Legendás színházi szabadterek

Budapest több nyári színházi szabadtéri helyszínnel is rendelkezik, ami az európai fővárosok esetében is fontos sajátosság. Ráadásul ezek a játszóhelyek komoly múltra tekinthetnek vissza.

A jelenleg 2700 főt befogadó Margitszigeti Szabadtéri Színpad tavaly ünnepelhette megnyitásának nyolcvanadik évfordulóját. A színpad terveit Kaffka Péter készítette.

A már akkor is 3500 fős nézőtérrel szemben ősfákkal és növényzettel körülvett színpad állt. Eső esetén a közönség a víztorony köré épített hat méter széles, száz méter hosszú fedett sétány alá húzódhatott. A nyitó előadást 1938-ban a Nemzeti Színház társulata jegyezte Shakespeare Szentivánéji álmával Németh Antal rendezésében. Bár 1941-ben még színre került a Szentivánéji álom, a második világháború súlyos évei nem kedveztek a hatalmas létszámú drámai produkcióknak, ezért koncertszerű operaelőadások, hangversenyek, énekes-táncos műsorok, folklórestek szerepeltek inkább a színpad műsorán. Később azonban még 1943-ban Fényes Szabolcs igazgatása idején bemutatták Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét, amely ötven előadást ért meg a Szigeten.

A háborúban a színpadot lebombázták, újjá kellett építeni. Aztán egészen a hatvanas évekig az operák jelentették a főcsapást a repertoárban. Ez így is maradt egy darabig, kiegészítve balettek és más táncprodukciók bemutatásával. Az operettek sem maradtak el, 1985-ben például Garas Dezső vitte színre a Margitszigeten Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, Cecíliát sokak meglepetésére Törőcsik Marira osztotta. Meghatározó a játszóhely életében, hogy 2013 tavaszán – elkezdődött a Margitszigeti Szabadtéri Színpad kétéves rekonstrukciója: helyreállították a víztorony homlokzatát, mely díszkivilágítást is kapott. A nézőteret újraszigetelték, a nézőtéri székeket kicserélték. Felújították a közönségforgalmi területeket. A színpad fölé Lente András tervei alapján új, feszített szerkezetű tető került. Érdemes előadás előtt eltölteni egy kis időt a színpad környezetében, vagy éppen a kávézóban.

A másik komoly nyári játszóhely a nyolcszáz főt befogadó budai Városmajori Szabadtéri Színpad, amely 1952-ben épült, majd 1965-ben korszerűsítették és bővítették egy öltözőépülettel, később egy esővédő tetőt építettek a nézőtér és a színpad fölé. 1992-től nyári színházként működik. Repertoárját tekintve ide kerülnek a zenés, könnyedebb produkciók, koncertek. A környezet meghatározó eleme a színpad mögött lévő Árkay templom, a harangjai hangja sajátos közjátékát jelenti a színházi előadásoknak. A Városmajor az utóbbi időben egyre inkább kedvelt célpontja lett azoknak, akik a nyáron is színházra vagy szórakozásra vágynak. Előny a fedett nézőtér, így nem kell esőnapot tartani, több előadást láttam úgy, hogy közben szakadt az eső. Szakmailag is méltányolandó kezdeményezés, hogy az utóbbi évektől színházi szemléket rendeznek a Városmajorban, melynek keretében vidéki és határon túli előadásokat csíphetünk el. Nekem még mindig nagyon hiányzik a XI. kerületi Feneketlen-tó közelében lévő egykori Budai Parkszínpad, amely jelenleg fröccsteraszként működik.