Szinte elvész az ágyban a madárcsontú, szigorú tekintetű asszony, ám azonnal felderül az arca, amikor simogatni kezdi Flow-t. A border collie gazdája, Kapaló Éva évek óta tart kutyás terápiát az egri Markhot Ferenc kórház hospice osztályán. „Jó lenne, ha máshol is lenne ilyen, mert visszaadja az ember hitét. Nekem is voltak kutyáim, mindig befogadtam a kóbor állatokat, akik aztán nagyon hűségesek lettek. Szerettem őket, szinte nekik éltem” – emlékszik vissza Gönczy Zsuzsanna, miközben vékony ujjaival simogatja az állatot. Flow finoman bújik hozzá. Ügyes volt, jár neki a jutalomfalat. Évával, a felvezetővel egy órán át járnak körbe az osztályon, és aki nyitott rá, simogathatja vagy akár játszhat is az állattal.
„Flow nagyon bújós kutya, akinek már az anyukája, Zoya is erre az osztályra járt segíteni” – meséli Éva, akinek Flow már a negyedik terápiás állata. Miközben egyik kórteremről a másikra járunk, kiderül, hogy 2011-ben Fannival, egy hatéves magyar vizslával kezdett a kórházban. „Utólag belegondolva bátor döntés volt, hogy alig 19 évesen, kezdőként a mély vízben, a hospice osztályon kezdtem dolgozni, de már akkor is ez volt a szívem csücske. Egy korábbi tanulómtól, aki elkísért a kórházba, gyakran megkérdeztem, hogy biztosan itt akar-e indulni. Nem akartam, hogy nagyon megterhelje a munka, mert tény, hogy vannak nehéz pillanatok. Mikor készül egy-egy kép, majd legközelebb már csak üres ágy fogad, az megterhelő mindkettőnknek” – mondja Éva, aki a hospice mellett a Szala-parti sérült gyerekek óvodájában és iskolájában is vezet négy csoportot.
Felejthetetlen történetek
A műemléki épület kórtermeiben messze nem a legmodernebbek a körülmények, a dolgozók nyitottsága és kedvessége viszont párját ritkítja. Itt nincs fluktuáció. Kovás Judit főnővértől megtudjuk, most 25 beteg fekszik náluk, több embert nem is tudnának ellátni. Pedig igény lenne rá. Akiknek szerencséjük van, rögtön bekerülnek, másoknak heteket kell várni, mire felszabadul egy ágy. Nem ismerek senkit az osztályon, de így is összeszorul a gyomrom, ahogy járom a folyosót. Valószínűleg mindenki így érez, aki hozzátartozóként már megfordult egy hospice osztályon. De itt sem minden csak a halálról szól. Meghallgatom annak az idős házaspárnak a történetét, akik 50 év együttlét után az osztály udvarán újították meg esküvői fogadalmukat. A nem mindennapi eseményen készült fénykép ma is kint lóg az osztály falán. „Nagyon megható volt, a bácsi találta ki, hogy szeretné megerősíteni ezt a szövetséget. Az egész család eljött. Akkor még csak a néni volt a betegünk, később a bácsi is ide került. Egy kétágyas szobában feküdtek. Elsőként a néni ment el, nem sokkal később a férje is követte” – emlékszik vissza Kovács Judit. Később megakad a szemem egy másik képen: idős férfi óriási tortával, rajta szám: 99. Boldognak tűnik.
Nemcsak a fotókon, a betegeken is látni az örömöt, mikor Flow beszalad a szobákba. Van, akit már ismerősként köszönt, felugrik az ágyára, várja, hogy simogassák. Az udvaron egy pizsamában üldögélő bácsihoz is odalohol. A beteg láthatóan örül a találkozásnak, pár perc múlva már dobálja is neki a csipogós labdát. „Nagyon szeretik őt a betegek, van, aki külön a kutyusnak hozat be ételt, amivel meglepheti. Egy-egy ilyen kapcsolat végét az állat is megérzi. Nemegyszer láttuk már, hogy a kutya kereste a beteget, aki korábban ott volt. Látszott rajta, nem érti, mi történt” – meséli Kovács Judit. A főnővér maga is boldog tulajdonosa egy border collie-nak, akit terápiás kutyának szeretne kiképezni. Ha sikerül, hétfőtől péntekig vele lesz az osztályon. Ezzel az országban ő lenne az első olyan terápiás állat, aki egész nap a hospice osztályon van.
Négylábú segítség a rehabon
Azt, hogy egy kutya milyen pozitív hatással van a betegekre, a szomszédos szárny dolgozói is észrevették. Idén májusban végre a mozgásszervi rehabilitációs osztályon is elindult a kutyaterápia. Az első 30 alkalom finanszírozását egy ortopéd műszerész ajánlotta fel, ezután a kórház saját költségvetéséből biztosítja a heti egyalkalmas foglalkozások anyagi hátterét. Ezzel az egri kórház is bekerült a területen úttörő intézmények szűk körébe. A módszertől ugyanis az ország legtöbb egészségügyi ellátója elzárkózik; leginkább higiéniai szempontokkal utasítják el az állatos terápiát. Pedig, ahogy azt a helyszínen megtudjuk, az állatok fontos szerepet töltenek be a betegek motiválásában, pszichés állapotuk javításában, és segítik, hogy eredményesebb legyen a terápia. Volt például olyan, súlyos stroke-on átesett, fél oldalán bénult beteg, aki addig nem használt kezét emelte föl, hogy megsimogassa a terápiás kutyát.
Az egri kórházban más, különlegesnek számító terápiákkal is próbálkoztak már. 2014-ben és 2015-ben például az önként vállalkozó, ambuláns kardiológiai betegek számára tartottak zeneterápiát. „A kísérleti jelleggel végzett foglalkozások eredményesnek bizonyultak. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a terápia normalizálja a vérnyomást, a keringést, a pulzust, megnyugtatja a beteget, boldogsághormonokat szabadít fel” – tudom meg Szegedi Erzsébettől, a kórház sajtósától.
„Igazi sikertörténet, hogy Évának sikerült bejutnia a rehabilitációs osztályra! Ez általában elég nehéz, sok akadályba ütközünk” – mondja Tervey Viktória, a 2012-ben alakult Doktor Mancsok Alapítvány elnöke, terápiás kutyafelvezető. Őt keresték már a kistarcsai kórházból is, de egyelőre nem sikerült megoldani, hogy oda is mehessenek. Olyan erős az ellenállás, hogy egy kollégája például egy gyermekpszichiátriai osztályra járt, de a kutyát sosem engedték be az épületbe, mindig a gyerekeknek kellett kimenni hozzá az udvarra. „Egyértelmű, hogy fertőző vagy műtétből lábadozó betegekhez nem mehetünk, de egy rehabilitációs vagy pszichiátriai osztályon lehetne haszna ezeknek a terápiáknak, és nem gondolom, hogy egy rendszeres állatorvosi ellenőrzésen részt vett kutya bármilyen szinten veszélyt jelentene” – mondja Viktória.
Tesztelt kölykök
Az állatokat a sérült gyerekeket nevelő intézményekben is szeretik, Viktória is egy ilyen helyen készült fel a terápiás vizsgára, Nelly nevű golden retrieverével. A terápiás állatok kézjelek alapján is irányíthatók, így olyanokkal is jól dolgoznak, akik nem tudnak beszélni. Arra a kérdésre, hogy mely fajták a legalkalmasabbak a feladatra, Viktória úgy válaszolt: nem a fajta, hanem az egyed a meghatározó, de tény, hogy vannak olyan fajták, amelyek egyedei közül nagyobb számban kerülnek ki terápiás kutyák. Ilyen például a labrador, a golden retriever és a border collie. Egy német juhász már kevésbé esélyes, hiszen ő inkább csak a gazdájára hallgat, idegenek nehezen irányítják. Vannak speciális tesztek is, amelyekkel már az alomban lehet vizsgálni a kiskutyákat, megállapítani, hogy közülük nagy valószínűséggel melyek lesznek alkalmasak erre a munkára. Ilyen teszteket egyébként Kapaló Éva is végez, border collie-tenyésztőként sokan épp tőle viszik el későbbi terápiás kutyájukat. Sőt egy keresőkutya és egy epilepsziás beteget segítő állat is az ő kenneléből származik.
A kölyöktesztek után azonban még hosszú az út odáig, hogy egy kutyus igazi terápiás segítő lehessen. Mányik Richárd Magyarországon az első mozgássérült-segítő kutya gazdája, segítőkutya-kiképző, parasportoló. Tőle tudjuk meg: az alapengedelmesség után egy év, mire le tudja tenni egy kutya az úgynevezett temperamentumfelkészítő vizsgáját. Ezután jön egy záróvizsga, mikor már csoportban kell dolgoznia. „Magyarországon a világon egyedülálló módon szabályozott a vizsgáztatás és a kutyaterápia, az engedélyt is csak két évre adják ki, ezt követően hosszabbítani kell” – mondja a szakember. Már csak terápiás kutyákból kellene több, sokkal nagyobb rá az igény az iskolák, óvodák, sérülteket ellátó intézmények részéről, mint amit jelenleg teljesíteni tudnak. Remélhetőleg idővel a kórházak is nyitottabbak lesznek, hiszen ez a betegek gyógyulását is segítené.
