A kormány középtávú pénzügyi tervei szerint a jövő évi 378 milliárd forint után, 2022-re évi 500, a 2023-re pedig már 780 milliárd forintos úgynevezett tervezési tartalék, azaz szabadon elkölthető még le nem kötött bevétel keletkezhet az éves költségvetésekben. Természetesen mindez csak akkor teljesülhet, ha elfogadjuk a kormány ama feltételezést, a magyar gazdasági növekedés megmarad a 3-4 százalékos tartományban. Ezeket az összegeket a kormány a költségvetés középtávú kitekintésben az országvédelmi/adócsökkentési alapban különítette el, ebből sejthető, hogy – ha a körülmények engedik –, akkor ezt az összeget részben adócsökkentésre fordítaná.
Az elmúlt években, ha adócsökkentésről volt szó, akkor elsősorban munkaadókat terhelő szociális hozzájárulási adó (szocho) mérséklése volt a kormány elsődleges célja, mindezt a magyar cégek versenyképességének növelése érdekében. (Másodsorban a világcsúcsot jelentő 27 százalékos áfa célzott, egy-egy ágazatra kiterjedő mérséklésével operáltak.) A szocho a két társadalombiztosítási (tb) alap fő bevételi forrása – ebből fizetik a nyugdíjakat és az egészségügyi ellátásokat. A két tb-alap a központi költségvetésből már jelenleg is mintegy 500 milliárd forintnyi támogatásban részesül más adóbevételekből, vagyis – érvelnek a szakértők – a szocho és tb-járulékbevételek már jelenleg sem fedezik a nyugdíj és egészségügyi kiadásokat, így ez már nem lehet akadálya a munkabérre rakódó teher további csökkentésnek.
A kormány(fő) másik politikai ígérete adófronton az egy számjegyű, praktikusan kilenc százalékos szja bevezetése. Jelenleg 15 százalék ugyan az szja kulcsa, ám a tetemes (családi) adókedvezménynek köszönhetően a tényleges adóterhelés 7,55 százalék volt a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) számai szerint 2017-ben. Az alacsony egykulcsos szja nem példa nélküli Európában, jellemzően a fejletlenebb keleti országok (Románia, Bulgária, Szerbia) operálnak vele. Idehaza egyaránt vannak támogatói az egykulcsos szja csökkentésnek, illetve korábbi többsávos adó visszahozatalának is, mondván a jól keresők arányaiban is fizessenek többet.
Az országvédelmi/adócsökkentési alapban felhalmozódó évi 500-800 milliárd forint viszont már akkora összeg, hogy azokból el lehetnek olyan valódi reformokat indítani, amelyek átmeneti többletkiadással járnak, ám tartósan növelik az ország versenyképességét. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) évente publikált jelentése szerint érdemi versenyképesség növekedést az egészségügy, de leginkább az oktatás gyökeres átalakításával lehetne elérni. Nem kell nagyon messzire menni, Matolcsy György az MNB elnöke, a jegybank jelentéseinek esszenciájaként egy rövid véleménycikkben épp a napokban fejtette ki, hogy „még nem értjük, hogy a világ élvonalába (első 200 közé) tartozó egyetemek nélkül az új technológia nem képes tartósan mozgatni a felzárkózást. Amint azt sem értjük, hogy az állami egészségügy mai működésével nem lehet népesedési fordulatot elérni.” Vagyis a MNB-elnök újfent az oktatás és az egészségügy átalakítást javasolta a kormánynak.
A 2020-as költségvetés szerint jövőre az állam az egészségre 1967, a teljes közoktatásra 1459 milliárd forintot költ – vagyis a két célra kicsivel többet, mint 3400 milliárd forintot, így ha 2020-tól a kormány szerint évente rendelkezésre álló 500-800 milliárd forintot az egyik vagy mindkét ágazat fejlesztésre fordítaná, ezeket a forrásokat ésszerűen felhasználva minőségi változást lehetne elérni legalább az egyik területen.
Reformokhoz elsősorban kormányzati szándék, konkrét tervek és másodsorban pénz kell, ám jelenleg még az első sincs meg – nyilatkozta a Népszavának Palócz Éva. A Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója szerint mivel sem a jelenlegi oktatás, sem egészségügyi rendszerbe nem érdemes több pénzt önteni, a legjobb döntés a további adócsökkentés lenne. A magyar béreket terhelő adók (szocho, tb-járulékuk, szja és más járulékok) a környező országokkal összehasonlítva még mindig magasak, így ezek csökkentése a legjobb megoldás pillanatnyilag. Technikailag szinte mindegy, hogy az adók közül mit csökkent a kormány – a teljes bérköltséget nézik a cégek – ám az elmúlt évek munkáltatói könnyítései után, lehet, hogy célszerűbb lenne a közvetlen munkavállalói terhek csökkentése, hogy fennmaradjon az arányosság. Palócz Éva szerint az eddig tapasztalatok azt mutatják, hogy az adócsökkentés ellenére nem mérséklődnek az adóbevételek, hiszen egy szint után egyre kevésbé éri meg adót csalni – tette hozzá a kutató.
A hüvelykujj szabály szerint 500 milliárd forint 3-4 százalékos további szocho csökkentést tenne lehetővé, míg a személyi jövedelemadó esetében ekkorra elméleti bevételkieséssel járna 3 százalékpontos adócsökkentés. A gyakorlati kiesés jelentősen kisebb lehet a fehéredési hatásnak köszönhetően, vagyis a fentieknél is nagyobb adócsökkentésre nyílna lehetősége a kormánynak, ha minden szabad forrását erre kívánja felhasználni.
