be. Feldmajer Péter, a Mazsihisz korábbi elnöke azonban méltatlanságnak és árulásnak tartja, hogy az ellenzék összefog a Jobbikkal. A Mazsihisz a maga részéről cáfolja, hogy jóváhagyta az egyezséget, illetve hogy bármiféle kapcsolatban állna a párttal. Heiszler András kétli, hogy utóbbi tényleg feladta volna antiszemitizmusát.
Ugyanakkor az EMIH még támogatja Orbánt, és nem gondolja, hogy a párt fenyegetést jelentene a zsidókkal szemben. Ugyanakkor a magyar zsidóság nagy része liberálisnak mutatkozik és nem ellenzi hangosan a Jobbikkal tető alá hozott szövetséget.
