Ahol nem csodaszer az autonómia sem

Publikálás dátuma
2019.08.16. 08:15
A szerb fővárosban gyakran tüntetnek az államfő ellen, de ez mit sem változtat a helyzeten
Fotó: ANDREJ ISAKOVIC / AFP
Az Orbán-kormány első határon túli „stratégiai partnere” a Pásztor István vezette VMSZ volt, így a vajdasági magyar társadalom lett az orbáni nemzetpolitika első áldozata. A szerbiai magyarság helyzetét súlyosbítja, hogy a szerb vezetés is az unortodox demokrácia híve.
2011. június 24 –én a vajdasági magyar nemzetiségi önkormányzat testülete, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) leváltotta az egyetlen szerbiai magyar nyomtatott napilap, a Magyar Szó főszerkesztőjét, Pressburger Csabát. A több órás viharos ülés alatt a szabadkai Magyar Ház előtt tüntettek az újságírók és a mellettük kiállók a főszerkesztő menesztése ellen. Ez volt talán az a fordulópont, ami után látványosan új korszak nyílt a szerbiai magyar kisebbségi közösség életében. A Pásztor István vezette VMSZ, amely az MNT képviselőinek döntő többségét is adja, 2010 után látványosan vált Fidesz szatelitpárttá és kezdte követni egyre inkább az orbáni hatalomgyakorlási mintát. Ezen az úton fontos momentum volt a kisebbségi magyar média és a kulturális intézmények totális alárendelése, pártkatonák vezetése alá helyezése. Pressburger volt az egyike az első áldozatoknak. A sor pedig folytatódott. 2016 augusztusában a VMSZ-ből kivált a Magyar Mozgalom, ugyanebben az évben, a Magyar Szó pártfaliújsággá tétele miatt a szerkesztőségből kiválók létrehozták a Szabad Magyar Szót, amely máig csak internetes formában jelenik meg. Mindezt többek között az tette lehetővé, hogy a Pásztor István vezette VMSZ és az általa dominált Magyar Nemzeti Tanács egyszerre az Orbán-kormány és Aleksandar Vucic volt kormányfő, jelenlegi államfő partnere is, így mind a szerb állami, mind a magyarországi támogatások kizárólagos kezelője és haszonélvezője. A kárpát-medence –szerte irigyelt megvalósult vajdasági kulturális autonómia gyakorlatilag egypártrendszert szült, a vajdasági magyar társadalom mára a magyarországi állapotokat tükrözi vissza, a vajdasági magyar média híradásai a magyarországi „egyperceseket” másolja. Ám a nagy magyar nemzetegyesítés során a NER által ugyancsak bekebelezett erdélyi és kárpátaljai kisebbségi magyar társadalmaktól eltérően, a Vajdaságban létezik egy második nyilvánosság is, amely mind a Vucic, mind az Orbán mintájú látszatdemokráciát elutasítja. Pressburger Csaba, a Második Nyilvánosság néven működő internetes fórum egyik létrehozója és kezelője a Népszava megkeresésére elmondta: „a Második Nyilvánosság egy olyan hellyé tudott válni, ahol egy kis levegőhöz lehet jutni ebben a fojtogató közegben, és hozzájárult ahhoz, hogy az emberek összeszedjék a bátorságukat, merjék olykor kifejezni elégedetlenségüket.” Ezt a jelenkori „szamizdatot” a Vucic, az Orbán és Pásztor féle „demokrácia” együttese tette szükségessé. „Amikor 2014-ben létrehoztuk négy társammal ezt a Facebook-oldalt, úgy éreztük, ez az egyetlen olyan hely a vajdasági magyar médiatérben, ahol ellenzéki vélemények is megjeleníthetők. Konkrétan a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának ügye volt az, amely miatt betelt a pohár: hatalmi önkénnyel egy olyan társulatvezetőt helyezett oda a vajdasági magyar politikai hatalom, akinek a szakmai alkalmassága erősen kétséges volt, ráadásul a társulat is egyként utasította el ezt a módszert és az illető személyt. A MNY erőteljes kampányba kezdett az ügyben, minket is meglepett, hogy mennyien csatlakoztak ehhez a küzdelemhez, végül a politikum visszakozott, és egy olyan társulatvezetőt neveztek ki helyette, aki mindenki számára és szakmai szempontból is elfogadható volt. Győztünk tehát, és azt éreztük, hogy ez az elégedetlenség nem egyszerűen csak a Népszínház ügyéből táplálkozik: sokrétűek a problémák. Az emberek, nap mint nap, azt hallják a politikai vezetőktől, hogy egyre jobban élnek, egyre több joguk és lehetőségük van a szülőföldön való boldogulásra, miközben azt tapasztalják, hogy folyamatos az elvándorlás (és nem csak a fiatalok mennek, hanem egész családok távoznak), hogy munkához csak pártkönyvecske birtokában lehet jutni, hogy a közéleti párbeszéd, a kritika teljesen megszűnt, illetve ki lett iktatva a médiatérből.” A jelenség nyilván nagyon ismerős a magyarországi olvasók számára is. A Második Nyilvánosság 2014-es pillanatnyi győzelme ellenére a politika továbbra is rátelepedett a vajdasági magyar közéletre. Azóta is az „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”, „a munka sincs párttagsági könyvecske nélkül” elve szerint szerveződik a vajdasági magyar valóság. Pressburger szerint a VMSZ szétszakadása, a Magyar Mozgalom megjelenése, illetve a Szabad Magyar Szó létrehozása esetében azonban más folyamatok is zajlottak: a Vajdasági Magyar Szövetségen belüli érdekellentétek és kizárások, a Magyar Szó rebellis újságíróinak elbocsátása. Az új, habár csak internetes lap azonban hozzájárult valamelyest ahhoz, hogy a plurális politikai és médiatér újra fejlődésnek induljon. „Sajnos mivel a pénz, paripa, fegyver a hatalom (a Fideszhez abszolút lojális és a Vucics-párttal együtt kormányzó VMSZ) kezében van, ráadásul kisebbségi közegben fokozottan nehéz "forradalmat" csinálni, az eredmény meglehetősen felemásra sikeredett. Az Magyar Mozgalmat sikerült lefejezni és kiherélni, az egyetlen ellenzéki portálnak nevezhető SZMSZ-t és az egyetlen független hetilapnak számító Családi Kört pedig elvágták minden közpénzforrástól, miközben a szabadkai székhelyű Pannon RTV és az újvidéki Magyar Szó napilap korábban soha nem tapasztalt anyaországi, és persze szerbiai támogatásban részesül”, ecsetelte a helyzetet a vajdasági magyar újságíró. A máshol elsődleges célként kitűzött magyar autonómiáról pedig a Vajdaságban bebizonyosodott, hogy nem ideális megoldás. Kérdés persze, hogy a modellel van baj, vagy annak működtetőivel? Tényleg erre kell törekednie a Kárpát-medence minden kisebbségi magyar közösségének? Pressburger a tapasztalatok alapján úgy véli, a modell egyes részeivel és a működés módjával egyaránt vannak bajok. A négy terület közül, amelyek a Magyar Nemzeti Tanács hatáskörébe tartoznak (oktatás, tájékoztatás, kultúra és nyelvhasználat), azonban a tájékoztatás szabályozásával és kezelésével vannak a legnagyobb gondok. A nemzeti tanácsok, amelyek de facto politikai testületek, azzal, hogy az általuk alapított médiumok vezetőit közvetlenül nevezhették ki és válthatták is le, erőteljesen befolyásolhatták a szerkesztéspolitikát. Később némileg javult a jogi szabályozás, hiszen ma már a főszerkesztőről egy közbülső testület dönt, amelyben politikai pozícióval nem rendelkező személyeknek kell többségben lenniük, de az ő kinevezésük továbbra is az alapító, vagyis a MNT dolga. Ráadásul felszámolták azt a több évtizedes mechanizmust, amely lehetővé tette, hogy a szerkesztőségek maguk is szavazzanak, véleményt mondjanak a főszerkesztőjelöltek programjáról. Az új országos médiastratégia-tervezetbe sikerült az újságíró-szervezeteknek beépíteniük olyan fékeket és ellensúlyokat, amelyek szavatolhatnák a kisebbségi médiumok szerkesztéspolitikájának függetlenségét, ám a nemzeti tanácsoknak első dolguk volt, hogy ezeket a javaslatokat megtámadják. Mégis, a választások azt mutatják, hogy mindezek ellenére a túlnyomó többség ott áll a VMSZ és Pásztor István, illetve Vucic elnök és kormányzata mögött. Pressburger szerint a párhuzam nem véletlen, ugyanis a szerbiai (és a vajdasági magyar) helyzet kísértetiesen hasonlít a magyarországira. Mindent leuraló hatalom, harmatgyönge ellenzék, forráshiányos ellenzéki médiatér és az ellenzéki érzelmű, a jelen állapotokkal elégedetlen emberek kivándorlása. Ugyanakkor az látszik, hogy az interneten a „második nyilvánossághoz” tartozó független és kritikus médiumok sokkal nagyobb látogatottsággal rendelkeznek, és nagyobb befolyással bírnak, mint a hatalmat ilyen vagy olyan módon kiszolgálók. Ám ott, ahol a televízió még mindig messze a legmeghatározóbb médium, a hatalmat ez nem nagyon kell hogy aggassza. Legfeljebb hosszú-, esetleg középtávon, tette hozzá Pressburger Csaba. 

A szerb Orbán

A radikális nacionalistaként, a háborús bűnökért elítélt Vojislav Seselj pártjából indult Aleksandar Vucic 2014 óta Szerbia első embere. A konzervatív jobboldali Szerb Haladó Párt elnökeként 2014-ben miniszterelnök lett, 2017 áprilisától pedig köztársasági elnök. Államfővé választása után országszerte tüntetések kezdődtek, amelyeket a belgrádi diákság kezdeményezett, de szép számmal csatlakoztak hozzá fiatalok máshol is, majd a szakszervezetek is beálltak a sorba. A tiltakozók Vucic „diktatúrájának” megszüntetését, szabad és tiszta választásokat, a teljes politikai elit lecserélését, sajtó és véleményszabadságot, a közmédia vezetőinek leváltását követelték. „Ha békésen teszik, tőle akár tíz évig is sétálhatnak” így reagált a megmozdulásra az elnök. Semmi sem változott, sőt rosszabbá vált a helyzet, tavaly december óta újra tiltakozó megmozdulások kezdődtek a média függetlensége és a tényleges jogállam védelmében. Azonban, ha most lennének választások Vucic és pártja ismét győzni tudna. A szerb államfő jó és szoros viszonyt ápol Orbán Viktorral. 

Furcsa logika

A vajdasági magyarság körében, akárcsak más határon túli területeken, Orbán Viktor tekintélye és népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Minden esetben azonban a hasonló ideológiát képviselő helyi többségi vezető politikusok, mint például Vucic, elutasítottak. A VMSZ Vucicot támogatta az elnökválasztáson is, azóta is pártja mellett áll, ám ebben a kérdésben a vajdasági magyar társadalom megosztott. Három markáns vonulta különíthető el. Az egyik tűzön-vízen át követi a VMSZ-t, pontosabban a VMSZ lépéseit támogató Orbán Viktort. Ők voltak azok, akik ellenérzéseiket is leküzdve, hajlandóak voltak Vucicra szavazni. A másik vonulatba azok tartoznak, akik számára Orbán ugyan tekintélynek számít, talán még VMSZ-szimpatizánsnak is mondhatók, de még így sem voltak képesek a sötét múltú Vucicra voksolni, ezért inkább otthon maradtak. A harmadik vonulatot azok képezik, akiknek a többsége a volt ombudsmanra, Sasa Jankovicra szavazott, a Magyar Mozgalom vagy a Demokrata Párt támogatói ők, szimpatizálnak a tüntetésekkel, egyesek el is járnak azokra. Vagyis, összességében Vucic a magyar lakosság körében népszerűtlen, de a többség még mindig a múltbéli nacionalizmusa miatt érzi vállalhatatlannak személyét, orbáni attitűdje nem igazán zavarja.

Szerző

Szabad szemmel: Magyarország példáján mindig be lehet mutatni, milyen rossz dolgok zajlanak a világban

Publikálás dátuma
2019.08.16. 07:04

Nemzetközi sajtószemle, 2019. augusztus 16.
FT Közép- és Kelet-Európában a jelentős állami szerepvállalás nem eredményez gyorsabb növekedést és nem is segíti elő a felzárkózást a Nyugathoz. Sőt, a jelek szerint inkább gátolja utóbbi célt, de ezen belül Magyarországon a haveri kapitalizmus lassan kezd nagyobb gond lenni, mint az állami cégek rossz hatékonysága. Ezt állapította meg nemrégiben az IMF és az EBRD egyik tanulmánya, hozzátéve, hogy a régióban a köztulajdonban lévő vállalkozások jóval kevésbé jövedelmezőek és termelékenyek, mint a magánpiaci konkurencia. Mert a lényeg a versengő, jól szabályozott piac. A régióban azonban úgy tűnik, nincs független felügyelet és igazgatóság ezeknél a cégeknél, nem határoztak meg számukra átlátható célokat, hiányzik továbbá a szigorú pénzügyi elszámoltatás és könyvvizsgálat. A lap annak kapcsán idézi mindezt, hogy a térségben újra divatba jöttek az állami vállalatok, ami kedvező lehet politikai megfontolásokból, csak éppen ezek a cégeknél és bankoknál a termelékenység és a haszon gyakran a hatalom döntéseitől függ. Pedig a rendszerváltás után nem győzték privatizálni a gazdaságot, de azután megfordult az irányzat, főleg olyan államokban, ahol a nacionalista, illetve tekintélyelvű vezetés szorgalmazza a gazdaság ellenőrzését, illetve a külföldi tőke visszaszorítását, lásd Magyarországot és Lengyelországot. Az ilyen nagy társaságok népszerűek, mert a többi közt segítenek megvédeni a nemzeti érdekeket, kiszűrik a külső versenyt, de arra is jók, hogy segítségükkel a kormánypárt pénzhez, kegyúri jogokhoz és befolyáshoz jusson. Példa erre, hogy mennyire megugrott mostanában a lengyel állami cégek hirdetése a konzervatív sajtóban, miközben a liberális kiadványokban már alig-alig reklámoznak.
Economist A cikk Magyarországot hozza fel annak egyik bizonyságaként, hogy a világban mindinkább szorul vissza a szólásszabadság. Pedig itt Európa olyan részéről van szó, amelyről feltételezik, hogy demokratikus. Csak éppen a Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a hírügynökség ingyen szolgáltat híreket a nehéz anyagi helyzetben lévő szerkesztőségeknek. Újságírók ezek után arra panaszkodnak, hogy a központi propaganda ömlik ily módon még a független zenei rádiók híradásaiból is.    Az állam hirdetések költségvetése vastagra duzzadt az utóbbi 9 évben. Orbán cimborái felvásároltak korábban menő adókat és portálokat. Egy szerkesztő szerint a folyamat feltartóztathatatlan. Urbán Ágnes, a Média Mértékelemzőtől azt mondja, hogy gyakorlatilag nem lehet utánajárni még a legkirívóbb korrupciós ügyeknek, mert annyi van belőlük. Az összefoglaló ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a KESMÁ-ba 476 szerkesztőséget tömörítettek a miniszterelnök egyik cimborájának vezérlete alatt. Pénz híján viszont komoly újságírók nemigen tudnak dolgozni. A Freedom House szerint a szólásszabadság az utóbbi 10 évben az egész világon visszaesett. Az elnyomó rendszerekben persze sokkal jobban. Az ok az, hogy sok kormánypárt új eszközökkel igyekszik elnyomni a számára zavaró tényeket, illetve eszméket. Azon kívül felbátorodtak, mert szinte mindenütt gyengült a szabad beszéd támogatottsága. Vonatkozik ez Trump Amerikájára is. Pedig a sajtó a demokrácia egyik legfőbb biztosítéka, hogy a hatalom körmére nézzen. Az elhallgattatás egyik legjobb módszere, ha megölik azt, aki kinyitja a száját. Tavaly legalább 53 újságírót nyírtak ki a világban. Ezek közül talán a leggyalázatosabb az, ami a szaúdi Kashoggival az isztambuli konzulátuson történt – minden érdemi következmény nélkül. De gyakori a megfélemlítés is. Az állami hirdetések fontos eszközt jelentenek a hírek eltorzítására, a reklámokból egyre kevésbé támogatják a független sajtót. Csak itt az a gond az autokraták szemszögéből, hogy a pénzzel teletömött közmédia hajlamos az unalomra. Ezért az ilyen forrásokból sokszor megjutalmazzák a lakájokat. Körmönfontabb módszernek számít, hogy sajtócézárokat alkalmaznak, akik az államtól függnek. Számukra nem fontos a haszon, a veszteséget bőven ellensúlyozzák a más üzleti ágazatokban megugró bevételek. A sanyarú helyzetbe kerülő önálló sajtót azután könnyű szerrel felvásárolják.   
Le Figaro Duzzognak a magyar hatóságok, mivel a Sziget az idén a „Szerelem forradalmát" hirdette meg, de Európa legfontosabb fesztiválja továbbra is hatalmas tömegeket vonz eklektikus zenei, illetve művészeti programjával. Mégpedig az Orbán-kormány nagy bánatára, amely nem díjazza a rendezvényen uralkodó szabad hangot, miközben vitába keveredett a Coca-Colával. Az esemény számára az egyik fő gondot az emelkedő gázsik jelentik: a szereplők egyre többet kérnek a fellépésért, miután visszaesnek a lemezeladások. Budapest esetében ez azért nagy gond, mert a 16 millió eurós büdzséből csupán 160 ezer jön állami forrásból. Így megoldásként maradt a napi jegyek, illetve bérletek árának emelése. A heti belépő egy vagyon az átlag magyar számára. Nem véletlen, hogy a látogatóknak csupán harmada hazai. A Szabadság szigetének jelszava azt tanúsítja, hogy a fesztivál nem mondott le politikai szerepéről, illetve hogy erősíteni kívánja függetlenségét a hatalommal szemben. Az idén ennek különös akusztikája volt a fesztivál nyitányára időzített Cola-reklámmal. A meleg párokat ábrázoló hirdetések azonnal kiváltották az uralmon lévő konzervatívok haragját, ideértve az üdítő bojkottjának meghirdetését. Egyébiránt a Sziget, bármennyire is az ország legjelentősebb kulturális eseményéről van szó, még sosem érdemelte ki Orbán Viktor látogatását. Ez persze nem véletlen. Miközben az Idegenforgalmi Hivatal egyre több pénzből gazdálkodhat, utasítást kapott, hogy nem segíthet az újságíróknak, akik csak azért érkeztek a fesztiválra, hogy meglátogassák Budapestet.
FT A vezércikk hálát az ad az égnek, hogy bemondta az unalmast a működésképtelen olasz kormány. Ám arra is felhívja a figyelmet, hogy még lehet rosszabb is, ha Salvini arat győzelmet az esetleges választásokon. De amit az eddigi koalíció művelt, az maga volt a káosz, tele belharcokkal. Ugyanakkor a szövetség 14 hónapon át nem tudott semmi olyasmit felmutatni, amit tervnek lehetett volna nevezni, hogy megoldja az ország kemény gondjait, így az új kabinet sok olasz számára megváltásnak tűnhet. Csak éppen az még több keserűséget hozhat az ország és az uniós partnerek számára. Az államfő megpróbálkozhat persze azzal, hogy ügyvezető kormányt nevez ki, mert jóvá kell hagyni a következő költségvetést. Vissza kell fogni a közkiadásokat, mert különben automatikusan emelni kell a forgalmi adót, ám az súlyos visszaesésbe lökné a gazdaságot. Róma számára tanácsos volna, ha nem húzza ki ismét a gyufát Brüsszelben, mert már a tavalyi éles vita is jócskán megnövelte a hitelek költségeit az olasz cégek részére. De akárhogyan is lesz, a jelek szerint a küzdelemből Salvini kerül ki győztesként. Csak az a kérdés, be kell-e vonnia az irányításba a szélsőjobbos Olaszország Testvéreit, illetve a Berlusconi-féle Forza Italiát. Ám naiv elképzelés mérsékletet remélni egy olyan politikustól, aki a külföldiek és a bevándorlók csepülésével jócskán feltornázta pártja népszerűségét. Még az is lehet, hogy nyíltan szembemegy az EU-szabályokkal.  
Time Az Eurasia Csoport nevű amerikai kockázat elemző intézet nagy tekintélyű igazgatója szerint Salvini ugyan politikai hazardírozásba kezdett, amikor megpróbál új választásokat kicsikarni, ám Európának még akkor sem kell aggódnia, ha az olasz vezető nagyobb összeütközést kényszerít ki Brüsszellel, mert nem tud majd megbirkózni a gazdasági válsággal. Ian Bremmer úgy látja, van esély arra, hogy a Liga a másik szélsőjobbos Olaszország Testvéreivel áll össze és alkot kormányt. Ám más pártok meg azért foghatnak össze, hogy az év végén keresztül navigálják az országot az EU-val folytatandó nehéz költségvetési tárgyalásokon. Salvini nem ebben bízott, amikor kezdeményezte a bizalmatlansági szavazást, de az olasz politika kiszámíthatatlan. Most nagyobb az esélye annak, hogy a következő kabinetet is az 5 Csillag irányítja majd. De ha mégis a Liga kerekedik fölül, akkor sem valószínű, hogy annak elnöke élesen szembe akarna menni az unióval, mivel Olaszországnak súlyos gondjai vannak a gazdaság és az állami pénzügyek miatt. És csak rontana a helyzeten, ha Brüsszellel kellene meccsezni, hiszen Salvini azt ígérte, hogy új életet lehel a gazdaságba.
Szerző

Villamosszékben kivégeztek egy többszörös gyilkost az Egyesült Államokban

Publikálás dátuma
2019.08.16. 06:26

Fotó: FANNY CARRIER / AFP
A méreginjekció helyett választotta az elítélt.
Villamosszékben kivégeztek egy többszörös gyilkost helyi idő szerint csütörtökön este Tennessee állam fővárosában, Nashville-ben. Az 56 éves Stephen West 1986-ban halálra késelt egy 51 esztendős nőt és 15 éves kislányát, akit előtte megerőszakolt. 1999-ben ítélték halálra. West ügyvédei kegyelmi kérvényt nyújtottak be, azzal érveltek, hogy a gyilkosságot nem is védencük, hanem a bűntársa követte el. A bűntársat, Ronnie Martint külön perben ítélték el, de mivel a gyilkosság elkövetésekor kiskorú volt, életfogytig tartó börtönbüntetést kapott. West kegyelmi kérvényét Bill Lee, Tennessee állam republikánus kormányzója elutasította. A déli állam ugyanis egyike annak a 27 amerikai tagállamnak, ahol azt is halára ítélhetik, aki nem maga gyilkolt, hanem tettestárs volt gyilkosságban. Westet méreginjekcióval végezték volna ki, de a hét elején két ügyvédje révén jelezte, hogy inkább a villamosszéket választja. Az ügyvédek ugyan "alkotmányellenesnek" nevezték ezt a kivégzési formát is, de - mint beadványukban fogalmaztak - "kevésbé fájdalmas" a három halálos szerből összeállított méregkeveréknél. Tennessee-ben lehetővé teszik ugyanis, hogy azok, akiket 1999 előtt elkövetett bűncselekményekért ítéltek halálra, választhatnak a két kivégzési módszer között. A déli államban tavaly augusztus óta három halálos ítéletet hajtottak végre. Jelenleg egy ember vár a siralomházban a kivégzésére, amelyre várhatóan decemberben kerül sor. David Earl Miller, akit szintén gyilkosságért ítéltek el, hétfőn jelezte, hogy ugyancsak a villamosszéket választja. Tennessee-ben 1960 óta a csütörtöki kivégzés volt a második, amelyet villamosszékben hajtottak végre.
Szerző
Témák
kivégzés