Legendás színházi szabadterek

Publikálás dátuma
2019.08.18. 17:45

Fotó: Mohai Balázs / MTI
Budapest több nyári színházi szabadtéri helyszínnel is rendelkezik, ami az európai fővárosok esetében is fontos sajátosság. Ráadásul ezek a játszóhelyek komoly múltra tekinthetnek vissza.
A jelenleg 2700 főt befogadó Margitszigeti Szabadtéri Színpad tavaly ünnepelhette megnyitásának nyolcvanadik évfordulóját. A színpad terveit Kaffka Péter készítette. A már akkor is 3500 fős nézőtérrel szemben ősfákkal és növényzettel körülvett színpad állt. Eső esetén a közönség a víztorony köré épített hat méter széles, száz méter hosszú fedett sétány alá húzódhatott. A nyitó előadást 1938-ban a Nemzeti Színház társulata jegyezte Shakespeare Szentivánéji álmával Németh Antal rendezésében. Bár 1941-ben még színre került a Szentivánéji álom, a második világháború súlyos évei nem kedveztek a hatalmas létszámú drámai produkcióknak, ezért koncertszerű operaelőadások, hangversenyek, énekes-táncos műsorok, folklórestek szerepeltek inkább a színpad műsorán. Később azonban még 1943-ban Fényes Szabolcs igazgatása idején bemutatták Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét, amely ötven előadást ért meg a Szigeten. A háborúban a színpadot lebombázták, újjá kellett építeni. Aztán egészen a hatvanas évekig az operák jelentették a főcsapást a repertoárban. Ez így is maradt egy darabig, kiegészítve balettek és más táncprodukciók bemutatásával. Az operettek sem maradtak el, 1985-ben például Garas Dezső vitte színre a Margitszigeten Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, Cecíliát sokak meglepetésére Törőcsik Marira osztotta. Meghatározó a játszóhely életében, hogy 2013 tavaszán – elkezdődött a Margitszigeti Szabadtéri Színpad kétéves rekonstrukciója: helyreállították a víztorony homlokzatát, mely díszkivilágítást is kapott. A nézőteret újraszigetelték, a nézőtéri székeket kicserélték. Felújították a közönségforgalmi területeket. A színpad fölé Lente András tervei alapján új, feszített szerkezetű tető került. Érdemes előadás előtt eltölteni egy kis időt a színpad környezetében, vagy éppen a kávézóban. A másik komoly nyári játszóhely a nyolcszáz főt befogadó budai Városmajori Szabadtéri Színpad, amely 1952-ben épült, majd 1965-ben korszerűsítették és bővítették egy öltözőépülettel, később egy esővédő tetőt építettek a nézőtér és a színpad fölé. 1992-től nyári színházként működik. Repertoárját tekintve ide kerülnek a zenés, könnyedebb produkciók, koncertek. A környezet meghatározó eleme a színpad mögött lévő Árkay templom, a harangjai hangja sajátos közjátékát jelenti a színházi előadásoknak. A Városmajor az utóbbi időben egyre inkább kedvelt célpontja lett azoknak, akik a nyáron is színházra vagy szórakozásra vágynak. Előny a fedett nézőtér, így nem kell esőnapot tartani, több előadást láttam úgy, hogy közben szakadt az eső. Szakmailag is méltányolandó kezdeményezés, hogy az utóbbi évektől színházi szemléket rendeznek a Városmajorban, melynek keretében vidéki és határon túli előadásokat csíphetünk el. Nekem még mindig nagyon hiányzik a XI. kerületi Feneketlen-tó közelében lévő egykori Budai Parkszínpad, amely jelenleg fröccsteraszként működik.
Szerző
Frissítve: 2019.08.19. 09:52

Építészeti gyorstalpaló a tóparton

Publikálás dátuma
2019.08.18. 15:40

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Az ötvenes években Úttörő Palotát akartak belőle csinálni, a kétezresekben Építészeti Múzeumot, de megmaradt Mezőgazdasági Múzeumnak. Hogy most mi a terv vele, azt senki sem tudja. Az azonban biztos, hogy a vonatkozó kormányhatározat szerint 3,7 milliárd forintból épp mostanra kellett volna felújítani. De egyelőre neki se fogtak.
Tudom, hogy tudják: a városligeti Vajdahunyad várát a millenniumi kiállításra némi téglával burkolt fából építették meg, azzal a szándékkal, hogy a látogatók elvonultával majd lebontják. De arról hallottak-e, hogy volt egy része, amely eleve kőből, a leggondosabb iparosmunkával készítettek el? Pedig így volt: az – amúgy működésképtelen – vasráccsal ékes főkapu balján felépült román palotácskát a király lakosztályának szánták, így a jáki és a lébényi templom elemeiből egybegyúrt kápolna és kolostorudvar, valamint a francia és olasz mintákat követő lakrész maradandó anyagokkal, középkorias falképekkel, színes üvegablakokkal és dús fafaragással várta Ferenc Józsefet. Más kérdés, hogy az előcsarnokot, a három szobát és a toilette-helyiséget az uralkodó alig használta, így a fizető közönség ámuldozott inkább a „rikító pompa és keleties fényűzés” nélküli teremsoron. A kiállítás „történelmi főcsoportja” egyébként klasszikus történelmi tárlat volt. A nagyszentmiklósi aranykincstől IV. Béla lányainak spliti szarkofágjaiig mindent egybehordtak a fából rótt várkastélyba, amely maga is ugyanarra a célra szolgált: „emlékezteti a nemzetet az ezredéves múlt nagy eseményeire és alkotásaira, és megmutatja a külföldnek is, hogy a magyar nemzet hasznos tagja volt az európai népcsaládnak, a haladás együttes munkájában”. Alpár Ignác, az épület-puzzle tervezője pályázaton nyerte el a lehetőséget, és grandiózus tervével nemcsak az államvasutak főépítészét, Pfaff Ferencet és az Országház építésvezetőjét, Tandor Ottót utasította maga mögé, hanem megelőzte Schickedanz Albertet is – igaz, őt hamarosan kárpótolta az ezredévi emlékmű és mellette két múzeum megrajzolására szóló megbízás. A Vajdahunyad vára a kiállítás után gyorsan kiürült, így mentőötletként kínálkozott, hogy a mezőgazdasági és halászati tárlatok anyagát költöztessék be a pompás épületbe. A város pedig pár évvel később, amikor a roppant stílustörténeti gyorstalpaló tanfolyam rogyadozni kezdett, vett egy mély levegőt, és megépíttette újra, immár időtálló anyagokból. Az ötvenes években Úttörő Palotát akartak belőle csinálni, a kétezresekben Építészeti Múzeumot, de megmaradt Mezőgazdasági Múzeumnak. Hogy most mi a terv vele, azt senki sem tudja. Az azonban biztos, hogy a vonatkozó kormányhatározat szerint 3,7 milliárd forintból épp mostanra kellett volna felújítani. De egyelőre neki se fogtak.
Szerző
Témák
Vajdahunyadvár
Frissítve: 2019.08.19. 09:53

Körkörös síncsere – A jövőben is felfordulás várható a körúton

Publikálás dátuma
2019.08.18. 11:37

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A sínek semmivel sem fogják jobban bírni, mint eddig, nyáron gyakorta lehet a jövőben is felfordulás a körúton, de legalább nem fog hónapokig tartani. A tudomány mai állása szerint csak ez a biztos a 4-es 6-os villamosok pályafelújításának a végéhez közeledve.
A nyár ismét próbára tette az utasokat – a kánikulában építőket nem különben – a Margit- és a Nagykörúton. Régóta óta tart a pótlóbuszokkal, dugóban várakozásokkal terhelt felújítási időszak. Úgy érezhetjük, szinte menetrendszerűen érkezett a 4–es 6-os villamosok vonalán a pályafelújítás, és nem is állunk messze a valóságtól: igen sokszor kellett hozzányúlni az elmúlt években az említett szakaszokhoz. De a terheléshez képest messze nem extrém gyakorisággal. – Hihetetlen, hogy megint feltúrták – berzenkedett egy idős asszony a Corvin-negyednél a minap, amikor barátnőjével mondták egymásnak a legfrissebb közlekedési híreket. Egy angol házaspár a lezárt területen keresztül próbált átjutni a túlpartra. Mások a pótlóbuszok megállóját keresték. Gyakorlott utazók persze már csukott szemmel elboldogultak: a villamosokon folyamatosan tájékoztatják az utasokat a változásokról, magyarul és angolul is. A 4-es 6-os villamosvonal utolsó nagyobb felújítása után jó ideig kisebb javítások történtek csak, ezért olyannyira leromlott a pálya állapota, hogy 2012 után kénytelenek voltak elkezdeni a felújításokat. Azóta szinte minden évben felújítanak egy-egy szakaszt. A 24.hu összesítéséből derül ki: az elmúlt tíz évben 2011, 2014 és 2016 nyarát kivéve nem volt ugyan hosszabb ideig tartó munka a Nagykörúton, de néhány területen, például a József körúton több alkalommal is dolgoztak. A Margit körút egy-egy kisebb részét négy éve, egyes szakaszait tíz éve újították fel. A Margit hídon 2010-ben szedték fel a villamossíneket, a Jászai Mari térnél egy évvel azelőtt. A Jászai Mari tér és Oktogon közötti szakasz 2015-ben került sorra. Leginkább a Blaha Lujza és a Rákóczi teret érintő utasok érezhetik úgy, hogy egy véget nem érő felújítás az életük, ugyanis az elmúlt tíz évből hatban végzett a környéken valamilyen munkát a BKK – írta a portál. A nagykörúti villamoshálózat utolsó generálfelújítása óta majd harminc évet kellett várni arra a technológiára, amely lehetővé teszi a jövőben a gyorsabb pályarekonstrukciót. Ez jelenleg több helyen is jól megfigyelhető a fővárosban. A kiöntéses technológiáról van szó, amiben a sínek közvetlen környezetét nem öntik ki aszfalttal, betonnal, hanem meghagynak egy szűk csatornát. Ha a síneket elhasználódás, esetleg törés miatt cserélni kell, akkor nem kell felbontani a fél körutat emiatt.
4-6 építkezés illusztráció
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A BKK sajtóosztálya erről azt írta: a korábban alkalmazott rugalmas ágyazású, folyamatos alátámasztású felépítményrendszer a 90-es években és a 2000-es évek elején korszerűnek számított, de rendelkezett egy olyan műszaki hátránnyal, ami burkolatbontás nélkül nem tette lehetővé a síncserét, illetve a lokális hibák – például síntörések – korrekt helyreállítását. A forgalom folyamatos fenntartási igénye miatt nem tudtak minden hibajavítás, fenntartási munka elvégzésére önálló vágányzárat kérni, ezért a burkolatbontással járó beavatkozásokat kisebb-nagyobb szakaszokban, csoportosan oldhatták meg. 2015-től új felépítményrendszert vezettek be, ezzel a bizonyos sín-körülöntéses technológiával – tájékoztatott a BKK. A nagykörúti villamosvonal a forgalmi terhelése alapján Európa egyik legnagyobb forgalmú városi vasúti viszonylata, amelyet számos helyen extrém, nagy keresztirányú gépjárműforgalom is terhel. Az átlagosnál nagyobb igénybevétel miatt a sínek jobban kopnak, a csatlakozó burkolatok hamarabb elhasználódnak. Különösen igaz ez a pályageometria miatti íveknél, a közúti útkereszteződésekben, a vágánykapcsolatoknál, valamint a megállók fékezési és gyorsítási szakaszainál, tudtuk meg a közlekedési vállalattól. Ez a terhelés plasztikusan annyit jelent, hogy a legkritikusabb szakaszon nagyjából 14 millió autó súlyának megfelelő teher halad át egy év alatt: ezt viseli el a 4-6-17-es villamos vonalán a Margit körút Széll Kálmán tér és Frankel Leó utca közötti része. Ez körülbelül olyan terhelés, mintha a világ legnagyobb tengerjáró hajójából száz darab dokkolna éppen a Margit körúton, és ugyanennyi a másik irányban. És ez még akkor is sok, ha a körutat egyes XIX. századi elképzelések hajózhatóvá akarták tenni, árvízvédelmi okból. Az említett hajóhad egyébként csak részletekben férne el, mert ennyi óceánjáró 35 kilométeres sort hozna össze, és – vessük csak tekintetünket a velencei polgárság sirámaira – más se hiányozna a készségszinten pótlóbuszozó fővárosiaknak. És akkor a keresztirányú forgalomról még nem is beszéltünk, pedig az is van, de még mennyi: a legnagyobb terhelésnek az Oktogonnál, a Rákóczi úti és az Üllői úti átjárók vannak kitéve.

Egyes szakaszok terhelése a 4-es 6-os villamos vonalán

4-6-17 villamos (Margit krt.; Széll K. tér – Frankel L. utca között) 14 millió elegytonna /év 4-6 villamos (Frankel L. utca – Karinthy F. út) 12 millió elegytonna /év 4 villamos (Karinthy F. út – Fehérvári út) 5 millió elegytonna /év 6 villamos (Irinyi J. u. – Móricz Zs. körtér) 7 millió elegytonna /év (1 millió elegytonna:adott pontban egy év alatt átgördülő járművek és az utasok tömege összesen)

Szerző
Frissítve: 2019.08.19. 09:53