Új világok füstből és sárból – Gyakorlatilag bármiből lehet toy photographyt csinálni

Publikálás dátuma
2019.08.16. 11:15

Fotó: Lampert Benedek / Aquila photography
Szinte bármilyen modell vagy figura képes életre kelni Lampert Benedek kezei alatt, nemrégiben a népszerű Stranger Things sorozat Lego figuráiból alkotott egyedülálló képeket.
Bár a toy photography (figurafotózás) műfaja hazánkban még kevésbé elterjedt, Lampert Benedek fotográfus munkáit már a nemzetközi színtéren is sokan ismerik. Nem csoda, aki egyszer találkozik az általa készített anyagokkal, rögtön beleszeret a kreatívabbnál kreatívabb módokon készülő képekbe. A Lego, s különösen annak Star Wars sorozata az alkotó gyerekkori szerelme, a toy photography-val azonban csak három évvel ezelőtt kezdett el komolyabban foglalkozni. Bármiféle oktatóanyag vagy leírás híján, az interneten látott felvételek alapján kezdte el beleásni magát a munkába – mesélte lapunknak. Többnyire hajnalba nyúlóan dolgozik a Lego mellett leginkább valós elemekből összeálló felvételeken. Egyetlen kép nyolc-tíz óra munkát vesz igénybe, s egy teljes sorozat elkészülte körülbelül egy hét, magában foglalva az építést, a fotózást és az utómunkát – részletezte Lampert Benedek. – Pontosan úgy működik ez is, mint bármely más műfaj esetében: egy portrét lehet művészi szempontból és alkalmazott formában is készíteni. Bár nem tartom magam művésznek, és a munkáimra sem ekként tekintek, úgy szoktam definiálni, ha valami kicsit túlmutat a kép vizualitásán, az művészet. Egyes esetekben a toy photography is minősülhet annak, ha hordoz magában valamilyen üzenetet. Lehet a különféle figurákkal, vagy modellekkel is társadalmi témákra reflektálni, ez kizárólag a fotóstól függ – vélekedik az alkotó a kérdés kapcsán, művészeti ágként tekinthetünk-e a technikára.
A valóság az, ami a legélethűbb – hangsúlyozta, épp ezért elsődleges szempont számára, hogy bármilyen kihívással is nézzen szembe, a lehető legkevesebb manipulációt végezze. – A füst, sár, víz, eső, hó általában tényleg valós elemek: ott fújom a füstöt a fényképező előtt, és a kezem ügyébe akadó eszközökből készítek hóvihart. Ahogy egy erdei jelenet például nem kockákból, hanem ágakból, fűcsomókból, földből készül. Nem szoftveresen generálok hozzá díszletelemeket, így megmarad a képek hitelessége – avatott be a részletekbe, amelyeket egyébként a munka során készített werkvideókban is nyomon követhetünk. Photoshopot csupán utómunkaként használ, indokolt esetekben: egy-egy elemlámpa, fénykard, vagy autó világítása később kerül a képekre. Ám úgy véli, értelmetlen azzal érvelni, hogy az utólagos korrekció mindennek az elrontója lenne. Megjegyezte, nem érvényes az a megállapítás sem, hogy a régi időkben nem alkalmaztak ilyen technikákat, például a második világháború idején is létezett a fotómanipuláció: különféle előhívási technikákat, kontrasztot, maszkolást akkor is használtak. – Lényegében ugyanarról van szó, csak manapság digitális formában végzik el ezeket a folyamatokat. 
Első nagy sikerű sorozata a Star Wars filmek ihlette Lego kockákból készült, a legújabbat pedig a Netflix kedvelt szériájának közelmúltban bemutatott harmadik évada inspirálta. Amellett, hogy rendszeres együttműködésben áll a Legoval, nemrégiben dolgozott egy hazai autóforgalmazó céggel is, amelyben modell-autókat reklám stílusban fotózott. – Míg a valóságban egy komplett stáb kell annak leforgatásához, hogy az adott autó hóban, esőben közlekedjen, addig én mindezt megoldottam egy konyhaasztalon – jegyezte meg. Hozzáfűzte, a projektnél új technikákat is be kellett vetnie: ahhoz, hogy azt érezze a néző, az autó száguld, be kell mozdulnia a háttérnek. Ezt végül úgy oldotta meg, hogy a járművet rögzítette, és minden mást mozdított a környezetében. Ennek kapcsán megjegyezte, a reklámipar számára bizonyos esetekben nagyon jól kamatoztatható lehet ez az eljárás, mivel sokkal gyorsabb, hatékonyabb és olcsóbb is, mint egy élőszereplős forgatás. Persze, ki nem váltja azokat, de egy újszerű alternatíva lehet: van benne egy plusz csavar, egy plusz érdekesség. Noha hazánkban még gyerekcipőben jár ez a technika, számos ázsiai vagy amerikai országban már felismerték a benne rejlő lehetőségeket – emelte ki az alkotó, megemlítve, ez a felívelő siker valószínűleg az akcióhős-, illetve az anime-kultúrának is köszönhető. Ráadásul a Lego mellett számos más milliméter pontossággal kidolgozott figura létezik – tette hozzá. – Gyakorlatilag bármiből lehet toy photographyt csinálni, végtelen a lehetőségek tárháza.
Szerző
Témák
lego fotók modell

Az atmoszféra töretlen – Új fejezetet nyit a Volt egyszer egy... Hollywood

Publikálás dátuma
2019.08.16. 10:30

Fotó: SONY PICTURES ENTERTAINMENT
Tarantino állítja és nemes részletességgel bemutatja: a művészettel újra lehet írni a múltat. Legújabb, kilencedik filmjében az álomgyári aranykor végét kelti életre a mozivásznon.
Érdekes fordulatot hoz a Tarantino életműben a Volt egyszer egy... Hollywood. Míg korábban arról azonosíthattuk be az életmű egyes darabjait, hogy a szerző hogyan alkotta meg és folyamatosan finomította a saját filmnyelvét gyerekkora kedvenc alkotásainak felhasználásával, milyen lenyűgöző dialógusokat írt és extrémen sokoldalú karaktereket teremtett. Sőt, az életművet elemzők szerint a Tarantino-mozik egyetlen és megbonthatatlan univerzumot alkotnak. A kilencedik, most mozikba kerülő darab szakít a korábbiakkal, ha úgy tetszik lezár, vagy új fejezetet nyit. Sosem volt ennyire fegyelmezett a nagy Quentin, akinek most egyáltalán nem célja gengszterek vagy egyéb törvényen kívüliek igazságosztó történetét elmesélni. Sőt, egyáltalán bármilyen szenzációs sztorit előadni az angolszász filmkészítés szabályai szerint. A fickó életében először készített olyan mozgóképet, amely lírai képsorokban egymásra pakoló élethelyzetekből áll. A célja egyértelműen egy már-már elfeledett korkép és életforma piedesztálra emelése. Egy békebeli és sok tekintetben idillikus időszak utolsó pillanatait megmutatva – íme, nézzétek, ez az ártatlanság, amit elveszítettünk. Amióta nem ilyen a világ, negatív energiák járnak át mindent, ezek pedig ekkortájt kerültek felszínre. A Volt egyszer egy... Hollywood Tarantino gyerekkori álomvilágának lenyomata. Egy olyan városrészé, ahol még művészet készült. Még azon a B-kategóriás szinten is, melyben Rick Dalton színész (Leonardo DiCaprio) mozog, elválaszthatatlan barátjával, Cliff Booth-szal (Brad Pitt). Igazából elmesélhető cselekmény nincs is, hiszen stációk vannak a filmben, élhelyzetet, melyek adottak. Például, amikor Rick egy westernt forgat: több mint harminc percen keresztül időzünk azon, hogy mi történik a forgatások közötti szünetben és a jelentőségét vesztett Dalton hogyan próbál mégis nagyot játszani. Csak azért is. Miközben Dalton dolgozik, és Cliffnek nem kell nyaktörő mutatványokat kaszkadőrként megoldania, rendesen helyre rakja Bruce Lee-t (Mike Moh). Ha még a stúdióból is elzavarják, nagyon sokat autózik, eközben szól a rádión (a soundttrack elképsztő jó, önálló fogyasztását is ajánlom). Egy lány invitálására betéved Charles Mansonhoz és szektájához – ő az első, aki érzi, hogy valami nagyon rossz készül. Miközben az ártatlan oldal, Sharon Tate (Margot Robbie) lelkesen megy moziba a saját filmjére, hogy a nézői reakciókat elkaphassa. Mert a mozi a szentély Tarantino számára. Biztosan lesznek olyan nézők, akiknek nem lesznek elég türelmesek, vagy fogékonyak az olykor időzgetősnek és talán túlságosan ráérősnek tűnő tarantinói nosztalgiára, mely - ellenben a megszokottal - inkább hajlik a varázslat, mintsem a hatásvadászat felé. De ha nyitottak vagyunk, akkor kis időre eljutunk 1969-be, Hollywoodba (és egy icipicit Európába). A csodálatosan megkomponál képek, mindennapos szituációk, a lüktető zene a pillanatok varázsát igyekszik megfogalmazni. Ebben el lehet merül, csodálni, ha az ember rajong a korszákért, vagy a rendező függőségéért. Miközben Tarantino kiélte magát a kamarák mögött, ne feledkezzünk meg arról, hogy milyen érzékkel bánik ő a színészeivel. Visszahozta már John Travoltát az ismeretlenségből, Uma Thurman pályafutása nagyjeleneteit neki köszönheti, Samuel L. Jackson félisteni szintet ért el, Christoph Waltz Bécsbe kapott házhoz két Oscar-díjat, Leonardo DiCaprio pedig még jobban villog, mint Scorsese-nél szokott. A Volt egyszer egy... Hollywood győztese viszont az a Brad Pitt, akit igazából sosem kellett válságból kihúzni, mert az életében soha nem járt annak közelében sem, igaz, életében még sosem volt ilyen jó, mint most. Úgy tud zseniális lenni, hogy csupán a jelenléttel játszik. Szóval, ha valaki szereti a filmet, a művészetet, a mozit, az nézze meg a kilencedik Tarantinót. Mert ugyan van sok minden, amit lehet nézni, rendezőből viszont már csak nagyon kevés van. Infó:  Volt egyszer egy... Hollywood Forgalmazza az InterCom   

Mindig jön egy utolsó

Néhány évvel ezelőtt Quentin Tarantino bejelentette, csak tíz filmet fog rendezni. Mivel többször megerősítette, hogy a jelenleg cím nélküli Star Trek projetet mindenképpen dirigálja, a rajongók megdöbbentek, hogy épp egy franchise lesz az utolsó, de tegyük hozzá, pont rá van szükség, hogy a „szekér” újra felnőtteknek szóló tartalom legyen, mint, annak idején a hatvanas években volt – nocsak megint csak ez a mágikus korszak. Amúgy, szinte biztos, hogy nem a Star Trek lesz az utolsó Tarantino darab, hiszen szó volt már a Kill Bill harmadik részéről és nagy, mindent lezáró epikus darabról is. Szóval, pánikra nincs nagy ok. 

Témák
film Tarantino
Frissítve: 2019.08.16. 11:03

Takaró, Dörner, Raffay – ők tehetnek majd javaslatot arra, hogy kik kapjanak Herczeg Ferenc-díjat

Publikálás dátuma
2019.08.15. 20:46

Fotó: Illyés Tibor / MTI
A Horthy-korszak írófejedelméről elnevezett legújabb állami elismerés javaslattevő-bizottságát Kásler Miklós négy évre nevezi ki.
A Népszava írta meg elsőként, hogy az emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós saját hatáskörben alapított új állami-művészeti díjat. A Herczeg Ferenc nevét viselő díj alapításáról szóló rendelet a szerdai Magyar Közlönyben jelent meg, és többek között szabályozza, hogy maximum ketten kaphatják meg egyszerre, hogy mekkora pénzjutalom jár vele, vagy hogy az adományozására javaslatot tevő bizottság tagjait a miniszter négy évre kéri fel. Információink szerint ennek a bizottságnak a tagjai hárman lesznek majd, a legesélyesebbek pedig a következők:
  • Takaró Mihály irodalomtörténész;
  • Dörner György színész, az Új Színház igazgatója;
  • Raffay Ernő történész, az Antall-kormány honvédelmi államtitkára.
A díj alapításáról szóló cikkünkben ugyan még nem ebből a szempontból, de már emlegettük Takaró Mihály irodalomtörténészt, aki mostanság azért felel, hogy az új, éppen készülő Nemzeti alaptanterv humán műveltségterületeket érintő részeiben jobban tükröződjön a hazafias szemlélet, így az ő bizottsági tagsága nem meglepetés.
Ezután már Raffay Ernő történész szerepvállalása sem az. A Trianonnal és a szabadkőművesekkel foglalatoskodó egykori honvédelmi államtitkár rendszeresen szerepel Takaró Mihállyal közösen. A Nyugatot lekiszsidó-lapocskázó irodalomtörténész jobboldali kánonreform-vágya mellett teljes mellszélességgel kiálló Raffay leginkább Ady Endrére haragszik, mert szerinte a költő nemzet- és keresztényellenes volt, viszont legalább istenes verseit a világirodalom legnagyobbjai közé sorolja. Dörner György bizottsági tagsága viszont csak elsőre tűnik meglepetésnek, a Takaró-féle vonalhoz igazított, Wass Alberttel és Herczeg Ferenccel tűzdelt Új Színház repertoárját látva azonban kiderül, hogy még sincs itt semmi látnivaló. A bizottság tagjaira vonatkozó kérdéseinket elküldtük az EMMI-nek, amint válaszolnak, frissítjük a cikket. 
Szerző