Minden út Salvinihez vezet

Publikálás dátuma
2019.08.17. 09:00

Fotó: ELIANO IMPERATO / AFP
Akár már kedden megbukhat Giuseppe Conte olasz miniszterelnök kormánya. Félő, hogy mindenképpen a jelenlegi belügyminiszter jár jól a válsággal.
A következő napokban eldőlhet, milyen végkifejlete lesz az olasz válságnak. Előrehozott választást rendeznek-e, vagy új kormány alakul, amely akár ki is töltheti 2020-ig szóló mandátumát. Augusztus 20-án összeül a szenátus, Giuseppe Conte miniszterelnök beszámol a kialakult helyzetről, egyelőre azonban arról nincs szó, hogy szavaznak-e a kormányfővel szembeni bizalmatlansági indítványról, de bármi elképzelhető. Augusztus 21-én és 22-én aztán a képviselőház ül össze, szerdán Conte az alsóházi honatyákat tájékoztatja, feltéve, hogy előző nap nem buktatják meg.

A lehetséges forgatókönyvek

 1. Matteo Renzi javaslata nyomán összefog egymással az Öt Csillag Mozgalom és a Demokrata Párt (PD), s mellettük szavaz Silvio Berlusconi pártja, a Forza Italia néhány képviselője. Marad a parlament, szakértői kormány alakul. Jelenleg egyáltalán nem kizárt ez az opció. Ennek több oka van, de meg is van a maga veszélye egy ilyen megoldásnak. Az egyes pártok ugyanis megosztottak abban a kérdésben, mi legyen a következő lépés. Elsősorban a balközép Demokrata Pártot és Berlusconi tömörülését fenyegetheti szakadás. Ugyanakkor van egy kiskapu, legalábbis a demokraták szempontjából. Ha Sergio Mattarella elnök a pártokkal folytatott konzultációi során arra a következtetésre jut, hogy megvan a többség egy szakértői (vagy bármilyen más) kormány létrejöttéhez, a PD képviselői az elnökre háríthatják a felelősséget. Azaz azt mondhatják, nem kívánnak szembemenni az elnökkel, így belemennek abba, hogy kívülről támogassanak egy szakértői kabinetet. Bár Nicola Zingaretti, a PD főtitkára elutasította Matteo Renzinek az M5S-szel való összefogásra vonatkozó javaslatát, s a párt egészen a közelmúltig elutasított bármiféle szövetséget a Beppe Grillo által alapított párttal, azóta jelentősen megváltozott a politikai felállás. A PD-nek ugyanis már egy sokkal rosszabb megoldást kellene megakadályoznia: Matteo Salvini egyeduralmát. Ha ugyanis előrehozott választás lenne, azt nem is kérdés, hogy a jobboldali radikális Liga nyerné meg. Ha tehát a PD elutasítaná az együttműködést a „csillagosokkal", s idő előtti voksolást kellene kiírni, akkor épp Salviniék legnagyobb ellenfelei tennék lehetővé, hogy a jelenlegi belügyminiszter vegye át Olaszország irányítását. 2. Mégis előrehozott választást rendeznek, Salvininek sikerül létrehoznia a jobboldali szövetséget, amely nagy eséllyel a választás után kormányozhat. Nagyjából hasonló az esély erre a megoldásra, mint az előzőre. Semmi új sem lenne abban, ha a jobboldal összefogna, hiszen a Liga, a Forza Italia és a szélsőjobboldali, unióellenes Olasz Testvériség már egy tömbben indult a tavaly márciusi választás előtt. Más kérdés, hogy a jobboldali összefogás összeomlott a voksolást követően. A jobboldal ugyanis nem szerzett abszolút többséget, Salvininak így más szövetségesekre volt szüksége ahhoz, hogy biztos kormányt alakítson. Az M5S-szel fogott össze, Berlusconi számára viszont szóba sem jött, hogy egy kormányba üljön a baloldali populistákkal. Berlusconi és Giorgia Meloni, az Olasz Testvériség elnöke között amúgy is feszült a viszony, ami nem újkeletű. Mi áll a háttérben? Berlusconi még a 2000-es években bevette a kormányba az egykori újfasiszta pártot, a Nemzeti Szövetséget. Gianfranco Fini, az olasz parlament egykori elnöke azonban a centrum felé irányította a politikai erőt, ami be is olvadt Berlusconi tömörülésébe. Csakhogy a „Cavaliere” vezetési stílusa nem tetszett a Nemzeti Szövetség több tagjának, így Meloni és társai megalapították saját tömörülésüket, amelyet ma Olasz Testvériségnek neveznek. Ha létre is jönne egy jobboldali szövetség, nehéz elképzelni, hogyan lenne működőképes egy általuk alkotott kormány. Salvinit már ismerjük, ízig vérig demagóg, populista politikus, aki attól sem riad vissza, hogy vallási jelképeket használjon fel a saját kisded politikai játékaihoz. Berlusconit is jól ismerjük, minden hájjal megkent, a saját érdekeit szem előtt tartó személyiség. Korábban sosem gondoltuk volna, hogy egyszer az olasz jobboldal legmérsékeltebb politikusa lesz. Merthogy ma a jobboldal pártjai közül a Forza Italia a legvisszafogottabb és leginkább uniópárti. Ugyanez azonban kevéssé mondható el az Olasz Testvériségről. A Forza Italia és az Olasz Testvériség programja úgyszólván tűz és víz. Utóbbi tömörülés egyértelműen euroszkeptikus. Elutasítja a Lisszaboni Szerződést, az Európai Stabilitási Mechanizmust. A Ligához hasonlóan megálljt parancsolna a bevándorlóknak, és programjában különös hangsúllyal szerepel a családok megsegítése. Elképzelhető, hogy a választásig egy tömbben lesz Berlusconi és Meloni pártja, de nehéz elképzelni azt, hogy a kormányzás során minden kérdésben képesek lennének közös nevezőre jutni. Hírek szerint Berlusconi ki is kötötte: a jobboldali szövetségbe csak akkor lép be, ha Meloninak semmiféle szerepet sem szánnak. 3. Nem teljesen kizárt egy harmadik megoldás sem, bár erre nem nagy az esély. Nevezetesen egy ideig még folytatódik a koalíció a Liga és az M5S között, miután Salvini visszakozik. Kétségtelen, hogy Salvini kezdetben hatalmas lendülettel követelte a parlament feloszlatását, illetve új választások kiírását, ám ez a lendület megtört, a szenátus egyáltalán nem akarta siettetni a bizalmi szavazást, sőt. Ráadásul most már Salvini sem lehet biztos abban, hogy a parlament megszavazza saját feloszlatását. A belügyminiszter hétfőn még azt közölte, távozik ő és a Liga összes minisztere a kormányból, később azonban – amikor már látta, nem minden az ő elképzelései szerint alakul - kifejtette, egyelőre mégsem távoznak a miniszteri tárcák éléről. Sőt, gesztust is tett az M5S felé, azt javasolta a koalíciós partnernek, hogy közösen fogadjanak el egy törvényt, amellyel csökkentik a parlamenti képviselők számát. Kétségtelen, hogy az olasz törvényhozás a világon az egyik legdrágább. két házában 945 honatya foglal helyet, 315 a szenátusban és 630 a képviselőházban. A cél az, hogy összesen legyen 600 képviselő a két házban. Már több kormány próbált volna nekifutni a parlament létszáma csökkentésének, de ezek a kísérletek rendre megbuktak. Luigi Di Maio mindenesetre nem élt a lehetőséggel, azt közölte, nem hisz Salvininek, ráadásul előzőleg az Öt Csillag Mozgalom deklarálta: már nem a Demokrata Párt, hanem a Liga a legnagyobb ellenfél, és nem fognak többé össze velük. Másrészt ha októberben rendeznének előrehozott választást, akkor az új parlament még a régi séma szerint jönne létre. Persze a populista kormány tavaly júniusi megalakulása előtt is rendre azt állították a két párt politikusai, egymással soha, aztán mégis közös kabinetet hívtak életre. Az M5S most a Liga azon képviselőivel próbál egyezkedni, akik nem értenek egyet Salvini fellépésével. Kedden elvileg már körvonalazódik, milyen megoldást találnak a válságból. De ez sem biztos. Elvégre Itáliában az eltelt évtizedek alatt hozzászoktak az elhúzódó politikai krízisekhez.

Veszélyben az ország gazdasága

A legnagyobb kérdés, hogy milyen irányt venne az olasz gazdaság, ha annak Salvini lenne az erős embere. Maradna-e az euróövezetben? Jelenleg a pragmatikus Giovanni Tria a gazdasági és pénzügyminiszter, aki több-kevesebb sikerrel próbálja meg levagdosni a populista kormány vadhajtásait. Feltételezések szerint Salvini Giancarlo Giorgettit nevezné ki a tárca élére, aki jelentős adócsökkentéseket hajtana végre, illetve komoly állami beruházásokkal próbálna életet lehelni a halódó gazdaságba. A kérdés az, miből. Becslések szerint ugyanis 23 milliárd eurós hiány keletkezne a költségvetésben. Honnan lenne erre fedezet a rendkívül eladósodott országban? Salvini annyit mondott, „bátor” személyt jelölne a kulcsfontosságú tárca élére, ami az ő olvasatában annyit tesz, olyan embert, aki képes folyamatosan háborúzni a túlköltekezést elutasító Európai Bizottsággal, s akár a GDP három százaléka fölé vinni a költségvetési hiányt. „A három százalék nincs kőbe vésve, ez csak a Maastrichti Egyezményben szerepel” – jelentette ki még májusban. A túlköltekezésnek azonban beláthatatlan következményei lennének, amikor tavaly decemberben Róma szembement Brüsszel előírásaival, megnőtt a csődkockázat. Bár Giorgetti a konfrontációk embere lehet, valószínűtlen, hogy valódi célja Olaszországnak az euróövezetből való kivezetése lenne. Sőt, az is feladata lehet, hogy csillapítsa a Liga euróellenes szárnyát. Salvini az utóbbi időben többször kijelentette, nem akar szakítani a közös európai valutával. Az olaszok több mint hetven százaléka ráadásul azt akarja, hogy az euró maradjon a fizetőeszköz.

A jelenlegi erőviszonyok

Iroda M5S / PD / Liga / FI  / FdI Termometro Politico 18,2 - 23,4 - 36,1 - 6,0 - 7,1 Noto 16,5 - 23,0 - 38,0 - 6,5 - 8,0 Tecne 17,5 - 22,4 - 38,0 - 8,0 - 6,0 IPSOS 17,8 - 20,5 - 36,0 - 7,1 - 7,5

Leégett egy odesszai szálloda, 8-an meghaltak

Publikálás dátuma
2019.08.17. 08:56
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
További tíz ember megsérült az órákig tomboló tűzben.
8 ember meghalt és további tízen megsérültek szombaton az ukrajnai Odesszában, miután kigyulladt egy száloda, írja a hatóságok közleménye nyomán a Reuters. A tűz röviddel éjfél után ütött ki a 273 szobás Tokyo Star hotelben.
A közleményből nem derül ki, mi okozta, sem az, hogy összesen hányan tartózkodtak ekkor az épületben. Összesen mintegy 1000 négyzetméter égett ki, a lángokat három óra alatt sikerült megfékeznie a tűzoltóknak.
Szerző

Szabad szemmel: meglehetősen furcsa, hogy pont Magyarország és Olaszország ágál leginkább a migránsok ellen

Publikálás dátuma
2019.08.17. 07:19

Nemzetközi sajtószemle, 2019. augusztus 17.
The Times Európát felkavarja a migráció, pedig a földrészen a 2. világháború óta folyamatosan ide-oda vándorolnak az emberek, illetve érkeznek tömegek máshonnan. Ez a mondandója annak a könyvnek, amelyben Peter Gatrell, a Manchesteri Egyetem népességmozgással foglalkozó történésze írt, bizonyítva, hogy hiába beszélnek egyesek napjainkban példátlan áradatról. Olyannyira, hogy 1950-re a nyugatnémet lakosság 17 százalékát menekültek, illetve elüldözöttek alkották. De idetartoznak a Csehszlovákiából távozni kényszerült magyarok is. A gyarmatosítás vége, valamint a politika a későbbiekben is tömeges népvándorláshoz vezetett, lásd 56-ot, amikor 210 ezren hagyták el Magyarországot. Az egykori gyarmatokról európaiak milliói jöttek a kontinensre, noha sokan közülük korábban egyáltalán nem éltek itt. Portugália lakossága 1974-ben 800 ezer fővel gyarapodott ily módon, azaz minden 8. ember jövevénynek számított. De nem csak a válság gerjesztette a jelenséget, hiszen a „vendégmunkások” története bizonyítja, mekkora kereslet volt a munkáskézre, és nem csupán Németországban, de például brit földön is. Mellesleg a németeknél landolt 14 millió Gastarbeiterből 11 millió hazatért. A 80-as évek végére azután egy sor kormány végre felfogta, hogy a népmozgások nagyban összefüggnek a gazdasági fejlődéssel.  A 2008-as gazdasági válság, illetve a 2015-ös menekülthullám után két állam: a magyar és az olasz a lehető legkeményebben reagált: Róma azt akarta, hogy a többiek vegyék át tőle a menedékkérőket, amit Orbán elutasított. A politikus, akárcsak Salvini napjainkban teljesen elzárkózik a migrációtól. Pedig a magyarok jelentős része vándorolt ki Nyugatra 1945 óta, vagy menekültként, vagy dolgozóként. És ők azt várták, hogy szívesen fogadják őket. Nem beszélve az olaszokról, akik 30 éven át tömegesen települtek át más országokba. 
Süddeutsche Zeitung A rendszerváltás utáni lengyel gazdasági csoda atyja úgy látja, hogy az EU túl későn reagált a magyar jogsértésekre, a Fideszt már rég ki kellett volna zárni a Néppártból, ám mivel nem ez történt, mások is felbátorodtak. Így most Leszek Balcerowicz szerint a kérdés az, lehetséges-e olyan unió, amelyben egyes tagállamokban immár nincs demokrácia. Ezért a közgazdász professzor azon a véleményen van, hogy Brüsszel nem halogathatja tovább a fellépést a közös értékek védelmében és ez vonatkozik Lengyelországra is. Annál is inkább, mert a két országban bizonyos csoportok megkaparintják az államapparátust, így akarnak kizárólagos irányító pozícióba jutni. Ha ez sikerült, akkor idővel vége a demokratikus versengésnek. Ahogyan az Fehéroroszországban is történt. A 72 éves liberális politikus, aki az egyik fő ellenségnek számít a PiS-kabinet szemében, úgy ítéli meg hogy a 3 évtizeddel ezelőtt alkalmazott sokkterápia sokkal kevesebb szenvedést okozott a lakosságnak, mintha elhúzták volna a reformokat. Hogy akkor viszont a viszonylag magas életszínvonal ellenére miért egy tekintélyelvű párt van hatalmon Varsóban, arra azt mondja, hogy az ellenzék rossz módszert választott a választási hadjáratban. Majd amikor a Jog és Igazságosság hatalomra került, beütött a gazdasági fellendülés és ezt sokan a kormánynak tudták be. Pedig az megtámadta a bíróságok függetlenségét. Továbbá gátlástalanul a hivatalos propaganda eszközévé változtatta a közmédiát, szovjet mintára. Ily módon a választások még szabadok lehetnek, de már nem tisztességesek. Ez ellen már csak a civil társadalom léphet fel hatékonyan. Amúgy a gazdasági sikerek nemigen jellemzőek a nem demokratikus rezsimekre. Balcerowicz emlékeztet arra, hogy a lengyel vezetés több százezer gazdasági menekültet fogadott be Ukrajnából, közben viszont szégyentelenül kampányol a szír és iraki migránsok ellen. Úgy tesz, mintha az országot lerohannák az idegenek. Kelti a félelmet, ez azonban veszélyes következményekkel járhat.  
Yahoo/AFP Németh Miklós nem hisz a kerítésekben, mert lehet, hogy azok rövidtávon eredményt hoznak, de a történelem – a Kínai nagy fal kivételével – azt mutatja, hogy hosszabb távon kudarcra vannak ítélve. Merthogy a mai gondokat nem lehet határkerítésekkel megoldani, és ez vonatkozik arra a határzárra is, amelyet Orbán Viktor 4 éve emeltetett a migránsok távoltartására. A határnyitás miniszterelnöke a Páneurópai Piknik 30. évfordulója alkalmából adott hosszú interjút. Felidézte, hogy a vasfüggöny 1988 végére teljesen elavult és a maga részéről abszolút feleslegesnek tartotta. Azon kívül az ország érdekei azt diktálták, hogy gyengítsék meg a régi, ortodox szocialista rendszerek alapjait. A döntő lökést az adta meg neki, hogy személyes találkozásukkor Gorbacsov nem ellenezte a létesítmény lebontását, ha más eszközökkel meg tudják oldani a határ ellenőrzését. Továbbá kijelentette, hogy a Szovjetunió nem avatkozik be, még akkor sem, ha a többpárti választások eredményeként nem Moszkva-barát kormány kerül hatalomra. Jó szándéka bizonyítékaként azután mintegy 10 ezer katonát vont ki magyar földről 1989 áprilisa tájékán. A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette az akkori kormányt a határnyitásra, ám ez nem felel meg a tényeknek. A döntés augusztus elején született meg, de csak hetekkel később jelentették be, mert a magyar és az osztrák hatóságoknak időre volt szükségük, hogy megszervezzék a keletnémet tömegek átengedését, illetve fogadását. Közben Németh meglátogatta Kohl kancellárt, aki könnybe lábadt szemekkel fogadta a hírt, de legelőször azt tudakolta, hogy mit szól hozzá Gorbacsov. Utóbbi másnap telefonon személyesen is megnyugtatta a miniszterelnököt. Mindazonáltal a magyar politikus a mostani interjúban bevallja, ő sem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan összeomlik a rendszer. De azt mondja, hogy a határnyitást a nép akarta, ezért ma is megtenné. Büszke arra, hogy a történelem jóvoltából részese lehetett az eseményeknek.  
Washington Post Ann Applebaum úgy gondolja: a Nyugatnak tanulnia kell abból, hogy Hong Kongban és Moszkvában a demokráciáért küzdenek a tiltakozók. A tekintélyes szemleíró azért tanácsolja ezt, mert napjainkban világszerte egyre kevesebben bíznak a megválasztott vezetőkben, sőt, magában a demokráciában. Mint írja, vonatkozik ez az Egyesül Államokra, valamint Nagy-Britanniára is, miközben egy sor bejáratott jogállam, Magyarországtól Indiáig hozzálátott az alapvető intézmények és elvek felszámolásához, ideértve a független bíróságokat. Hozzáteszi, hogy a kép baljós, de egyben túlságosan is egyszerű, mert a fiatalok még sosem vágytak ennyire a demokráciára – már ha tekintélyelvű rendszerekben élnek. A tüntetések azonban ösztönzik a hasonló nemzedékeket, amelyeket Nyugaton untat a demokratikus rend. Hong Kongban sok ezer fiatal ember száll szembe a rendőri brutalitással. Oroszországban a felvonulók a legalapvetőbb jogra összpontosítanak: azt követelik, hogy szavazhassanak a független jelöltekre. Mindkét helyen elszántak, szervezettek és jól felkészültek. A kelet-nyugati ellentmondás egyik nyilvánvaló magyarázata az, hogy a demokrácia olyan érték, amelynek jelentősége sokak számára csak akkor derül ki, amikor már nincs. De az is lehet, hogy az orosz és hong kongi demonstrálók a Nyugat előtt járnak. És komolyabban elgondolkodtak azon, miként szervezzék meg magukat egy titkolózó, kleptokrata elit által vezetett közegben. Méghozzá olyan rendszerekben, amelyek a jelek szerint leborulnak a tőkések előtt, ám küszködnek, hogy megbirkózzanak a technológiai változás ütemével, miközben a pénzt offshore cégekbe viszik ki, a hatalom láthatatlan, ellenben a közöny széleskörű.  
Neue Zürcher Zeitung Az Ibizán készült videófelvétel kibillentette az osztrák politikát, ennek megfelelően ideges és kiszámíthatatlan a kampány a jövő hónapban esedékes rendkívüli választás előtt. A nagy pártok ennek megfelelően sűrűn kérdezik, mikor várható a legközelebbi leleplezés. Az FPÖ korábbi elnöke körüli botrány utórezgésének kell tekinteni, hogy a napokban kiderült: a Szabadságpárt volt elnökénél és az Ibizagate-ben szintén fontos szerepet játszó Gudenusnál házkutatás volt, mivel a gyanú szerint Strache politikai alkut ajánlott a részben állami kézben lévő Casinos Austria egyik társtulajdonosának, ha az segít bejuttatni a részvénytársaság elnökségébe a párt jelöltjét, noha annak nem volt meg a végzettsége a posztra. Mint emlékezetes, a befolyással való üzérkedés vádja, már Ibiza kapcsán is felmerült. Utóbbi ügyben 19 lehetséges vádpontban folyik a nyomozás. Egyébiránt a korábbi koalícióban egyeztették a politikai kinevezéseket, „egy ide, egy oda”-alapon, bár a posztok paritásos elosztásának szép hagyományai vannak Ausztriában. Ezzel együtt csak nagy adag cinizmussal lehet túllépni azon, milyen durva hatalmi politika, illetve hozzá nem értés vezérelte az FPÖ-t az ilyen kérdésekben. A vizsgálat remélhetőleg kideríti, a párt átlépte-e a törvényesség határait a korrupt, gazdasági-politikai ellentételezéssel. Az átláthatóság jól jönne a Néppártnak is, miután az ellenzéki pártok kollektíven azt állítják, hogy az előző vezetés szemetesvödör-szövetséget alkotott. Ráadásul felmerült, hogy a Kancellárián megsemmisítettek bizonyos digitális iratokat Ibiza ügyében. Így most a recept az – és nem csak a konzervatívok háza táján -, hogy a vádakat meg kell kérdőjelezni, a figyelmet el kell terelni, továbbá támadni kell. Ezzel együtt az ÖVP magasan vezet a felmérésekben, noha nehéz elhinni, hogy Kurz nem tudott semmiről. Az önkritika azonban a mostani helyzetben nem segítene mozgósítani a híveket. Még akkor sem, ha annak hiánya még jobban megingatja a politikába vetett bizalmat.    
Szerző