Az ötödik blokk: paksi atomreaktor...vészleállás

Publikálás dátuma
2019.08.19. 19:19

Fotó: Pörneczi Bálint / Budapest Neutron Centre
A neutronokat elnyelő bórkarbid szabályozórudak beesnek, megszakítva a nukleáris láncreakciót, a 235-ös tömegszámú urán atommagok hasítását. Az 1402 megawattos, 94 százalékra állított teljesítmény zuhanni kezd, az áramfejlesztő turbinákat működtető forró vizes tartályok hőmérséklete csökken, a reaktor hűtése folyamatos. A vészleállást Csillebércen, az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjában, a paksi reaktort modellező, „ötödik blokknak” nevezett szimulátorával produkálták kifejezetten a kérésünkre, csőtörést éppen nem kérhettünk. A művelet sikerült, a reaktorzóna sértetlen maradt, sugárszennyezés nem történt.
„Az olasz kormányos most kötött ki az Újvilágban. A bennszülöttek barátságosan fogadták.” Ezzel a rejtjelezett kóddal értesítette a wa­shing­toni kormányt Arthur Holly Compton Nobel-díjas fizikus 1942-ben, hogy sikerült létrehozni az első nukleáris láncreakciót. Az atommáglyát Szilárd Leó ötlete alapján, Enrico Fermi vezetésével Walter Zinn építette fel a szénpor és urá­nium keverékéből a chicagói egyetem stadionjának lelátója alatt. Három évvel azután, hogy tudósok igazolták: az urán maghasadásakor két-három több neutron is kiszabadul. Sejtetve: a láncreakció, és ezzel a haditechnikai felhasználás lehetséges. Amint a békés sem elképzelhetetlen, ha nem is veszélytelen.  Fegyveres őrök és szigorú biztonsági intézkedések fogadnak bennünket a kutatóreaktor helyszínén, a főváros egyik legszebb pontján, a budai hegyekben megbúvó intézetnél. Az elővigyázatosság természetes, egy atomreaktor a világ minden táján kiemelten védett üzem. Ahol dúsított urán fűtőelemeket őriznek és ahol szinte mindennapos a nukleáris ­reakció, azt a területet védeni kell. 

Kis magyar atom

Kevesen tudják, hogy Magyarországon a jelenleg négy blokkal működő paksi mellett még két berendezés kap kiemelt védelmet, egy oktatási célokat szolgáló reaktor a műegyetemen, és egy kutatásokra tartott, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóközpontjának csillebérci telephelyén. Utóbbit már 1951-ben elkezdték megalapozni, a fizikai kutatásoknak akartak helyet biztosítani. A feladatnak a kozmikus sugárzásokat kutató neves tudóst, Jánossy Lajost is megnyerték. A tervek 1956 tavaszán készültek el, és az októberi forradalom is csak ideig-óráig vetette vissza a folyamatot: 1959-ben csatasorba állították az akkor két megawattos, a ’60-as években ötre bővített, és ma már ennek a kétszeresével működő nukleáris reaktort. Azt gondolnánk, jókora berendezésről van szó, de a csillebérci reaktor zónája (a maghasadást produkáló láncreakció tere) nem egész fél köbméternyi, 60-szor 80 centiméteres. Akár egy mosógép. Az energia azonban, amelyet létrehoz, hatalmas: a felhevített víz hűtéséhez majd’ akkora tornyok szolgálnak, mint amekkora épületben a reaktor helyet kapott. Magas, nyurga kémény is tartozik a blokkhoz, de semmiféle anyag nem távozik el rajta keresztül, és ez így van jól. Az építmény a reaktorépület levegőcseréjére szolgál, és a sugárszennyezést is mérik benne. Azért ilyen magas, hogy ha mégis szennyezőanyag kerülne ki, az magasan hagyja el a környezetét. Ez a sugárvédelem egyik főszabálya: a találkozás, ha elkerülhetetlen, történjen minél távolabbról és tartson minél rövidebb ideig. De miért kell egyáltalán olyasmivel játszani (vagy engedjük meg: kísérletezni), ami atomfegyverek és reaktorbalesetek révén emberek tízezreinek a kínhalálát okozta már, és a radioaktív bomlás révén a fűtőelemek tárolásával okoz fejtörést az ükunokáink ükunokáinak is? (Jelen állás szerint nekik sem lesz módjuk kivárni például a 235-ös tömegszámú urán felezési idejét, mivel az 703,8 millió év. Egyébként négy és fél milliárd éves Földünkön a természetben is megtalálható elem 97 százaléka már elbomlott, de még van belőle 35 millió tonna, bányászható uránérc formájában.)  

Csernobil visszavetette

Vajon fontos-e kutatni és felhasználni az atomenergiát, ha olyan veszélyes? Kérdéseinkkel Horváth Ákos fizikust, az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának főigazgatóját bombázzuk, nagyobb sikerekre azért nem számítva: a kutató a fizikusokhoz hasonlóan az atomenergia barátja. "Tiszta, olcsó energiaforrásról beszélünk, aminek a biztonságos alkalmazásához természetesen fejlett és korrekt kultúra kell. De miért ne gondolhatnánk, hogy képes erre az emberiség? – teszi föl a szép, mégis összetett kérdést a főigazgató. – A paksi reaktorblokkok sem az eredeti, szovjetek által épített formájukban működnek, hanem folyamatos fejlesztésekkel, amelyeket a magyar szakemberek a józan ész és a felelősség által diktáltan megvalósítottak. Persze nagyon szomorú, hogy Csernobil katasztrófája megtörtént. A sajnálatos és fölösleges emberáldozatok mellett azért is szomorú, mert lejáratta a nukleáris ipart, és ezzel rendkívüli mértékben visszavetette a kutatásokat. Nagy kár érte, mert számos fontos tudományos eredmény felé vezető út válhatott így sokkal hosszabbá."   Horváth Ákossal nem kerülhettük, és mint látszik, nem is kerültük ki az 1986-os csernobili reaktorbaleset dilemmáját, amelyet a közelmúltban bemutatott amerikai, remek HBO-sorozat hozott közérthetően és drámaian emberközelbe. – „Legalább hét-nyolc borzalmas hiba, elképesztő döntések sorozata okozta a tragédiát, amelyet gyakorlatilag szándékosan is nehéz lett volna ilyen módon elkövetni – mondja a fizikus, hozzátéve: előállt egy olyan helyzet, ami egészen egyszerűen elkerülhető lett volna.” A szovjet katasztrófa persze ékes példája annak, tesszük hozzá, hogy egy szánalmas és ostoba kultúra – a kommunista diktatúra – tűzön-vízen át bizonyítani akaró, de a felelősséget és a belátást, beismerést nem vállaló végjátéka miként vált ezrek halálát okozó, máig ható nukleáris bombává. A lakosság kitelepítését csak 36 órával később kezdték meg, és a világ svéd tudósoktól szerzett tudomást a balesetről. Magyarország mint a varsói blokk tagja csak két nappal később, április 28-án a Petőfi rádióból értesülhetett arról, hogy radioaktív felhő érintette. A fehérorosz határnál lévő ukrán erőmű katasztrófájához képest „csak” körülbelül 20, más becslések szerint 40 százaléknyi radioaktív anyag, cézium 137 került ki a környezetbe 2011-ben Fukusimánál. És bár ezt természeti csapás idézte elő, de itt is nagy szerepe volt az emberi felelőtlenségnek. „Már jóval a japán baleset előtt szóvá tette a tudósvilág, hogy az 5,7 méteres védőfal alacsony lehet egy cunami esetén. A baleset előtti tóhokui földrengés 14-15 méteres hullámokkal öntötte el a reaktor területét, megsemmisítve a reaktor hűtőrendszerét” – meséli Horváth Ákos. Az erőműben akkor karbantartás miatt – ez talán szerencse a szerencsétlenségben – csak három blokk működött a hatból. A szökőár tönkretette a megszakított nukleáris láncreakciós berendezések hűtését, márpedig a blokkok a névleges teljesítményüknek a 10-20 százalékának megfelelő hőt termelnek, még sokkal a leállás után is. Hűtés nélkül pedig kémiai robbanások történnek. Fukusimában mindhárom reaktorban teljes zónaolvadás volt 16, 80, illetve 100 órával a cunami után. A katasztrófával hetekig még harcolt az üzemeltető Tokiói Elektromosenergia-szolgáltató Vállalat, időnként nem a teljes igazságot tárva a nyilvánosság elé az észleléseikről. Fél évvel később a japán ipari miniszter bejelentette, az ország fokozatosan lemond az atomenergiáról, és megkezdték az ötven atomerőmű kikapcsolását. Egy évvel később leállt a világ legnagyobb nukleáris áramfejlesztője, a Kasivazaki-Kariva is, de mivel rövidesen áramhiány keletkezett az országban, ezért a leállított reaktorok közül kettőt újraindítottak.  

Paksi blokkok szimulátora

Minderről egy olyan szimulátornál beszélgetünk, amelyen a paksi reak­torokat irányító operátorokat is tréningezik különleges helyzetekre vagy éppen teljesen hétköznapiakra. A berendezés tulajdonképpen nagy teljesítményű számítógép, hatalmas érintőképernyőkkel. Több tízmillió forint befektetésével, hosszú évek alatt fejlesztették a kutatóközpont munkatársai. „A paksi atomerőmű tervezi a kezelőszemélyzet a folyamatos képzésre használt oktatószimulátor teljes rekonstrukcióját, és ennek a tendernek mentünk elébe – meséli az energetikai központ főigazgatója. – Az erőmű különféle fejlesztéseit is tesztelhetik nálunk, nemrég a Škoda cég által gyártott reaktorteljesítmény-szabályozó működését próbálták ki a mi szimulátorunkon.” A berendezés Simtonia elnevezésű keretrendszere és szoftvere alkalmas annak a bizonyos vészleállásnak a modellezésére is, amelyet fentebb leírtunk. A gombot Páles József, a Reaktormonitorozó és Szimulátor Laboratórium csoportvezetője nyomta meg kérésünkre, mire a szabályozórudak bezuhantak, a radioaktív bomlás és a láncreakció befejeződött, de még 44 megawatt hő termelődött, ezért a zóna hűtése elengedhetetlen volt. A csillebérci reaktort legutóbb 1986 és 1992 között újították fel, a licence 2023-ig szól, de szeretnének rá tízéves hosszabbítást kérni. Paks bővítése és a nukleáris kutatások egy­aránt indokolják az üzemidő kitolását, mondja a főigazgató. És az is, hogy az izgalmas felfedezéseket ígérő neutronforrással, a minden egyes maghasadással előálló két-három neutronnal kísérletezni tudjanak. A régészek zárt amforákban lévő magokat tudnak vizsgálni, az orvostudományban a szövetek vizsgálata válik elérhetővé, de drágakövek összetétele is meghatározható a nukleáris eljárással. Egyszóval, az atomenergia olyan, akár a tűz: életet menthet és vehet el egyszerre, és jobbára az embereken múlik, éppen melyiket teszi.

Radioaktív ölelés

 Eltúlzottak, időnként már-már hisztérikusak azok a félelmek, amelyek az atomerőműveket övezik – mondja Horváth Ákos. A radioaktív izotópokat már nagyon kis mennyiségben is ki lehet mutatni, így olykor a több millió liter, levegőben mért egy darab izotóp miatt is vészharangot kongatnak, ami – mint mondja – indokolatlan. Érzékletes példája szerint az emberi szervezetben másodpercenként 5000 radioaktív bomlást (testsúlykilogrammonként 60 becquerelt) produkál a kálium 40-es izotópja, így egy ölelésnek olykor nagyobbak a nukleáris kockázatai, mint az atomerőműveknek.

Szerző
Témák
atom atomermű
Frissítve: 2019.08.20. 15:24

Mindig bűzlik valami

Publikálás dátuma
2019.08.19. 12:12

Fotó: Shutterstock
Az elmúlt hetek legrejtélyesebb esete az egész Budapesten érezhető büdösség volt. Mire kiderült az igazság, már mindenkinek volt legalább egy cáfolhatatlan verziója. A bűz része az életünknek, ott van mindenhol, de – legalábbis a szakember szerint – nem kellene beleőrülni. Szinte minden szagra van megoldás, legfeljebb nagyon költséges.
A történet a múlt hét csütörtökjén kezdődött, mikor is tömegek kezdték vizsgálgatni a cipőjük vagy a szomszéd cipőjének a talpát. Tudniillik, olyan szag terjengett, elsősorban Budaörsön, Telkiben, Zsámbékon, aztán Észak-Budán, mintha „valaki halkan belelépett volna”. Később Dunaharasztiban és Szentendrén is sokan érezték a szagot. Budaörs polgármestere, Wittinghoff Tamás első felindulásában azt írta a közösségi oldalán, hogy Zsámbékról érkezett a szag. A zsámbéki polgármester természetesen azonnal kikérte magának a gyanúsítást, majd – egy huszárvágással – Gyermelyt nevezte meg lehetséges szagforrásnak, amit a helyi polgármester azonnal cáfolt. Gyermely azért kerülhetett gyanúba, mert a településen nagyüzemi csirketenyésztést folytatnak, ám kiderült, a büdösség nem csirkeürülékből származik. A Fővárosi Csatornázási Művek szakemberei pedig azt állapították meg, hogy nem is a csatornarendszerből jön. Hanem – mint kiderült – Óbarokról, ahol orosz kompozittrágyát terítettek. Egy hatalmas tangazdaságot alakítanak ki ugyanis, és ehhez kellett az említett anyagot szétszórni. Az illetékesek hozzátették, hogy ­augusztusban ezt még 5-6 alkalommal megismétlik.   

Az inverzió a hibás

Eltekintve attól, hogy a trágya­spriccelők elég körültekintően jártak-e el, tény, hogy kánikulában mindenféle szag messzebbre jut el, mint normál időjárási körülmények között. A Népszava által megkérdezett szakértők egybehangzóan állítják: a szokatlanul gyors és nagy területű terjedés oka az inverziós légköri állapotnak nevezett különleges me­teorológiai jelenség volt. Ez azt jelenti, hogy a szokatlanul forró napokon felmelegszik a ta­lajfelszín, és felforrósítja a köz­vetlenül felette lévő levegőréteget is. Amikor este lehűl, akkor a talaj közvetlen kö­zelében is hűti a levegőt, de egy ki­csivel feljebb még meleg marad. A talajközeli levegő sűrűbb, mint a felette lévő, nem emelkedik fel, így az ott megrekedt szag (jelen esetben a trágyáé) enyhe szélben is igen messzire eljuthat. Ráadásul Bu­dapestnek sajátos a geológiája: ­Hűvösvölgy felől nyitott a város, ha pont onnan jön be a bűz, az nagy ­területet képes beteríteni. Vagyis a kánikula, az enyhe szél és a ­trá­gyázás időpontja alkotta ezt a „gyúlékony” elegyet. Nem véletlen, hogy a ­trágyázást általában kora tavasszal vagy késő ősszel végzik, vagyis soha nem a legmelegebb idő­szakokban. Kivéve persze, ha valakinek nagyon sürgős a dolog. Bármily meglepő, a szagról, pontosabban a bűzről jogszabály ren­delkezik. A 306/2010-es kor­mányrendelet (a levegő védelméről) a bűzt mint környezeti zavaró té­nyezőt említi. A tényállást magából az Alaptörvényből és a környezetvé­delmi törvényből eredezteti, és kimondja: „a bűz szaghatással járó ­légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, amely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető, az adott környezetben környezetidegen, és az érintett terület rendeltetésszerű használatát zavarja.” ­Márpedig a trágyaszag ­egyáltalán nem jellemzi a ­fővárost és környékét, és erősen zavarja az ott élőket ingatlanjaik rendeltetésszerű használatában. Vagyis szinte biztos, hogy a múlt heti büdössel valami nem stimmelt. „Vannak olyan hétköznapi tevékenységek, technológiák, amelyek óhatatlanul bűzkibocsátással járnak – mondja dr. Ágoston Csaba környezetvédelmi szakértő, egyetemi docens. – Ilyen lehet egy hulladéklerakó, egy szennyvízát­emelő, de akár egy étterem is egy lakóház aljában. Az ilyen tevékenységek engedélyezésénél úgynevezett szagvédelmi hatásterületet kell kijelölni.” A szagvédelmi hatásterület az, amelyre még el tud jutni a szaghatás. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátó közvetlen közelében nem lehet védendő épület: lakóingatlan, iskola vagy más közintézmény. „Ha például egy szennyvíztelep egy búzamező kellős közepén van, és a szaga 500 méterre még érezhető, akkor az lehet teljesen szabályszerű, ha a búzamező leg­alább egy kilométer széles. Ha büdös van, attól a búzát még le lehet aratni – mondja dr. Ágoston Csaba. – Ha viszont a szag eléri a környező települést vagy lakóingatlant, akkor baj van. A büdöstől nem lesz rákos az ember, de tönkreteheti az ott lakók életét, ráadásul az állandó bűzbe burkolózó ingatlanok értéke alacsonyabb.”   

Mérjük meg a bűzt!

A büdösség mérhető. Ma már európai szabványok mondják meg, hol mennyire lehet büdös. Dr. Ágoston Csaba cége például rendszeresen végez bűzmérést. „Fontos tudni, hogy nem a levegőben jelen lévő kémiai anyagokat mérjük ilyenkor, hanem a szagérzetet számszerűsítjük egy úgynevezett olfaktométerrel” – mondja a szakember. A mérés úgy zajlik, hogy a szagemberek (bocsánat!) kimennek a területre, és egy speciális anyagból készült zsákkal mintát vesznek a levegőből, majd a mintát beviszik a laborba. Itt egy gázhígító berende­zéshez illesztik a zsákot, és beleengedik a tartalmát. A műszer érzékelője az emberi orr. Pontosabban minimum négy orr. „Ki kell választani leg­alább négy átlagos szaglóképességű embert, akik odaülnek a géphez, és egy orrmaszkon keresztül lélegeznek – avat be a rejtelmekbe dr. Ágoston Csaba. – Először steril levegőt kapnak, aztán a masina ebbe kezdi belekeverni a szagszennyezett levegőt. Amikor a mérésben részt vevők megérzik a szagot, megnyomnak egy gombot. Vagyis akkor, amikor elérik azt a szintet, amelyet egy átlagos szaglóképességű ember is érez. A gép pedig pontosan tudja, hogy a zsákban lévő levegőt százszorosára, ezerszeresére vagy tízezerszeresére hígította az adott pillanatban. Az így kapott értéket szagegységnek nevezik, ami voltaképpen köbméterben kifejezett szagkoncentráció.” Ezt és még néhány meteorológiai és földtani adatot „átengedve” egy matematikai képleten határozzák meg az előbb már említett hatásterületet, vagyis azt, hogy ez a levegő milyen távolságra tud eljutni úgy, hogy még érezni lehessen.   

Drága bűzstop

A helyi, sőt néha az országos média is sűrűn ad hírt „elviselhetetlenül büdös” sertéstelepről, szemétlerakóról, elégedetlen és a nyugodt életükért küzdő lakókról, civil aktivistákról. (Legutóbb az Index írt a csömöri és kistarcsai szemétlerakó körüli csatározásokról. Olvasóink közül többen jelezték, hogy Budapesten, a Pasaréti út egyik játszótere körül évek óta elviselhetetlen bűz van, mások pedig egy máriaremetei csatornára panaszkodnak, amely száraz időben irgalmatlanul büdös. De gyakorlatilag az ország összes településén volt már ehhez hasonló ügy.) Az első védvonal a helyi önkormányzat, pontosabban a jegyző. Az ő feladata eldönteni, hogy egy adott tevékenység ütközik-e bármilyen jogszabályba. Ha valamelyik fél nem elégedett a döntésével, vagy az ügy nagyobb területet érint – mint például a legutóbbi, óbaroki eset –, akkor jön a képbe a környezetvédelmi hatóság, amely ma a kormányhivatalon belül működik. A hatóság – ha megalapozottnak találja a panaszt – szakértőt rendel ki, például Ágoston úrék cégét. Akik jönnek, mérnek és tanácsolnak. „Szinte minden bűzforrásra létezik csökkentő technológia” – mondja a környezetvédelmi szakember. Egy zárt térben működő állattartó telepnél például leggyakrabban a biofiltert használják. Ez egy fahánccsal és egyéb szerves anyagokkal töltött tartály, amelyen keresztül átvezetik a helyiségben keletkezett levegőt. A tartályban a benne lévő anyagokon olyan baktériumok is megtelepszenek, amelyek élelemforrásnak tekintik és lebontják a szagokért felelős anyagokat. Nyílt terepen különböző növényi anyagok permetezésével kötik meg a bűzért felelős anyagokat a levegőben. Éppen, mint a vécéillatosítók, csak káros vegyi anyagok nélkül. A legjobb azonban a megelőzés – mondja dr. Ágoston Csaba. – Például azokon a területeken, ahol az ott alkalmazott technológia miatt előbb-utóbb mindenképpen büdös lesz, sokszor erdősávot telepítenek, amely eleve megszűri a levegőt. Általában a megelőzés és a védekezés is drága mulatság, ezért fordulhatnak elő az olyan esetek, mint a legutóbbi. Egy ideális világban valószínűleg mindenki eleve beépítené a költségeibe ezeket a technológiákat, de hát ki mondta, hogy ideális világban élünk? Amúgy pedig sokszor maga a tevékenység hasznosabb, mint amennyi bosszúságot okoz a „mellékterméke”. A kettő közti különbözetet ki-ki állapítsa meg maga. Minden másra ott vannak a törvények és a kormányrendeletek.

Szagvédelmi kézikönyv

2014-ben adták ki a Szagvédelmi kézikönyvet (szerzői: dr. Ágoston Csaba, dr. Béres András és Lovrityné Kiss Beáta), amely a bűz meghatározásától a szagok mérésén át foglalkozik a lakossági panaszok kezelésével és a bűzelhárítással. Ebből a többi között kiderül, hogy mely tevékenységek felelősek leginkább a „bűzterhelésért”. Ezek közé tartozik a szennyvízkezelés, a nyersbőrtárolás, a bélfeldolgozás, a füstölés, a hagymaszárítás, a cukorrépa-tárolás, a sörfőzés és a hígtrágyakezelés.

Szerző
Témák
szennyezés szag

Heti abszurd: Értünk drága a lecsó, nem ellenünk

Publikálás dátuma
2019.08.18. 09:00

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
„Bennünk van a hiba, vásárlókban. És ez így van akkor is, ha nem tudunk arról, hogy megkérdeztek volna bennünket.”
Legalább hazudtak volna valamit a derék urak! Azt már megszoktuk. Nekünk, magyaroknak már egy ideje hihető mese kell, nem igaz történet. Hazudták volna, hogy nem volt elég csapadékos az időjárás, vagy azt, hogy túl sok eső esett. A szükségesnél melegebb volt, vagy épp ellenkezőleg, hidegebb. De nem, a nemzeti agrárkamarás ember a szemünkbe vágta az igazságot: mi, vásárlók vagyunk a hibásak, magunkra vessünk, amiért az idén drága a zöldség. Hát Bástya elvtársnak már senki sem akar a szemébe hazudni? Szóval, az van, hogy mi, vevők akartuk, mert igényesek vagyunk. Ezt mondta a nyilatkozó nemzeti agrárkamarás ember. Hogy a vásárlók igényei eltolódtak a minőség irányába. Azt pedig ugye, meg kell fizetni. Nem az eltolódást és az irányt, hanem a minőséget. A minősíthetetlent is megfizettetik velünk – lásd: magyar foci –, akkor miért épp a minőséget adnák olcsóér’? Bennünk van a hiba, vásárlókban. És ez így van akkor is, ha nem tudunk arról, hogy megkérdeztek volna bennünket. Pedig lehetett volna egy nemzeti konzultáció az ügyben, egyetlen kérdés elég lett volna, hogy elmondhassuk a véleményünket. Akarja-e, hogy az idén nyáron 800 forintba kerüljön a paradicsom és a paprika kilója, vagyis olyan brutálisan drága legyen, hogy ön ne tudja megfizetni, és ily módon ne legyen képes egy jó lecsót főzni a családjának? Ez volna a kérdés, amire persze lennének válaszlehetőségek is: Igen, azt szeretném, mert fideszes vagyok, ezért ezer éve arról álmodom, hogy minden olyan sokba kerüljön, de főleg a lecsónak való paradicsom és paprika, hogy én, úgyis mint magyar vásárló, ne bírjam azt megfizetni. És egy másik válaszlehetőség: Igen, az olcsó áruk kora lejárt, vásároljon olcsóér’ az, akinek hat anyja volt. Szóval, csak magunkat okolhatjuk, legalábbis a nemzeti agrárkamarás nyilatkozó szerint. Mondjuk, az idősebbek meg az egészen középkorúak még emlékeznek arra, hogy a magyar vásárló emberemlékezet óta árérzékeny volt. Vagyis, számára az ár a legfontosabb, minden más csak ezután jön. De mostantól ez is másképp van, nem az árra, hanem a minőségre vagyunk érzékenyek, már nem jó nekünk a lecsópaprika és a lecsóparadicsom, olyan árut keresünk a piacon és a boltokban, amit nem tudunk megfizetni. A nemzeti agrárizé meg persze partner ebben, ha valahol olcsóér’ adják a dinnyét, azonnal közbelép, és már megy is az emelés. Lehet, persze, hogy a hiba nem a nyilatkozó agrárkamarás illetőben van, hanem a vizsgálat módszerében. Hogy csupa olyan embert kérdeztek meg, hogy milyen áron szeretnének vásárolni, akinek Mészáros a vezetékneve. Vagy Tiborcz. Hiba volt persze ezt a módszertani megoldást választani, annál is inkább, mert jelen állás szerint még nem mindenkinek ez a neve. Bár, ha a NER még egy ideig győzedelmesen tovább tombol, ezt a lehetőséget sem bírhatjuk kicsukni.
Szerző
Témák
Heti abszurd