Brazil gépekre cserélheti a Honvédség utolsó, elaggott Ancsáját

Publikálás dátuma
2019.08.15. 10:05
Embraer KC-390
Fotó: LUCAS LACAZ RUIZ / AFP
A Magyar Honvédség 75 milliárd forintot szánna rámpás szállító-repülőgépek vásárlására, de szorítja az idő. Lehet, hogy megvan a befutó.
Június 23-25 között Magyarországon is megmutatta magát a brazil Embraer KC-390-es rámpás szállító-repülőgép. Az eszközt nem csupán a Pápa Bázisrepülőtéren tekintették meg a szakemberek, de a Balaton felé egy gyakorló repülésre is elkerült. Sőt, ennek során a légi utántöltési képességét is tesztelték – pontosabban a magyar Gripenek pilótái azt próbálhatták ki különböző kötelékekben, mennyire alkalmas erre a gép áramlási környezete. Hogy miért fontos ez a majd két hónappal ezelőtti esemény? Megértéséhez még messzebbre kell visszanyúlni az időben: 2018. márciusában kormányrendeletben határoztak a „katonai szállítórepülő képesség kialakításával kapcsolatos feladatokról és szükséges források biztosításáról”. Magyarán, megbízták a Honvédelmi Minisztériumot, hogy háromszor 25 milliárd forint értékben vásároljon megfelelő repülőgépeket. A cserére égető szükség lenne, a légierőnek ugyanis jelenleg már csak egyetlen An-26-os (becenevén „Ancsa”) rámpás szállító-repülőgépe van. Ezeket a gépeket még 1974-ben állították hadrendbe, de az utolsó An-26-os üzemideje is lejár 2020 közepén. Toldozni-foltozni, javítgatni - hivatalos kifejezéssel élve üzemidőt hosszabbítani - persze még lehetne a fél évszázados típusokat, ám ez egyrészt drága, másrészt a gépek nem képesek ellátni megfelelően feladataikat. Ilyen a nehéz rakomány szállítása, például az afganisztáni misszióhoz, vagy a Baltikumban missziót teljesítő Gripenekhez. Ezeket  a terheket, berendezésekel, felszereléseket jelenleg gyakran kénytelenek „lábon”, azaz közutakon szállítani, ami nem csak lassítja, de bonyolítja is a végrehajtást. Természetesen ezek a repülőgépek személyszállításra ugyancsak alkalmasak.
Az utolsó magyar Ancsa
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Arról már eddig is sokat találgattak, hogy melyik típus lehet a befutó. Szóba jött az amerikai Lockheed C-130 Hercules, az olasz Leonardo C-27-es és a nemzetközi konzorciumban gyártott Airbus C-295-es. Utóbbi ugyancsak bemutatkozott már Magyarországon, ám ennek az egyik problémája, hogy a magyar célokhoz nem biztos, hogy elég nagy, például csak kevés üzemanyagot tudna szállítani. Az olasz géppel hasonló a probléma, megfejelve azzal, hogy nincs kialakítva rajta a légi utántöltő kompatibilitás, ami a magyarok egyik fontos elvárása. Marad tehát a négy turbólégcsavarral felszerelt Hercules, vagy a most felbukkanó brazil vetélytárs (esetleg kevés eséllyel egy ötödik fajta). Hogy komolyan fontolgatjuk a KC-390-est, az is bizonyítja, hogy a brazil média híradásai szerint a Budapestre szánt új brazil nagykövet meghallgatásán „elkottyantotta” magát: már tárgyalnak a repülőgépvásárlásról. A KC-390-essel azonban éppen az a baj, hogy a „semmiből” jött. A regionális utasszállítók terén az Embraer már világszerte bizonyított, ám a KC-390-essel először merészkednek a katonai szállítógépek piacára.. Ráadásul a gép abban is rendhagyó, hogy nem légcsavaros, hanem sugárhajtóművek által meghajtott. Szakemberek szerint ennek előnye, hogy nagy magasságban és gyorsan tud közlekedni, hátránya lehet viszont, hogy a gyengébb minőségű repülőtereken a por és egyéb szennyeződések könnyebben sérülést okoznak. Kérdés ugyanakkor, hogy Magyarországot fenyegeti-e az a lehetőség, hogy valaha ilyen gyenge minőségű repülőtéren kellene landolnia gépeinek. Bizonytalan, hogy ez mennyire komoly szempont, de a brazil gép megvásárlásával politikailag sem lőnénk nagyon mellé, hiszen az Embraer kereskedelmi részébe már az amerikai Boeing is bevásárolta magát, tehát az amerikaiaknál is „jól fekszenek”. A szélsőjobboldali Jair Bolsonaro brazil elnök és Orbán Viktor kapcsolata is kiváló, így ebből a szempontból is illene a képbe a megrendelés.
A KC-390-es mindenesetre másokat már meggyőzött: Portugália – amely részt vett a fejlesztésben is – júliusban jelentette be, hogy 827 millió euró értékben (nagyjából 250 milliárd forint) öt gépet és kiegészítőket vásárol elöregedő Hercules flottájának lecserélésére. Csehország is fontolgatja ilyen gépek beszerzését, repülőgépiparuk több jelentős részegységgel beszállítója is az Embraernek. A Magyar Honvédség elvileg három gép vásárlását tervezi, így visszaosztva, ugyanezekkel a feltételekkel a konstrukció drágának tűnik, szóval vagy az igényeken kell csökkenteni, vagy más feltételeket kialkudni, esetleg újabb forrásokat a beszerzéshez rendelni. Sok vesztegetni való idő viszont nincs. Mint írtuk, az utolsó „Ancsa” üzemideje jövőre lejár, és mivel még senkivel nincs megegyezés, addig biztosan nem érkeznek meg az új eszközök. A képesség fenntartásának folytonossága tehát biztosan kizárható, az viszont nem mindegy, hogy mennyi idő telik el közben. Az An-26-os flotta lecserélése várhatóan a légierő megújításának utolsó állomása lenne, legalábbis a következő évekre. A JAS-39 Gripenek még 2008-tól cserélték le a szovjet eredetű MiG-29-eseket. Ezek lízingszerződése 2026-ban lejár, így hamarosan arról is dönteni kell, hogy meghosszabbítjuk, vagy új gépeket vásárolunk. A Zrínyi 2026 Haderőfejlesztési Program keretében a Honvédelmi Minisztérium tavaly vásárolt használtan két Airbus A319-est - mint azt lapunk megírta, nagyjából 13 milliárd forintért darabonként - és egy további gép vásárlását tervezi, két Falcon 7X-et a kisebb létszámú biztosítására. 2018-ban két lépcsőben az Airbustól 20 darab H145M és 16 darab H225M típusú többfunkciós helikoptert is rendeltünk - ezek 2023 után érkezhetnek meg –, valamint nagyjavításon estek át az orosz Mi-17-esek és 24-esek is.
Szerző
Frissítve: 2019.08.15. 11:37

Berlusconi kettős játszmája az olasz kormányválságban

Publikálás dátuma
2019.08.15. 09:30

Fotó: TIZIANA FABI / AFP
Salvini újra közeledni próbál az Öt Csillag Mozgalomhoz, az olasz koalíciós partnerek között azonban végérvényesen megromlott a viszony. Kérdés, milyen kiutat találnak a válságból.
Szerdán elterelődött a figyelem az olasz kormányválságról, a kaotikus napok után. Olaszország ugyanis a genovai híd egy évvel korábbi katasztrófájára emlékezett, amelyben 43 ember vesztette életét. Giuseppe Conte miniszterelnök, Sergio Mattarella államfő, illetve a kabinet több tagja is a megemlékezéseken vettek részt. Továbbra is nagy kérdés, feloszlik-e a parlament. Matteo Salvini még hivatalban lévő belügyminiszter, a jobboldali radikális Liga elnöke múlt héten közölte, vége a tavaly június óta tartó koalíciós együttműködésnek az Öt Csillag Mozgalommal (M5S), bizalmatlansági indítványt nyújt be Giuseppe Conte miniszterelnökkel szemben és előrehozott választást írat ki. Salvini azt akarta, hogy a törvényhozás már ezen a héten szavazzon saját feloszlatásáról, ám a szenátus kedden késő este kicselezte, s a parlament csak jövő kedden ül össze. Ám az sem biztos, hogy 20-án lesz egyáltalán szavazás a törvényhozás feloszlatásáról, a szenátus programjában csak az szerepel, hogy Conte beszámol a kialakult válságról. A megoldás kulcsa Silvio Berlisconi kezében lehet. Ha a volt miniszterelnök úgy dönt, legyen idő előtti voksolás, akkor valószínűleg elkerülhetetlen a parlament feloszlatása. Ha viszont támogatná Matteo Renzi volt miniszterelnök szakértői kormány felállítására vonatkozó javaslatát, akkor a mostani törvényhozás akár ki is tölthetné 2022-ig szóló mandátumát. Salvini most jobboldali szövetség létrehozásán mesterkedik saját pártja, a Liga, Berlusconi Forza Italiája és a Giorgia Meloni által vezetett, szélsőjobboldali Olasz Testvériség részvételével. Ne feledjük, hogy tavaly, a márciusi választás előtt össze is fogott ez a három párt, azóta azonban sok minden történt. Meloni és Berlusconi között például meglehetősen feszült a viszony. Sokatmondó továbbá az is, hogy Salvini úgy döntött, elhalasztja a volt miniszterelnökkel tervezett találkozóját. Hírek szerint a Forza Italia rendkívül megosztott az összefogást illetően, egyáltalán nem biztos, hogy a párt képviselői egységesen megszavaznák a parlament feloszlatását. Berlusconi nehéz helyzetben van, hiszen ha támogatná Salvini előterjesztését, akkor saját pártja jövőjét tenné kockára. Egy, az Agenzia Italia hírügynökégnek nyilatkozó jobboldali politikus megerősítette: a régi jobboldali együttműködés nincs többé. Berlusconi valójában kettős játszmába kezdett: látszólag támogatja Salvini kezdeményezését, valójában azonban ő sem támogatná a parlament feloszlatását, hiszen tisztában van azzal: egy idő előtti voksolás után a Forza Italia rengeteg képviselőt veszítene. Salvini is kezdi belátni, hogy (egyelőre) vereséget szenvedett. Ezért ismét közeledni próbál az Öt Csillag Mozgalomhoz, kedden este javaslatot tett a koalíciós partnernek arra, fogadjanak el egy olyan törvényt, melynek révén csökkenthető a parlamenti képviselők száma. Ezzel egyértelműen az M5S régi követelésének tenne eleget. Luigi Di Maio pártja szerint az alsó- és a felsőházban összesen 345 mandátum megszüntetésére lenne szükség. Jelenleg a törvényhozás két házában 945 honatya foglal helyet, 315 a szenátusban és 630 a képviselőházban. Miközben a belügyminiszter egy nappal korábban még azt közölte, ő és miniszterei visszalépnek, hogy így kényszerítsék ki Conte kormányfő lemondását, a szenátusban később már úgy nyilatkozott, egyelőre nem mondanak le. Cserében azt követelte, hogy mihamarabb írják ki az előrehozott választásokat. A közeledésre tett kísérletet jelzi az is, hogy Gian Marco Centinaio agrárminiszter, a Liga politikusa azt közölte, nem szabad bezárni az ajtót az M5S előtt. Salvini, illetve pártja közeledése azonban nem győzte meg Di Maiót, mint fogalmazott, nem bízik már meg a Liga elnökében. A Facebookon azt írta, amennyiben a Liga augusztus 20-án megvonja a bizalmat a kormánytól, azt csak azért teszi, hogy két nappal később már megakadályozza a parlament létszámának csökkentését. „S megint az orruknál fogva vezetik az olasz választókat” – írta.
Frissítve: 2019.08.15. 12:19

Szabad szemmel: Orbán egy autoriter demagóg, de egyáltalán nem lehet nyugodt

Publikálás dátuma
2019.08.15. 06:45

Nemzetközi sajtószemle, 2019. augusztus 15.
Tagesspiegel A kommentár úgy véli, hogy Nyugatról rosszul látszik és Kelet-Európában jobban áll a demokrácia, mint ahogyan azt sokan hiszik. Azaz a tekintélyelvű populistáknak egyáltalán nincs könnyű dolguk, ráadásul egy sor kedvező hír érkezik a térségből. De ettől még Magyarországon egy autoriter demagóg van hatalmon, aki rasszista jelszavakkal mozgósítja választóit a nem létező menekültek ellen és baj van Romániában, Lengyelországban, valamint Csehországban is. Ám nincs szó arról, ami nyugati politikai és gazdasági körökben, de a közvéleményben is járja a volt szocialista államokról, ti. hogy ott az emberek nem is akarnak mást, mert nem tudják, hogy mehetnének jobban is a dolgok. Valójában nagyon is tisztában vannak az alternatívákkal. A változások az új szlovák államfő megválasztásával kezdődtek. Caputová nyíltan szembeszáll Orbán illiberális túlkapásaival. Aztán a csehek mutatták meg, hogy nem tűrik a törvénytelen támogatásokkal megvádolt Babist. Majd a románok követték a cseh példát és tízezrek vonultak az utcákra, a kormánypárti korrupció ellen tiltakozva. De mutatkoznak kedvező jelek Szerbiában, Albániában és Ukrajnában is. Oroszországban Putyin beleütközik az elnyomás korlátaiba, egyre népszerűtlenebb. Vagyis nincs szinte természetesnek tekinthető megosztottság a tekintélyelvű Kelet és a demokratikus Nyugat között. Utóbbi állítást amúgy is hiteltelenné teszi Salvini felemelkedése. Természetesen semmiképpen nem biztos, hogy az ellenzéki mozgalmak sikerre jutnak, Moszkvától Tiranáig. Ezért igen sürgető, hogy sok nyugat-európai szabaduljon meg a felsőbbrendű tudatlanságtól, ami a Keleten folyó harcot illeti. Határozottan azok oldalára kell állni, akik a demokratikus jogok védelmében szót emelnek a hatalmi visszaélések ellen. A demokrácia nem állapot, hanem folyamat, amiért folyamatosan meg kell harcolni. Mind Keleten, mind Nyugaton.
Bloomberg A rugalmas kelet-európai gazdaságok bizonyítják az egyre gyengébb gazdasági eredményeket felmutató Nyugattal szemben, hogy hozhatnak eredményt az ösztönző programok. Ezzel együtt azért vannak kérdőjelek. Ám részben a nagy munkaerő kereslet és a kormányzati költekezés folytán az EU új tagjai átvészelték azt a globális vihart, amely visszaesésbe taszította Nagy-Britanniát és Németországot, még akkor is, ha a növekedés 3 év óta először lassult mind a hat országban. Sőt, Magyarország, Csehország és Románia felülmúlta a várakozásokat, ámbár mostantól valószínűleg csökken az ütem. De hát ezek a kormányok öntik a pénzt a gazdaságba. És Orbán máris megígért jövőre két kiigazítási csomagot, arról nem beszélve, hogy az MNB könnyíteni kíván a hitelfelvételeken, mind a háztartások, mind a vállalatok esetében. A hangsúly az exportvezérelt növekedésről a fogyasztás serkentésére tevődött át. A munkaerőhiány miatt emelkednek a bérek, az emberek jelzálogkölcsönöket vesznek fel és új autót vásárolnak. A nagy kérdés az, hogy a hazai intézkedések képesek-e ellensúlyozni a világgazdaság egészének lassulását. A JPMorgan máris visszavett regionális előrejelzéséből.
The Times A konzervatív lap arra figyelmeztet, hogy nem szabad feladni a védekezést a diktátorokkal szemben, és noha ismét divatba jött az erőskezű vezetés gondolata, érdemes felidézni, hogy sokféle út vezethet az önkényuralomhoz. Éppen ebben segít a hong kongi egyetem egyik professzorának most megjelent könyve, a „Hogyan legyünk diktátorok”, amely 8 olyan, 20. századi politikus életútját tekinti át, aki Hruscsov szavaival személyi kultuszt hívott életre. A szerző, Frank Dikötter rámutat, hogy a jelenségtől még a demokratikus államok sem mentesek, mert ott is hatalomra kerülhetnek olyanok, akik narcisztikusak, illetve a személyiségük taszító, ám ez még nem jelenti azt, hogy az adott ország lejtőn csúszna a zsarnokság felé. Mert lehet, hogy Orbán Viktor leszalámizza a demokráciát, Trump megosztó egoista és Salvini uszít a migránsok ellen, ám az még messze van, hogy berekesszék a parlamentet, elnémítsák a sajtót és egy éjszaka a titkosrendőrség kopogtasson az ajtón. Megjegyzi azonban, hogy Kína azért már rátért erre az útra. És abban igencsak igaza van a kötetnek, hogy jobb félni, mint megijedni, azaz figyelni kell nagyon. Hiszen minden elkezdődött valahogyan. Az pedig különösen aggasztó, hogy minél távolabb kerülünk Mao és Mussolini évszázadától, sokak számára annál kevésbé tűnik aggasztónak, hogy miként is történt.
Szerző