Képtelenség nem rajongani - a Foo Fighters a Szigeten

Elképesztően nehéz feladat higgadtan írni a Foo Fighters Sziget nagyszínpad-záró produkciójáról. Bár manapság divat a nagyotmondás, ezért bizonytalanul írom most ezt: a fesztivál történetének legjobb koncertje volt.

A korábbi években csak ritkán fordult elő, hogy stadionokat könnyedén megtöltő gigasztárok lépjenek fel a Sziget Fesztiválon – kedves kivétel mondjuk a Prince bulija 2011-ben – arra viszont még sosem volt példa, hogy egy stadionba való, igazi koncertet illesszenek a rendezvény programjába. Most, a Foo Fightrers megtette, amit korában senki: két és fél órát zenéltek, végig a közönséget izzítva, gitár- és dobszólóval, delikát ritkaságot is előadva. Egyszóval, már ők önmagában okot adtak arra, hogy az ember fesztiválozzon, talán ezért is láttam ezen a napon a legtöbb napijegyes vendéget, magyar és külföldit, akik csak Dave Grholék miatt jöttek a Szigetre.

Koncertet berobbantani tudni kell a rock műfajban és ebben a Foo Fighters lehengerlő, három gigaslágerrel indítottak: All My Life, Learn To Fly és a Pretender, utóbbit természetesen elképesztő energiákkal megtoldva. Mint a formáció rajongója – és voltak rajtam kívül vagy ötvenezren – úgy ért, mint egy adrenalin sokk. Ami bravúr, ezt az állapotot a zenekar végig fenntartotta, sőt, emelkedett az amplitúdó, amikor a végső blokkban felhangzott a Best of You.

Ami pazar volt buliban, hogy a „tisztességes játékidő” lehetővé tette az egyedi pillanatokat. Például, hogy a Foo második, vagy inkább párhuzamos frontembere, Taylor Hawkins dobos is kibontakozhatott: nem csak egy önálló dobszólóval dobta be a lüktetést a Szigetre, hanem a My Hero című nóta közben is volt önálló csillogása. Azt, hogy Dave Grohl és Taylor Hawkins mennyire szeret zenélni és bulizni tökéletesen megmutatta, amikor helyet cseréltek. Grohl beült a dobok mögé (ez nyilván nem jelent neki gondot, hiszen a Nirvánában ő volt a dobos), Hawkins meg úgy énekelte el az Under Pressure című Queen nótát, hogy Rami Maleknek azonnal át kéne neki adnia az Oscar-díját. Ez persze, nem ritka eset, az viszont igen, hogy eljátszották a Hey, Johnny Park!-ot, melyet idén még nem történt meg egyetlen másik bulijukon sem.

Mindemellett azok a percek is egészen varázslatosak voltak, amikor például, Grohl bemutatta a háttérben, molyrágta Nirvana pólóban háttéréneklő lányát a Dirty Water nóta előtt, vagy megváltoztatta két rajongó életét. Egy szappanbuborékokat fújó lányét és egy kerekes székes férfiét – utóbbira úgy figyelt fel, hogy közönség a fejek fölé emelte. Nos, a két szerencsés feljutott a színpadra, a lány fújhatta a buborékokat az Everlong című zárónóta alatt, a férfi meg a végén odavághatta Grohl gitárját. Na, azt az örömöt, amit ekkor érzett, nem is lehetséges szavakba önteni. Marad hát a feltétlen rajongás.